Egy orvos érvelései a biblia jelenlétében V. rész

Mielőtt dr. Semmelweis forradalmasította volna a kórházi gyakorlat bizonyos fázisait, Mózes néhány ezer évvel ezelőtt több, ehhez hasonló értelmű ren­delkezést adott a kézmosás alkalmazásáról olyan esetekre, ha valaki elhalt vagy fertőző betegségben szenvedő egyént érintett.3 Az orvostársadalom nehe­zen ismerte el Dr. Semmelweis tisztasági rendelke­zéseinek hatékonyságát annak ellenére, hogy kézen­fekvő volt az eredmény s igen sok ember életét men­tették meg.

A biblia rendelkezései előrelátók, ami abból is kitűnik, hogy a kézmosást nemcsak mosdótál­ban, hanem folyóvízben, ismételten végezteti, a kezet pedig tűző napon kellett szárítani, hogy az esetleg még élő baktériumok is elpusztuljanak. Azt is előírták, hogy a beteggel érintkező személyek ruhát is váltsa­nak. Egyetlen szakember se vonja kétségbe e bibliai rendelkezések hatásosságát. Mai ismereteink alapján nehéz elképzelni, hogy az akkor élő emberek agyából pattantak ki. Nem lenne vakmerőség, ha az említett, hatásos higiéniai előírások eredetét nem az Istenben és az Ő Igéjében keresnénk?
A sebészet terén ugyanilyen méreteket öltött a kéz­mosással szemben megnyilvánuló tudatlanság és előítélet. Még a XIX. század folyamán is igen primitív módon készültek a műtétekhez. A beteg ruhástól ment a műtőbe, ott vetkőzött és fellépett a műtőasztalra. Itt vette le felöltőjét az orvos is, felgyűrte ingujját, táská­jából vagy a szekrényből elővette a műszereket s operálni kezdett. Ha a medikusok tanulmányozni akar­ták a vágatot, a sebész minden további nélkül belee­gyezett, s baktérium-mentesnek semmiképpen sem nevezhető kezükkel hozzányúlhattak a nyitott sebhez. Nem nehéz elképzelni, hogy a sebészet területén is magasra emelkedett a halálozási arányszám.
17 Dr. Roswell Park, az „Orvostudomány története” című köny­vében ezt írja:
„Mikor 1876-ban Amerika egyik legnagyobb kórhá­zában belgyógyászként kezdtem praxisomat, a tevé­kenységem idejére eső első télen — egy-két kivételtől eltekintve — az itt műtött betegek — robusztus em­berek is — vérmérgezésben haltak meg”.4

Nem tudom elképzelni, hogy valaha is felléphetett volna ehhez hasonló magas halálozási arány, ha a sebészek és nőgyógyászok figyelembe veszik a kéz­mosással, illetve ruhaváltással kapcsolatos, Mózes által kiadott isteni rendelkezéseket arra az esetre, ha fertőző betegekkel vagy hullákkal érintkeznek. Dr. Park elmondja, hogy a működését követő második évben bevezették a kezek és a műszerek antiszeptikus tisztí­tását, s ennek eredményeként feltűnően csökkent a halálozási arányszám.
A mérhetetlen sok szenvedés után Tyndall, Pasteur, Koch, Lister és mások kutatásai meghozták a kézzel­fogható bizonyítékot, s ezek fokozatosan leépítették a tudatlanságot és az előítéleteket.
A XX. században egyetlen műtétet sem kezdenek anélkül, hogy a kezet előzőén meleg vízben, kefével, szappannal és fertőtlenítőszerrel alaposan meg ne mossák. Ezek mellőzése végzetes következményekkel jár.
A staphylococcus baktériumok által előidézett fer­tőzések félelmetes járványt okoztak néhány csecse­mőotthonban. A kézmosás elhanyagolása 1958. nya­rán egy ehhez hasonló epidémiát okozott az USA ke­leti partvidékén lévő egyik kórházban is. A különböző biotikumok alkalmazása alig segített, s mielőtt meg­fékezhették volna a ragályt,86 férfi, nő és gyermek esett áldozatul.
New-York állam egészségügyi hatóságai felháborod­tak az eseten, mert ez a tragédia a kézmosás elhanya­golása miatt következett be.

18
Ezen okulva, 1960-ban egy könyvet bocsátottak ki, melyben a szakszerű kézmosás módszereit ismertették, s érdekes, hogy majdnem ugyanazt tárgyalja, amit az Ószövetség higiénikus előírásai tartalmaznak.
Folytatás:
3. A tudomány állása 4000 évvel később