---
title: "Krisztus a Nappal szemben"
url: https://denesotto.hu/tarsadalom/krisztus-a-nappal-szemben/
type: post
date: 2010-12-16
modified: 2026-02-03
markdown_url: https://denesotto.hu/tarsadalom/krisztus-a-nappal-szemben.md
author: "Dénes Ottó"
---

# Krisztus a Nappal szemben

**MITHRAS MISZTÉRIUMAI: AZ ELNYOMOTT VILÁGVALLÁS**

**A bikaölő [![A bikaölő Mithras (British Museum, London)](http://lh4.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQprY3p6DSI/AAAAAAAABas/YTcvZsqoARo/A%20bika%C3%B6lQ%20Mithras%20%28British%20Museum%2C%20London%29_thumb.jpg?imgmax=800)](http://lh6.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQprYLITodI/AAAAAAAABao/1J2_c01mtVc/s1600-h/A%20bika%C3%B6lQ%20Mithras%20%28British%20Museum%2C%20London%29%5B3%5D.jpg)Mithras (British múzeum)**

**Kevésen múlt, hogy karácsony, azaz “Krisztus születésnapja” helyett nem a 3. században a Római Birodalomban államvallássá emelt Legyőzhetetlen Napot ünnepeljük a téli napéjegyenlőség idején - vélik egyes vallástörténészek. Szerintük a Mithras körüli misztériumokban megvolt minden összetevő, hogy máig ható világvallás legyen belőle.**

**Ha a világ valamely különös véletlen folytán** nem kereszténnyé, hanem Mithras-hívővé vált volna, az európai kul­túra semmivel sem lenne szegényesebb, legfeljebb egy kicsit férfiasabb" - idézi Tóth István ókortörténész, a Pécsi Tudományegyetem docense Franz Cumont belga vallástörténész, az egyik leg-elismer­tebb Mithras-kutató száz évvel ezelőtti bonmot-ját. A történelmietlennek tűnő felvetés nem valami, a valóságtól elrugaszkodott képtelenség: a Krisztus születése utáni első évszázadban megszületett Mithras-misztériumvallás olvasható a László Levente, Nagy Levente és Szabó Ádám által jegyzett, nemrégiben megje­lent, nemzetközi viszonylatban is mérföldkőnek tekinthető Mithras és miszté­riumai című kétkötetes munkában - már-már a kereszténységhez hasonlóan sokré­tű tanrendszerrel, bonyolult rituáléval és világmagyarázattal, nem utolsósorban pe­dig az egész korabeli világra kiterjedő hí­vőtáborral rendelkezett.

