Mielőtt legközelebb egy pletykát adnál tovább, gondolj az alábbi kis történetre:
Az ókori Görögországban Socrates (469 – 399 kr.e.) széles körben ismert volt bölcsességéről. 
Egy nap egyik ismerőse rohant hozzá izgatottan s mondta: „Socrates, tudod mit hallottam Diogenesről?”
„Na várjál csak ” mondta Socrates, „mielőtt bármit is mondanál, át kell menjél a ‘hármas szűrőpróbán!”
„Hármas szűrő?” kérdi az ismerős.
„Igen” folytatta Socrates, „mielőtt elmondod a Diogenesről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az ‘Igazság’. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?”
„Nem,” mondja az ember, „tulajdonképpen csak most hallottam!”
„Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt, a ‘Minőséget’. Amit hoztál, az valami jó hír?”
„Nem, sőt éppen ellenkezőleg…”
„Szóval akkor te akarsz valami rosszat mondani Diogenesről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?”
Az ember vállat vont, és egy kicsit már röstellte magát. De Socrates folytatta: „Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmégy a ‘Hasznosság’ szűrőn. Tehát amit Diogenesről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?”
„Háát… nem hiszem…”
„Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó, és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani?”
Az ember kissé zavarodottan és szégyenérzettel odébbált.
Ez a kis történet példázza, hogy miért volt Socrates egy nagy filozófus, és miért volt nagy megbecsülésben része akkor, is és azóta is…
…ja, és azt is, hogy miért nem tudta meg soha, hogy a felesége megcsalta Diogenes-szel…