---
title: "Fukuyama rehabilitálása"
url: https://denesotto.hu/tarsadalom/fukuyama-rehabilitalasa/
type: post
date: 2017-04-04
modified: 2026-02-04
markdown_url: https://denesotto.hu/tarsadalom/fukuyama-rehabilitalasa.md
author: "Dénes Ottó"
---

# Fukuyama rehabilitálása

![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/04/8d5ef66b4b9dbd10b4340065ef1e379e_S.jpg)

Fukuyama talán elhamarkodottan kiáltotta ki a történelem végét, de azt megsejtette, hogy eljöhet az idő, amikor tettvágytól duzzadó személyiségek az elégedetlenek élére állnak, és hatalomra kerülnek. Nem mintha a múltban ez nem történt volna már meg számtalanszor.

„Francis Fukuyama huszonöt éve megjelent műve, A történelem vége és az utolsó ember talán a háború utáni időszak legfélreértettebb és  legfélremagyarázottabb alkotása” – olvassuk az Aeon magazinban Paul Sagartól, a cambridge-i King’s College kutatójától.

Fukuyama a nevezetes könyvben, és már három évvel korábban, a National Interestben megjelent tanulmányában szó szerint azt fejtette ki, hogy „a történelemnek, mint olyannak” vége, „az emberiség ideológiai fejlődése befejeződött”, **„a nyugati liberális demokrácia az emberi kormányzás végső formájává vált”.** Mindazonáltal Sagar teljes félreértésnek tartja azt a következtetést, hogy a történelem azóta rácáfolt Fukuyamára. Ő csak abban az értelemben beszélt a történelem végéről, hogy Hegel nyomán ő is valamilyen logikus progressziónak tekintette a társadalmak fejlődésének folyamatát, amelyben újabb és újabb fokozatok követik egymást, s mindegyik új szintézissel haladja meg a korábbiak ellentmondásait.

** A liberális demokrá![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/04/images-10.jpg)cia azonban szerinte nem haladható meg, mert ennél kevésbé ellentmondásos rendszer nem látszik a horizonton.**

Olyasfajta jóslásokba azonban Fukuyama nem bocsátkozott, hogy ennél fogva idővel mindenütt a kilencvenes évek amerikai demokráciája valósul meg, és ahol megvalósul, ott örökké meg is marad. Sőt, még e rendszeren belül is látott lehetőséget az ellenkezőjére.

Könyvének címében nem véletlenül szerepel az „utolsó ember” fogalma. Nietzschénél ez az **Übermensch** ellentéte, az értékeitől (Istentől) megfosztott; akarat, cél és eszmék nélkül tengődő teremtmény, aki csakis a pusztulásba viheti az emberiséget. Fukuyama ezt a veszélyt az unalomba és értéktelenségbe fulladó fogyasztói társadalomban látja megjelenni. Bírálói eltekintenek a könyvnek ettől a mondandójától, miként attól is, hogy a szerző miben látja az ellenszert. Az emberi lélek alapvető része a thümosz, **az a vágy, hogy a többiek elismerjék.** (Platónnál a szó a léleknek az a része, ahol a büszkeség és a szégyenérzés lakozik.)![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/04/images-9.jpg)

Hobbes ehhez hasonló értelemben ír **a büszkeségről, Rousseau pedig a hiúságról.** Az emberek elvárják, hogy tisztelettel kezeljék őket, és ha ezt nem kapják meg, törni-zúzni képesek. Vagyis csak a nagy T-vel írt Történelemnek volt vége Fukuyamánál, a kis t-vel írtnak korántsem.

Annál is kevésbé, mivel sok embertársunk nem akármilyen thümoszról tesz tanúságot, hanem egyenesen megalothümiáról, vagyis** túlzott elismertetési vágyról.** Azt akarják elérni, hogy látványosan sokkal nagyobb tiszteletet kapjanak a társadalomtól, mint mások.

Ez nem eleve rossz tulajdonság (egyértelmű a fogalmi rokonság Nietzsche Übermenschével) – az ilyen embereknek köszönhetők a történelem és a kultúra nagy alkotásai.

**De** **ha rossz irányba fo![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/04/images-7.jpg)rdítják ezt a törekvésüket, akkor mások feletti uralomra kezdhetnek vágyni.**

Igaz, Fukuyama azt írja, hogy a liberális demokrácia ártalmatlan, sőt hasznos tevékenységek, például a versenysportok felé irányítja a megalothümiát. Felveti azonban a lehetőséget, hogy a fogyasztói társadalom „úr nélküli rabszolgasága” elégedetlenséget, neheztelést, haragot szülhet, különösen a deklasszálódó rétegekben, és megalotím emberek ezt kihasználhatják.

„A modern gondolkodás nem emel korlátot egy olyan jövendőbeli nihilista háború elé, amelyet** a demokrácia kebelén felnövekő emberek vívnak a demokrácia ellen”** – idézi Fukuyamát Sagar.

Persze nem állítja, hogy Fukuyama előre látta a tavalyi év eseményeit, mégis arra céloz, hogy a Brexittel, az amerikai elnökválasztással, sőt, az alkotmányreformot elutasító olaszországi népszavazással valami ilyesmi történt. Bizonyságul azt hozza fel, hogy Fukuyama a megalotím ember megtestesítőjeként nem akárkit emlegetett negyedszázaddal ezelőtt, hanem egy bizonyos ingatlanvállalkozót, Donald Trumpot...

[http://www.metazin.hu/index.php/item/3392-fukuyama-rehabilitalasa](http://www.metazin.hu/index.php/item/3392-fukuyama-rehabilitalasa)