Visszanéztem félutamból…
Mindegy, hogy Dante (…”Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,..”). Vagy Odüsszeusz olthatatlan honvágya mozgatta modern írószerszámomat, az életben alapvetés, hogy idő múltával mindenkiből kibuggyan, kitör, meglódul az a nosztalgikus-elégikus hangulat, ami a visszanézést beindítja. A világirodalom híresen dübörgő költői idézeteihez még nekünk magyaroknak szívmelengető sorok: „Visszanéztem félutamból, Szememből a könny kicsordul.” Még […]