**Pedig semmi nem predesztinálta** a koráb­ban csak a Távol- és Közel-Keleten tisztelt Mithra(s)t, hogy az istenekben egyébként sem szűkölködő Római Birodalomban is helyet találjon magának. Az írásos forrá­sokban mintegy 3400 éve feltűnt istenség mondhatni a harmadik vonalból küzdötte fel magát tekintélyes római napistenné. Amiért a legtöbbet a Krisztus születése előtti évszázadban tették - állítja Szabó Ádám ókortörténész, a Nemzeti Múzeum munkatársa -, amikor a Kis-Ázsia délkele­ti részén elterülő kommagénéi királyság ura, feltehetőleg I. Antiokhosz Epiphanész több istenalakból, a szintén napisten
**A bikaölő Mithrast ábrázoló 2. századi dombormű.[![bruno 009](http://lh5.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSElytS1I/AAAAAAAABaE/0Gx4tPhmqtk/bruno%20009_thumb.jpg?imgmax=800)](http://lh5.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSD_0UxrI/AAAAAAAABaA/Q_xHzHJ9TqM/s1600-h/bruno%20009%5B3%5D.jpg)**
Apollónból és Hélioszból, valamint a lé­lekmentő hírnökisten Hermészből, no meg a perzsa Mithrából egyetlen, a korszellemnek megfelelő égi uralkodót gyúrt össze. Aki azután - Roger Beck, a Torontói Egyetem Mithras-kutató professzora sze­rint - feltehetőleg egy, a római panteont ismerő hellenizált keleti filozófus-csilla­gász közreműködésével nyerte el a Római Birodalomban az 1. század végétől tisztel­ni kezdett alakját (amiről regényes for­mában Spiró György is megemlékezik Fogság című könyvében).
Alapos munkát végzett az új vallás meg­alkotója. A csillagászatra és asztrológiára támaszkodó komplett vallási rendszer a vi­lág jobb megértését, égi bölcsességet, vala­mint üdvözülést helyezett kilátásba köve­tőinek, akik hét beavatási szinten át juthat­tak egyre közelebb a már római istenjegyekkel felruházott Mithrashoz. Mind­azonáltal a vallást még csak az első szinten tanulók is részt vehettek a közösségi lako­mákon, és szemlélhették - bár teljesen egyelőre meg nem érthették - a kultikus képeket, reliefeket. A legfontosabb ilyen, minden szentélyben feltűnő kép fiatal fér­fiként ábrázolta Mithrast - mellette két fáklyavivővel -, amint egy fehér bika fejét hátrafeszítve tőrét annak nyaki ütőerébe döfi. Az isten köpenyének sarkánál több­nyire feltűnik egy holló, a bika heréjébe egy skorpió kapaszkodik, alattuk egy kí­gyó tekergődzik, a sebből ömlő vérre pedig egy kutya veti rá magát. Mivel e szimbólu­mok értelmét csak a beavatottak ismerhet­ték, akik természetesen titoktartási foga­dalmat tettek, ma már nehezen rekonst­ruálható a kép jelentése. A legvalószínűbb, hogy egyszerre volt az égbolt térképe, naptár és mítosz: az állatok a hasonló nevű csillagképeket és - bonyolult csillagászati számítások révén - egyúttal konkrét idő­pontokat jelölhettek, egyszersmind a Nap­isten [![A Mithrász-kultusz elterjedése a császárkori Római Birodalomban](http://lh5.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSG6rYZvI/AAAAAAAABaM/8OUY6rVlpoo/A%20Mithr%C3%A1sz-kultusz%20elterjed%C3%A9se%20a%20cs%C3%A1sz%C3%A1rkori%20R%C3%B3mai%20Birodalomban_thumb.jpg?imgmax=800)](http://lh4.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSGGni5XI/AAAAAAAABaI/w858r4bTWmg/s1600-h/A%20Mithr%C3%A1sz-kultusz%20elterjed%C3%A9se%20a%20cs%C3%A1sz%C3%A1rkori%20R%C3%B3mai%20Birodalomban%5B2%5D.jpg)végső győzelmét is szimbolizálva.
**Mithras szentélyek a római birodalomban**

**A csillagászat és asztrológia** tudományá­ban többnyire járatlan mai emberek szá­mára nehezen követhető vallás kétezer éve futótűzként terjedt a Római Birodalomban - annak ellenére, hogy csak személyes kapcsolatokon és titkos beavatásokon ke­resztül válhatott valaki Mithras igazolt kö­vetőjévé.** Csupán Aquincumban öt szenté­lyét tárták fel,** Róma kikötővárosában, Ostiában pedig alig 40 méter választott el egymástól két Mithras-templomot. Igaz, a szentélyek általában magánházakból lettek kialakítva, és - a későbbi keresztény temp­lomokkal, bazilikákkal ellentétben - alkal­matlanok voltak tömeges „istentiszteletre": legfeljebb néhány tucat hívő gyűlhetett össze bennük. A követők számának gyors gyarapodásához viszont nemcsak az járult hozzá, hogy rabszolgák és magas rangú tisztviselők egyaránt csatlakozhattak a kul­tuszhoz, hanem az is, hogy sok katona ked­velte meg a hagyományos római istenek­nél hatalmasabbnak és a földi karrier elő­mozdításában is hatékonynak mutatkozó Mithrast. Köztük a kultusz egyik „aposto­laként" számon tartott pannóniai M. Valerius Maximianus, aki a 2. században a ka­tonai ranglétrán indulva a numídiai hely­tartóságig vitte, és elkötelezett „evangélis­taként" számos állomáshelye mindegyikén emelt oltárt Mithrasnak.
**Fertőrákos, Mith[![Fertorakos_Mithras-szentély_1](http://lh3.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQprbMDU-qI/AAAAAAAABa0/h3m-X9FIzkU/Fertorakos_Mithras-szent%C3%A9ly_1_thumb.jpg?imgmax=800)](http://lh4.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQprZk_3qII/AAAAAAAABaw/tt8cl-mTQrQ/s1600-h/Fertorakos_Mithras-szent%C3%A9ly_1%5B2%5D.jpg)ras szentély**

