---
title: "VAE VICTIS (Jaj a legyőzötteknek)."
url: https://denesotto.hu/kozelet/vae-victis-jaj-a-legyozotteknek/
type: post
date: 2010-12-12
modified: 2016-08-20
markdown_url: https://denesotto.hu/kozelet/vae-victis-jaj-a-legyozotteknek.md
author: "Dénes Ottó"
---

# VAE VICTIS (Jaj a legyőzötteknek).

Részlet Ribári Ferenc Világtörténetéből. Kiadva 1880-ban.

A Gallok elfoglalták Rómát, azonban a történet vége az elbizakodott gall vezér és serege végzetes veresége és teljes pusztulása lett.
VAE VICTIS (jaj a legyőzötteknek.)Intő példa -lehetne- minden idők gőgös hódítóinak.
--
A gallok azonban az Allia melletti csata után csak harmadnapra jelentek meg Róma előtt. Midőn a falakat védtelenül, a kapukat nyitva látták, eleinte cseltől tartottak, utóbb azonban bátorságot vettek a belépésre; látták, hogy a város üres, csak némely ház előtt ült elefántcsont székében egy-egy tisztes ősz alak, méltóságteljesen és mozdulatlanul, mint a szobor.

A legidősebb senatorok voltak, kik egykor a köztársaság csapatait győzelmes csatákra vezérlék, s most büszkék arra, hogy fussanak, inkább a város falai közt vár­ták be a halált, mely nem is késett, mert a barbárok csapásai alatt kidőltek. A gallok egyike, a nyugodtan székén ülő* Marcus Papiriust* ősz szakállánál fogva megrángatá, de ez ütéssel torolta vissza a sérelmet, a gall harczos kivonta kardját, s leszúrta az agg férfiút, s ez volt a jeladás az ott maradtak lemészár­lására.[![image](http://lh3.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQU8zN31ImI/AAAAAAAABXY/8GgzCT1UxMA/image_thumb%5B1%5D.png?imgmax=800)](http://lh3.ggpht.com/_7ytxxhabcOs/TQU8xNBd7CI/AAAAAAAABXQ/Aon2yZoWluU/s1600-h/image%5B5%5D.png)

Miután az üres város kiraboltatott, felgyújtották; és a római férfiaknak, tehetetlenül kelle nézniök a Capitoliumról, miként pusztítják a barbárok hazájokat. Ki gondolta volna, hogy ilyen éj után még megvirrad? De mégsem estek kétségbe. A gallok egy vakmerő támadását visszaverték; ostromláshoz nem értettek e félvad emberek, azért czéljok az volt, hogy a Capitoliumon levőket kiéheztessék. E közben azonban a szétszórt rómaiak Vejiben gyűltek össze, és elhatározták, hogy egyesült erővel fogják elűzni a gallokat.

Erre azonban csupán* egy* ember lehetett képes, és az Ardeában ette a száműzetés kenyerét, a kipróbált hős Camillus. Ámde ő, bármint égett is a vágytól hazá­ját megmenteni, mint magán ember mitsem tehetett. Egy derék ifjú* Pontius Cominius* vállalkozott a senatus megbízását kieszközölni. Leúszott a Tiberisen és járatlan uton felmászott a Capitoliumra, elmondá a dolgok állását, s ugyanezen úton hozta meg a senatus rendeletét, mely Camillust dictatorrá nevezi. E vakmerően bátor tett azonban majdnem vesztét idézte elő a Capitoliumnak.

A gallok fölfedezték lábnyomait, és azokat követve, megmászták a hegyet. A római őrség aludt; egyszerre azonban a Junónak szentelt ludak borzasztó gágogása felébreszti az idősebb consult* M. Manliust,* ki megpillant­ván a hegy tetejére ért gall harczost, felismeri a veszélyt, megtámadja őt, s letaszítja a szikláról, s ez maga után rántja a nyomában levőket is. És így a ludak ébersége és M. Manlius megmentette a Capitoliumot.

A körűlzárolás azonban egyre tartott; s már-már az éhség jelei kezdtek mutatkozni; a fegyvert ölelő karok elcsüggedének, a bátorság szünőfélben volt; az ostromlottak hasztalan tekintgettek a távolba, sehonnan sem láttak segítséget érkezni.

Nem volt egyéb hátra, mint pénzen vásárolni meg a sza­badságot, mit a gallok el is fogadtak és ezer font aranyat követeltek. E rop­pant összeget csak úgy valának képesek a rómaiak előteremteni, hogy a temp­lomok összes kincseit, s a nők összes aranyékszereiket feláldozák; és midőn a Forumon a kitűzött váltságdíjat a mérlegbe tevék, hogy a galloknak kimérjék, Q. Sulpicius figyelmezteti a királyt,* Brennust,* miszerint hamis mértéket használ; az elbizakodott barbár kardját veti a serpenyőbe] és felkiált: **«Vae victis!» — Jaj a legyőzötteknek ! **— Ekkor jelent meg hirtelen Camillus egy csapat élén a Forumon, s a vitatkozók közé' állt, a szerződést semmisnek jelentette ki, s a gallokat kiűzé a városból.