--- title: "“A liberalizmus „bálványait”, a szólás, a sajtó…”" url: https://denesotto.hu/kozelet/a-liberalizmus-balvanyait-a-szolas-a-sajto/ type: post date: 2012-03-09 modified: 2019-12-10 markdown_url: https://denesotto.hu/kozelet/a-liberalizmus-balvanyait-a-szolas-a-sajto.md author: "Dénes Ottó" --- # “A liberalizmus „bálványait”, a szólás, a sajtó…” > Böngészgettem egy készülő előadáshoz anyagot gyűjtve régebbi posztok között. Az emberi szabadságjogok ellenzőit, ellenségeit minden időben könnyű volt meglelni. Elég volt, ha a politikai katolicizmus nyilatkozatait és vezetőinek körleveleit, enciklikákat …. olvasgatom. > Amikor ezeket az elmúlt századon belül összevetettem az emberi jogok meglétével, vagy meg nem létével, nem volt nehéz meglátni az “emberiség ezen ősi ellenségét”, aki a saját szuperhatalmát mindig, minden körülmények között fenn akarta tartani, vagy, ha billegett a lehetőség, mert mondjuk a kiszemelt kormányzat, városi vezetőség… nem akarta igába hajtani fejét, hát taktikát váltott és átmenetileg meghúzva magát kivárásra játszott. Példa a kommunizmus, vagy leányvállalatai. Ekkor a kivárás volt az uralkodó irányzat. > Az”EGYHÁZ” ott türelmes, ahol tehetetlen”.  A jelen világ szabad levegője éppen úgy esélyt ad(hat)  A mostani lazább világ kedvez előretörésének és ki is használja a kormányzati és az ezzel szorosan összefüggő anyagi viszonylatait, lehetőségeit. Az alábbi cikkben azonnal fel lehetett fedezni a mai kedvező politikai széljárás hatását. A Horthy- korszakra nosztalgiával gondoló – tájékozatlan – emberek gondolják át a politikai katolicizmus akkori “eredményét”, a halálmeneteket, a vagonokba zsúfolt leendő halottakkal töltött irányvonatokat, a Dunába lőtteket… > Szóval, ha közvetlenül ezt nehéz is lenne közvetlenül a katolikus egyház számlájára írni, de a kor szelleme, a zsidókat, a másként – vagy egyáltalán a – gondolkodókat, kirekesztő, dehonesztáló, gőggel teli felfuvalkodottság beletömte a tömegekbe a Hitlerrel,Mussolinivel való szimpatizálás lelkületét. Ettől “csak” egy lépés az említett “vonatozás”, a többi ezzel rokon eljárások. [![image](http://lh6.ggpht.com/-u_Ide1CDLTk/T1pur58wCGI/AAAAAAAAD3o/IyaHnS9g4HA/image_thumb%25255B1%25255D.png?imgmax=800)](http://lh6.ggpht.com/-H2NjANccQ4c/T1puqS7ePXI/AAAAAAAAD3g/6nKfTqD1Ns4/s1600-h/image%25255B3%25255D.png) > „ahol a tényeket nem az okok és okozatok egyszerű láncolatában, hanem azokon kívül álló feltevések és várakozások jegyében kellett értelmezni és magyarázni, ahol álbajokra kellett pazarolni jó erőket, s ráolvasással gyógyítani valóságos bajokat”. A magyarországi konzervatív politikai katolicizmus ezt a visszatekintő kritikát természetesen nem ismerte. Szócsöve, **a Bangha Béla jezsuita pap vezetése alatt működő Magyar Kultúra **pedig a meghirdetett „keresztény-nemzeti kurzus”-tól már az 1920-as évek elején a „rombolás ördögei”, a liberalizmus, az ateista irodalom, a „destruktív” zsidóság és a szociáldemokrácia elleni harcot várta el: mivel az 1919-es „szociáldemokrata összeesküvés” nagymértékben veszélyeztette a keresztény társadalmat, korlátozni kell **a liberalizmus „bálványait”, a szólás, a sajtó és a gyülekezés szabadságát a keresztény hit és erkölcs mértéke szerint**. Bangha Béla 1926-ban a zsidókérdéssel foglalkozva kifejti, hogy a zsidók nemcsak a gazdasági, hanem a kulturális életben is zavarják a keresztény társadalom fejlődését, mert materialista világnézetüket és alacsonyabb erkölcsüket rá akarják kényszeríteni keresztény környezetükre. Ráadásul a „szocialista uszítást” is ők irányítják. 