Subject: A bajok – nem kizárólag ártalmunkra jönnek!
ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám…
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen…
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha…
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem – így
várnom kellett…
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor hívott valaki
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni
szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart
bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt
ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele
az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh..
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha
elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd
hajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó..
ISTEN: Az, aki az első szendvicsedet készítette beteg volt, így nem
akartam,hogy tõle kapd az ebéded.
ÉN: (zavarban) Aha…
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki
hívott, csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki.
Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna
az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram…
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap
számodra, mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit
értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt,
hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.