Az új misztériumvallás gyors terjedését segítette az is, hogy a római államappará­tus - nem úgy, mint a Dionüszosz és Ízisz-misztériumokat vagy éppen a kereszténységet - soha nem üldözte a titok­zatos, de tökéletesen Róma-konform vallást. Olyannyira nem, hogy a 2. század vé­gén már a császári családban is találni Mithras-hívőket. Az „új" isten népsze­rűségét növelte, hogy Aurelianus császár a 3. század vége felé államvallássá emelte **Sol Invictus, azaz a Legyőzhetetlen Nap** tiszteletét. Bár az állami kultusz közel állt a Mithras-misztériumokhoz - mivel Mithrast Legyőzhetetlen Nap néven is tisztel­ték -, a nép fejében azonossá vált a két is­ten.** Az aurelianusi vallásreform ráadásul december 25-ét a Legyőzhetetlen Nap ál­lami ünnepévé tette. **
Mithras misztériumai 308-ban érték el a csúcspontot, amikor a birodalom társ­uralkodói a mai Bécs melletti Carnuntum-ban közösen emeltek oltárt az istennek, úgy is, mint birodalmuk támaszának. A sors iróniája, hogy az egyik legbuzgóbb résztvevő éppen az a Constantinus volt, aki öt évvel később - immár teljhatalmú császárként - meghozta a misztériumok bukását előrevetítő, a keresztényeknek vallásszabadságot biztosító rendeletét. Ezt követően a császárok (az egyetlen lulianust leszámítva) Krisztus nevét tűzték a zászlajukra, így a katonáknak és tisztvise­lőknek nem fűződött érdekük ahhoz, hogy Mithras beavatottjai legyenek. De a lehe­tőségek is tovább szűkültek: Theodosius császár 380-ban a kereszténységet nevezte meg az egyetlen igaz vallásként, egy évvel később minden templomot a keresztény püspökök kezébe adott, egy évtizedre rá pedig a birodalomban betiltották a pogány kultuszok minden formáját.
A hanyatlással együtt járt az ideológiai háború is.

**Constantinus egy római pénzérmén.[![Constantinus egy római pénzérmén_Ki legyen a birodalom támasza](http://lh5.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSJdg2gQI/AAAAAAAABaU/Uy78mDRCzFE/Constantinus%20egy%20r%C3%B3mai%20p%C3%A9nz%C3%A9rm%C3%A9n_Ki%20legyen%20a%20birodalom%20t%C3%A1masza_thumb.jpg?imgmax=800)](http://lh3.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSItJ_lxI/AAAAAAAABaQ/cwmGrGN4zFs/s1600-h/Constantinus%20egy%20r%C3%B3mai%20p%C3%A9nz%C3%A9rm%C3%A9n_Ki%20legyen%20a%20birodalom%20t%C3%A1masza%5B2%5D.jpg)**
*Ki legyen a birodalom támasza?*

