A félelmetes leprajárvány több száz éven át milliók életét oltotta ki Európa szerte. E borzalmas betegség európai méreteit a Kolumbia Egyetem híres professzora, dr. George Rosa az alábbiak szerint ismerteti:
„A lepra szörnyű sok fájdalmat és bajt okozott, s rányomta bélyeget a középkor emberiségének mindennapi életére is. Az egyéb betegségektől való félelem nem hasonlítható össze az elhatalmasodó lepra pusztító terrorjával. A XIV. században fellépő „fekete halál” és a XV. század végén elterjedt szifilisz okozott hasonló rémületet. A korai középkorban, vagyis a VI. és VII. században a szél sebességével terjedtek ezek a betegségek Európában és ez igen komoly szociális, valamint egészségügyi problémát jelentett.
Ez a ragály különösen a szegény sorsúak közül szedte áldozatait és hallatlan erőfeszítést követelt még a XIII. és a XIV. században is”.7 Az orvosok milyen eszközök igénybevételével igyekeztek fékezni ezt az emberiség zömét veszélyeztető ragályt? Egyesek komoly meggyőződéssel vallották, hogy „ezt a ragályt az erősen fűszerezett ételek, a bors, a fokhagyma és a megbetegedett sertések húsának élvezete okozza”. Mások a kedvezőtlen csillagászati konstellációt teszik felelőssé a ragályok elterjedéséért ilyen felfogás mellett természetesen az óvintézkedéseik értelmetlenek voltak.
A Szent-Katalin kolostor csontkamrája
Az egyébként is sötét középkort egy másik csapás, az u.n. „fekete halál” még sötétebbé tette. E tömeggyilkos ragálynak a XIV. században — becslés alapján — hatvan millió ember esett áldozatul. Ez volt az embereket addig sújtó legnagyobb katasztrófa: a ragály gátlástalanul tört utat magának, s ezt pánik és zűrzavar követte. A halottakat gyors iramban dobálták az előre megásott óriási gödrökbe össze-vissza, keresztül-kasul. Oszlásnak induló, rothadó hullák hevertek mindenfelé a házakban és az utcákon. Még a szülésznőket és az orvosokat is tömegsírokba dobálták. Az örökhagyókat és a végrehajtókat egyazon gödörbe hányták”.8
Végül mi fékezte meg a sötét középkor e mindent megemésztő ragályát?
G. Rosen ad erre választ:
„Miután az orvosi tudomány csődöt mondott, az egyház vette kezébe az ügyek további intézését. Egy jól bevált receptet alkalmazott, mely az ótestamentumi időkben Íratott meg … Az elvet és annak gyakorlati konzekvenciáit Mózes III. könyvében találjuk megírva, mégpedig a lehető legpontosabb fogalmazásban: Ha a pap poklosságot fedezett fel / leprát/, azt az embert azonnal el kellett különíteni és kirekesztették a közösségből. Az egyház korlátozó intézkedések nélkül hajtotta végre a biblia tanácsát és leküzdötte a beolvasás0003leprát…Higiénikus rendelkezései jelentették az első nagy lépést e betegség módszeres kiirtása felé”.9
A higiénével kapcsolatos rendelkezéseket Mózes III. könyve tartalmazza:
„És amíg a folt látható, tekintsék tisztátalannak, lakjék egyedül, lakása legyen a táboron kívül”. A biblia úttörő rendelkezéseit sok történész elismeri, mert ezekkel új korszak kezdődött. Utasításai nagy segítséget jelentettek és jelentenek még ma is a betegségek eredményes leküzdéséhez.
„A Mózes III. könyvében közölt lepratörvényt példamutatónak tekinthetjük és úttörő jelentősége révén az egészségügyi törvényadás kódexei közé sorolható”.10
Michelangelo: Pieta Részlet (Vatikán, Szent-Péter katedrális)
Amikor felismerték a biblia karantén-előírásainak hatékonyságát, leküzdötték a leprát. A „fekete halál”ellen ugyanazokat a módszereket alkalmazták s így emberek millióit mentették meg a pusztulástól. Ha végig tehetetlenül szemlélték volna a járványok akadálytalan terjedését, kipusztulhatott volna Európa népessége, vagy a renaissance kiváló személyiségei sohase látták volna meg a napvilágot, esetleg idő előtt elpusztultak volna. Miután nemcsak megfogadták, hanem alkalmazták is az Izrael népe számára adott isteni parancsolatokat, ezzel döntően befolyásoltak Európa történelmét. Az említett parancsolat így kezdődik: „Ha hűségesen hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, ha figyelsz parancsaira és megőrzöd minden rendelésit: egyet sem bocsátok rád azok közül a betegségek közül…”