Az, hogy a szervezetnek vitaminokra és nyomelemekre van szüksége a kiegyensúlyozott működéshez, valószínűleg senkinek nem jelent új információt. Ám az, hogy bizonyos fémek nélkül rosszabbul működünk, már kevésbé ismert terület. A cinket például – ötvözetek formájában – az ókorban is ismerték, de arra még sokáig senki nem gondolt, hogy hiánya testi zavarokat okozhat.
Arra ugyan már a 19. század közepén rájöttek a tudósok, hogy a növényeknek szükségük van a cinkre, de még csaknem száz év kellett ahhoz, hogy észrevegyék, a cinkhiányos táplálkozás a növekedés és a nemi érés lelassulását okozhatja az embereknél.
Ahogy Barna Mária, a Magyar Táplálkozástudományi Társaság alelnöke magyarázza, a cink szervezetünk valamennyi sejtjében jelen van, ám eloszlása nem egyenletes. „Ebből a mikroelemből – a megnevezés arra utal, hogy napi szükséglete nem éri el a 100 mg-ot – az egészséges szervezetben 2-3 grammnyi található, aminek zöme az izomzatban és a csontrendszerben lelhető fel. Koncentrációja az agyban, a szívben, a tüdőben és az izomzatban viszonylag állandó, míg a csontokban, a vérben, a herékben és a hajszálakban található cink mennyiségét a táplálék cinktartalma is befolyásolja” – mondja a szakember, aki néhány, az adott mikroelemben gazdag ételféleséget is megemlít.
A húsok és a húskészítmények, a máj, a tej és a tejtermékek, a tengeri eredetű élelmiszerek, a kagylók, a rákok, valamint a gabonacsíra, a hüvelyesek, az olajos magvak, a zöldségek gazdagok cinkben. Ugyanakkor figyelni kell arra, hogy a mikroelem felszívódását csökkenthetik az élelmi rostok, és a tejtermékek nagy kalciumtartalma is.
Mindennapos mozdulat. Szükséges nyomelemek
Forrás: sxc.hu
A cink élettani hatása igen sokféle: több mint száz enzim egyik összetevője, és alkotórésze az inzulinnak, a szénhidrát-anyagcserét szabályozó hormonnak is. A kérdésre, hogy milyen tünetei lehetnek a cinkhiánynak, a táplálkozási szakember azt mondja, hogy az elégtelen cinkbevitelből származó klasszikus hiánytünetek kialakulása rendkívül ritka, de enyhe, marginális hiány – főleg a rossz szociális körülmények között élők körében – gyakori jelenség. Különösen a gyermekek, a fiatal felnőttek, a terhes anyák és az időskorúak veszélyeztetettek cinkhiány kialakulásában. „Az enyhe cinkhiányt nehéz felismerni, mert nincsenek jellegzetes tünetei. Ami mégis felhívhatja rá a figyelmet, az a növekedés lelassulása, pubertás korban a nemi érés késése, az étvágytalanság, esetleg az elhúzódó sebgyógyulás. Súlyos hiány esetén csökken a szexuális aktivitás és a reprodukciós képesség, romlik az ízérzés és a szaglás, lassúbb a sebgyógyulás, csökken a szervezet ellenálló-képessége, fáradékonyság, hasmenés jelentkezhet, bőr- és hajelváltozások figyelhetők meg. Néha magatartásváltozás alakul ki, és csökkenhet a tanulási képesség. Gyermekkorban a tartós cinkhiány törpenövést eredményezhet” – figyelmeztet Barna doktornő.
Az ajánlott napi cinkbevitel mennyisége korosztályonként, és bizonyos állapotok – terhesség, menopauza – esetén némileg változhat. 30 éves kor fölött napi 9 mg cinkre van szükség, ám a kismamáknak 13 mg-ot kell a szervezetbe juttatniuk. Abban az esetben is több mikroelemre van a testünknek szüksége, ha stresszes az életünk, dohányzunk, esetleg az alkohol is túl jó barátunkká vált: ilyenkor 12-15 mg cinket is magunkhoz kell vennünk. Bár rendkívül ritkán és csak az ajánlott bevitelt lényegesen meghaladó mennyiségben, de a cink toxikus is lehet. Túlzott bevitel – ez például galvánozott vasedények használatából eredhet –, vérszegénységhez vezethet, és gyomor-bél rendszeri tüneteket idézhet elő, de a szérum a HDL-koleszterin (védő koleszterin) szintjét is csökkentheti.