A keresztény szerzők eleinte az­zal gúnyolták Mithras híveit, hogy egy marhatolvaj istent imádnak (egyes ábrá­zolásokon ugyanis az isten egy marhát visz a hátán), de a korabeli írásokból kitű­nik, hogy Krisztus követői különösen a két vallás közötti párhuzamokat vették zokon. Sátáni mesterkedésnek (kicsit profánabbul: plágiumnak) titulálták az olyan ha­sonlóságokat, mint hogy Mithras és Krisz­tus is barlangban született, vagy hogy a közösségi kenyérfogyasztásnak mindkét vallásban rituális jellege is volt.
**De az is gyengítette** Mithras táborát, hogy a keresztények - amint egy kicsit megerő­södtek a pozícióik - a korábban őket ért nemtelen rágalmakat rögtön továbbhárí­tották ellenfeleikre: mindennapos lett pél­dául, hogy a Napisten híveit emberáldoza­tokkal vagy orgiákkal vádolták. Az igaz­sághoz persze hozzátartozik, hogy a 2. század végén uralkodó kegyetlen Commodus császár valószínűleg beavatott Mithras-hívő volt, és az egyik szertartáson ahelyett, hogy csupán - a ceremónia által diktált módon - jelképesen fenyegette vol­na meg a beavatandót, ő valóságos vérfür­dőt rendezett. A titokzatoskodó vallás hí­vei egyébként különösebb felháborodás vagy aggodalom nélkül vették tudomásul a kereszténység térnyerését, és Mithras feltehetőleg jól megfért volna az új isten­nel. Azt viszont a misztériumvallás tagjai már nem tűrték el, amikor 391-ben Ale­xandriában - immáron a hivatalos állam­vallás követőiként - a keresztények egy rég elhagyott Mithras-szentélyből elő­szedték a kultikus kellékeket, és megszé­gyenítő körmenetben tették közszemlére azokat. A titkok ilyetén leleplezésén annyira felbőszültek Mithras hívei - de még a jó szándékú pogány lakosság is -, hogy rárontottak a keresztényekre, többe­ket megölve közülük.
A kereszténység nem is tudott egyik napról a másikra leszámolni a retrográd-nak és pogánynak minősített Mithras-vallással: a 4. században még arról tudósíta­nak egyes egyház atyák, hogy a reggeli mi­séről kiözönlő hívek a templomok lép­csőin leborultak a felkelő Nap fénye előtt. Sokan azt sem tartják véletlennek, hogy a római Szent Kelemen-bazilika éppen egy Mithras-szentélyre épült. Azt pedig még keresztény vallástörténészek is egyház-po­litikai húzásnak minősítik, hogy Krisztus születése ünnepének december 25-ére helyezésével a római Napistenről való egykor népszerű állami megemlékezést krisztianizálták.

A keresztény[![A római Szent Kelemen-bazilika mely alatt található egy Mithras-szentély](http://lh6.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSL-T1f7I/AAAAAAAABac/bNezqSWvP_U/A%20r%C3%B3mai%20Szent%20Kelemen-bazilika%20mely%20alatt%20tal%C3%A1lhat%C3%B3%20egy%20Mithras-szent%C3%A9ly_thumb.jpg?imgmax=800)](http://lh4.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSLIr2wNI/AAAAAAAABaY/hNJtATUOtag/s1600-h/A%20r%C3%B3mai%20Szent%20Kelemen-bazilika%20mely%20alatt%20tal%C3%A1lhat%C3%B3%20egy%20Mithras-szent%C3%A9ly%5B2%5D.jpg)ek által isteni[![A római Szent Kelemen-bazilika alatt található Mithras-szentély](http://lh6.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSPT3jQjI/AAAAAAAABak/enLh1kytAps/A%20r%C3%B3mai%20Szent%20Kelemen-bazilika%20alatt%20tal%C3%A1lhat%C3%B3%20Mithras-szent%C3%A9ly_thumb.jpg?imgmax=800)](http://lh6.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQnSNz_NLXI/AAAAAAAABag/8BPuQoPHOco/s1600-h/A%20r%C3%B3mai%20Szent%20Kelemen-bazilika%20alatt%20tal%C3%A1lhat%C3%B3%20Mithras-szent%C3%A9ly%5B2%5D.jpg) elrendelés­nek tekintett vallási győzelmükhöz mind­ ezeken túl valószínűleg az is hozzájárult, hogy a Mithrasban hívő közösségek titok­zatoskodó zárt
****

 

**A római Szent Kelemen-bazilika és az alatta lévő Mithras-szentély.** Zokon vették a párhuzamokat.

társaságok voltak, amelyekben csak kevesen részesülhettek a beava­tási fokozatokon keresztül nyerhető böl­csességből. Ezzel szemben - írja Nagy Le­vente klasszika-filológus - a kereszténység személyválogatás nélküli térítő tömegvallás volt Olyannyira, hogy egyes vallástörténészek azt is megkockáztatták: talán a vallásra a férfiaknál sokszor fogékonyabb nők okozták Mithras vesztét. A miszté­riumvallás ugyanis mindvégig mereven elzárkózott a nők beavatásától, míg a ke­reszténység - különösen az első egy-két évszázadban - radikális egyenjogúságot hirdetett a nemek között.
Izsák Norbert  HVG 2006. JANUÁR 7. 75