Mezei Balázs eszmefuttatása
Megemlíthető-e Isten az előkészítés alatt álló magyar alkotmányban? Ha nem, miért nem? S ha igen, miért és miképpen? A válaszok megadására a végsőképpen hivatott szerv azok közössége, akik demokratikus felhatalmazással bírnak az új alkotmány elkészítésére. Az alábbiakban csupán néhány filozófiai szempontot kínálok megfontolásra. Az istenségre való alkotmányos utalás az alkotmányszövegekben több okból sem mondható jellemzőnek. Az alkotmányok többsége pragmatikus, híján van preambulumnak, vagy ha ezzel rendelkezik, abban csupán történeti vagy technikai megjegyzések olvashatók.
Az istenvonatkozás a XIX. század folyamán elméleti okokból általában háttérbe szorul a jogelméletben és különösen az alkotmányszövegekben. A modern alkotmányozás kezdete az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának elkészítése, amelynek rövid preambuluma és maga a szöveg nem tartalmaz utalást Istenre. Az USA alkotmánya a vallás szót is csupán a vallásszabadság összefüggésében alkalmazza. Olyan európai alkotmány is van, amely az államot kifejezetten szekulárisként határozza meg: a francia (1992). Az olasz alkotmányt szintén szekulárisként említhetjük, ennek alapja az állam és a katolikus egyház függetlenségének kimondása a szövegben. Említendő az Európai Unió alkotmánya is, amely a heves viták után végül nem említi Istent vagy a kereszténységet, csupán „Európa kulturális, vallási és humanisztikus örökségét” (2004).
Gyújtópont – 2010/24. szám (2010.06.16.)
A tanulmány itt folytatódik.
