Rengeteg egymásnak ellentmondó közlés, tudományosnak látszó cikk, fontoskodó okoskodás után/mellett jó lesz, ha egy kicsit elmélyedünk a só valódi fontosságának és élettani szerepének egy ősrégi tanulmány gondolataiban megjelenő értékében.A cikket az Élet és Egészség folyóirat jelentette meg, anno 1988-ban.
Az éltető só
A tengervíz tartalmazza azokat az ásványi anyagokat, melyek szervezetünk működéséhez elengedhetetlenek. A tengervízben és a vérünkben ugyanazok az ásványi anyagok mutathatók ki. Ezek közül eddig 84 anyagot tudtak elkülöníteni és meghatározni. A különbség csak annyi, hogy a tengervíz 4%-ban, vérünk pedig l°/o-ban tartalmaz konyhasót. A tengervízben található sók, azaz a konyhasó és más sók aránya ugyanolyan, mint az ember testnedveiben. A sók összmennyiségében a konyhasó, azaz a nátrium-klorid 77—84°/o. A többi só, köztük némely számunkra létfontosságú és a nyomelemek a maradék 16—23%-ot alkotják. Ezeket az anyagokat a máj, még az újszülött mája is tartalmazza.
A tengervíz az ásványi anyagok és a nyomelemek szempontjából az emberi szervezet szükségleteit pontosan ki tudja elégíteni. Ám a tengeri sót nem lenne szabad párlással tisztítani és azután kristályosítani. Csupán a szürke tengeri só tartalmazza azokat a nyomelemeket, melyek szervezetünk számára szükségesek. Ezek az anyagok a sejtek anyagcseréjében egyrészt biokatalizátorként vesznek részt. Másrészt védő-és ballasztanyagként a konyhasó, a nátrium-klorid káros hatását semlegesítik. Azok az anyagok, amelyeket a só nyomokban tartalmaz, nem a mennyiségük, hanem az erős vegyhatásuk alapján hatnak. A hévizek és a tengervíz sóinak hatása egyforma. A tengervizet és a sós vizeket gyógyítás céljából már több száz éve használják, különösen érrendszeri megbetegedések, vérszegénység és étvágytalanság esetén.
Egy felnőtt napi só szükséglete 4 gramm, azaz l teáskanálnyi. Nagy melegben, nagy hidegben vagy lelki megpróbáltatás esetén ennél nagyobb mennyiségre van szükségünk. A gyermekek és az idős emberek só-szükséglete sokkal kisebb. A napi só szükséglet nem mindig egyforma. Ha nehéz munkát végzünk, vagy nagyon meleg van, a napi só szükséglet 2,8—14 grammot is elérheti. A felnőttek konyhasótartaléka nem haladja meg a 100 grammot. A sótlan táplálkozás, ha huzamosabb ideig tart, ártalmas. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a vese működése is gyorsan javul, ha a táplálék ésszerű mennyiségben tartalmaz tengeri sót.
Egy ételvariáció. Jelen vannak még: tökmagolaj,joghurt,hagyma.burgonya és zöldségek.
Azok az anyagok és nyomelemek, melyek a tengervízben találhatók, nemcsak a szervezet hibátlan működését, de a konyhasó szabályos felhasználását is lehetővé teszik. A konyhasónak, mint bármely különválasztott anyagnak (a cukornak is) a hatása bizonyos értelemben mérgező. A sóban levő nyomelemek a konyhasó (NaCl) felhasználását a következő módon segítik elő:
1. A vér sótartalmát 1%-on kell tartani. Ez a szint egészségünk feltétele.
2. A testnedvek nátrium ionjainak állandóan ki kell cserélődniük.
3. A klór a gyomorsav-termelésben elengedhetetlen. A tengeri só, a túl sok vagy a túl kevés gyomorsav esetén enyhíti a gyomorégést.
4. A nátriumion a szervezet biológiai folyamataiban állandóan egyforma hőmérsékletet biztosít.
5. A só a kórokozó baktériumok elleni küzdelemben is fontos.
6. A bélcsatorna nedvei sót is tartalmaznak. A só a bél normális baktériumflórájának kialakulásához és a nyálkahártyalemez külső és belső felülete közötti ozmotikus nyomáshoz is szükséges. Sóhiány esetén a béltartalom kevesebb vizet tud megkötni, ezért a bélsár a kelleténél tovább időzik a bél redői között. Ezért a vérbe ilyenkor a káros anyagok is felszívódnak. Ahelyett, hogy székletünkkel eltávoznának, megterhelik szervezetünket. Az egészséges táplálkozásnál, ha az emésztőrendszer nem károsodott, a káros anyagok a beleken keresztül távoznak. Ha egészséges a bélflóránk, még a vér és a testnedvek salakanyagainak egy része is a beleken keresztül távozik.
A só fogyasztás legkedvezőbb mennyiségének meghatározása nagyon fontos, hogy szervezetünket ennek a fontos anyagnak a szabályos felhasználásához szoktassuk.
Dénes Ottó