„Béka nől a hasadba” – sokat hibázunk a családi étkezések alatt
A közös étkezéseknek megvan minden családban a maga rituáléja. Egy hazai, anyákat kérdező kutatásból pedig kiderül, nem kopott ki a szokás, viszont számos hibát vétenek a szülők a gyerekek táplálása közben.
Nyakleves, hasban növekvő béka, a lassú evők fekete angyala és az a fránya tökfőzelék. Tim Burton egy újabb lidércnyomásos rémmeséjéhez meríthetne ihletet a magyar családi étkezések szcenárióiból. A tápanyaghiányos és rosszkedvű civakodások, a nevelő célzatú fenyítések, melyek már-már ebédlőasztal melletti terrorrá fajulnak, a legtöbb gyermek cseperedését meghatározzák. Mégis hiába veszik el a kicsik étvágyát, felnőve ők is ugyanúgy alkalmazni fogják saját csemetéiknél. Ez a tapasztalat, de egy a hazai családok körében végzett kutatásból is kiderül, az étkezési rítusok úgy bebetonozódnak, hogy nehéz kiirtani a káros hatásait.
Az Ipsos reprezentatív kutatása idén februárban és márciusban zajlott 500 magyar családanya kérdőíves megkérdezésével és 12 etnográfiai interjúval, ahol családokhoz látogattak el a felmérést végzők. Az eredmények elemzésében részt vett Vekerdy Tamás gyerekpszichológus, és Dánielné Rózsa Ágnes dietetikus, akik segítettek megérteni a tendenciákat, és ami ennél sokkal hasznosabb: ráébredni, hogy mit rontunk el nap mint nap, amikor a családi kötelékeket kellene erősíteni és megalapozni a gyermekeink egészségét.
Családi tűzhely: hideg vagy meleg?
Míg a hétvégi ebédeken és vacsorákon 80%-ban együtt étkezik a család, a hétköznapokon általában már csak a vacsorákon ülünk le egy asztalhoz, de itt már 61%-ra csökken az arány, ahogy ugyancsak 61% – érthető módon – egyszer sem ebédel együtt hétköznap, míg a közös reggelik elmaradása 46%-uknál már aggasztja a dietetikust és a pszichológust. Dánielné Rózsa Ágnes szerint ez sokszor azt jelenti, hogy egyáltalán nem reggelizik a család, és a napi tápanyagszükséglet 20-25 százalékát kitevő első étkezés egyszerűen elmarad, Vekerdy Tamás pedig azt hangsúlyozza, hogy nem csak a közös reggeli lenne fontos, hanem hogy ez nyugodtan folyjék, és nem rohanva: „Ehhez korábban kellene kelni és lefeküdni.”
Kamaszkor és csámcsogás
Érzik a hiányosságot az anyák is, a megkérdezett 43%-a úgy gondolja, keveset étkeznek együtt a családdal, sőt a 15-18 éves kamaszok szülője még elégedetlenebb: 50% kevesli a közös étkezések számát. Ebben a korban Vekerdy megengedőbb lenne: „a kamaszokat békén kell hagyni, nem kell elráncigálni őket a nagy, családi perpatvarba torkolló karácsonyi evészetekre sem” – véli, és szerinte ebben az időszakban az a fontos, hogy elengedjük a serdülőket. Ha mégsem megy, akkor vannak egyszerű és békés módszerek arra, hogy asztalhoz csábítsuk a kamaszt: „a kedvenc ételét kell főzni” – tanácsolja a dietetikus, „és tabutéma az iskola!” – fűzi hozzá Vekerdy.
A notórius: ne csámcsogj, húzz ki magad nem célravezető. „Ha a gyerek jó mintát lát, akkor úgyis azt fogja követni később.” Az elvek beetetése pedig főleg az apák dilije az étkezőasztalnál, ők eleve sokkal kevesebb időt töltenek a gyerekkel, a közös étkezések alatt be szeretnék pótolni a nevelésbeli lemaradást.
Az élet íze
A kutatás arra is kereste a választ, hogy mi kerül az asztalra. A hétköznapi vacsoráknál az egyszerű elkészítés és az adott étel kedveltsége is nyom a latban. Az egészséges étkezésre való törekvés viszont inkább a városban jellemző: minél közelebb van a természethez a gyerek, annál kevésbé érzik fontosnak az anyák a bionevelést. A városi anyukák sem konzekvensek, ha az ételek besorolásáról van szó: a káros nassolást például elfogadhatónak tartják, ha ki akarják bekkelni a vacsoráig elhúzódó időt, ha pedig az édesanya gyerekkorában kekszet kapott, vagy olajban tocsogó bundáskenyeret, az hiába ugyanolyan hízlaló és tápanyagokban szegény étel, mégis zöldutas az ördögtől való csipszhez és csokihoz képest.
Mi volt az iskolában? Semmi
De a megkérdezettek szerint amúgy sem a helyes táplálkozás a legfontosabb a közös étkezéseknél: 86%- úgy gondolja, hogy a közös étkezések ösztönzően hatnak a családi kapcsolatokra, 81% mondta azt, hogy a családi étkezések jótékonyan hatnak a gyermekük szociális fejlődésére és boldog együtt töltött perceket szereznek az egész családnak. Csak ezután következett a kiegyensúlyozott, helyes táplálkozás fontosságának hangsúlyozása. Az édesanyák több mint fele úgy vélte, a közös étkezések hozzájárulnak a gyerek jobb iskolai teljesítményéhez, magabiztosságához, kommunikációs képességeinek fejlődéséhez és az önállósodásához, még ha a a mindennap elhangzó érdeklődésre, hogy mi volt az iskolában, általában az is a válasz, hogy semmi.
Virágéknál ég a világ
A fent említett hibák ellenére a közös étkezések keretet adnak a családi életnek. Az asztal mellett meg lehet egymással osztani a gondolatokat, a gondokat, az örömöket, s mindez az összetartozás élményét erősíti. A felnőttek viselkedési mintát adnak a gyereknek, közben kikapcsolódnak, oldódik a napi, felgyülemlett stressz. Az Ipsos még arra is választ talált, hogy a családi vacsorák a szeretet összes nyelvén beszélnek: a pszichológia terminus szerint a testi érintésből, a minőségi időből, az elismerő szavakból, az ajándékozásból, és a szívességekből á
A szeretethalmaz minden eleme megvalósulhat a konyhaasztalnál, ha odafigyelünk. Vekerdy szerint pedig egyszerű a közös étkezések receptje: „Ne szorongj, élvezz!”
2013. június 01 Szerző: Lukács Andrea