1927-ben az olasz fasizmus megszüntette a szabad szakszervezetek működését. A Magyar Kultúra dicséri Mussolinit, aki erős kézzel vetett véget a demokratikus szabadságjogok „babonájának”, ami Magyarország számára is példaadó. A fasizmus védelmében a Magyar Kultúra 1928 nyarán nyílt levelet intézett Zsolt Béla liberális újságíróhoz, melyben szemére veti, hogy naivul hisz a demokratikus szabadságjogok értékében, és a fasizmust támadja, amely pedig egy erkölcsileg magasabb társadalmi rendszert képvisel. XI. Pius pápa 1931. május 15-ei „Quad­ragesimo anno” kezdetű bullája a szociális kérdéssel foglalkozva a társadalmi rétegek és osztályok békés együttműködését hirdette meg a méltányosság és a szeretet jegyében, ugyanakkor leszögezte, hogy a szocialista és a keresztény társadalomszemlélet ellentéte áthidalhatatlan. A magyarországi konzervatív katolicizmus örömmel üdvözölte a pápai bullát, melyet a Magyar Kultúra a korszerű katolikus társadalompolitika alaptörvényének nevezett. [http://denesotto.blogspot.com/2010/07/70-eve-az-elso-zsidotorveny-szuletese.html](http://denesotto.blogspot.com/2010/07/70-eve-az-elso-zsidotorveny-szuletese.html) Ki kell mondanunk mindjárt kezdettől fogva, hogy a liberális gazdasági elvnek, azaz az ***egyén korlátlan szabadságának a társadalmi közjó mellőzésével többé teret nem engedünk,*** hogy az individualizmus és a haszonlesés rendszerének helyébe a *társadalmi szolidarizmus* törvényét állítjuk. Csak felemlítjük, hogy sokan mindenekelőtt a bank- és börzeéletnek **erősebb állami felügyelet alá** helyezését sürgetik s azt vallják, hogy a mozgótőkét nem szabad ezentúl is túlságos kiváltságokban s előnyökben részesítenünk az ingatlan birtokkal s a munkával szemben. **Hasonlóképp lesz szükség a *sajtó*, az *irodalom*, az *iskola*, a *gyülekezési* és *szervezkedési* szabadság** reformjára s felszabadítására a plutokrácia járma alól. Mindez nem lesz könnyű munka, sőt a reform *gyökeres és teljes* keresztülhajtására ma szinte utat sem látunk. A liberalizmussal, mint az egyéni szabadság elvének minden más fontos és tárgyilagos szempont fölé helyezésével a modern ember gondolkodása annyira összenőtt, a világnézetek, életfelfogások és irányelvek tekintetében annyira kaotikus már az emberek megoszlása, hogy a liberális társadalmi berendezkedés gyökeres és gyors megváltoztatására komolyan nem is gondolhatunk. Be kell érnünk azzal, hogy a modern bálványnak legalább legártóbb kihatásait megszüntessük, ellensúlyozzuk. **A korlátlan gondolkozási szabadság (a hírhedt «szabadgondolkozás»),** a határozott igazságokat és tárgyi isteni törvényeket el nem ismerő** ú. n. lelkiismereti szabadság** (le a felekezetnélküliség és az atheizmus hirdetésének jogáig), a féktelen** irodalmi és sajtószabadság**, a magasabb érdekeket, sőt még lényeges államérdekeket sem respektáló **szervezkedési és gyülekezési szabadság**, az egyetemeken grasszáló, időnkint minden nemes eszmével: vallással, hazával szembeforduló **tanítási szabadság**, a színház és a mozi szabadsága,*... a nagy ország pusztító veszedelmekre: a zsidóság óriási térfoglalására, a szabadkőművesség és szociáldemokrácia terjedésére, a sajtó elfajulására, a közerkölcsök romlására, az irodalmi és színházi dekadenciára stb. a katolikusok mutattak rá legelőször, s küzdöttek ellenük a legnagyobb elhatározottsággal..."[![image](http://lh3.ggpht.com/-d2G1I02FvjU/T1puuYPDg5I/AAAAAAAAD34/W5e92wE8x0k/image_thumb%25255B4%25255D.png?imgmax=800)](http://lh6.ggpht.com/-28xYXEFe-6g/T1putLwf72I/AAAAAAAAD3w/oRHFo_DRVL8/s1600-h/image%25255B10%25255D.png)* **Bangha Béla** Egyelőre ennyi elég annak jellemzésére, hogy a Horthy kor prominens vallási személyisége - BANGHA BÉLA – miként kívánta kijelölni az ÁLLAM  tevékenységének irányát és ideológiáját. Ne legyen kétség afelől, hogy aki jezsuita volt, az is marad élete végéig. A katolikus egyház élcsapata adta nem kevés esetben a pápát. A vezető viszont az irányt mutatja.  Mit is értettek akkor **MAGYARORSZÁG ÚJJÁÉPÍTÉSE**  alatt?  Ismerősen csengő hívószavak? Mintha a KEDVES VEZÉR is effélét hirdetne? Forrás:http://betiltva.com/files/bangha_magyarorszag_ujjaepitese06.php „A múlt század harmincas éveit idéző pártpolitikai berendezkedés alakulhat ki Magyarországon április 11-e után. Az eredmény szükségszerű, de nem kizárólag a rossz kormányzás okán, hanem az erre következő, történelmileg s ezáltal kulturálisan meghatározott válaszok miatt is” – írta az első fordulót megelőző diagnózisában Ungváry Rudolf.  Mi több, a Fidesz-győzelem után közölt [Népszabadság-publicisztikájában](http://nol.hu/velemeny/20100413-az_egyparti__demokracia__gyozelme) egyenesen akképp véli: „…helyreállt a politikai térképen az a pártstruktúra, amely 1939-ben jellemezte az országot, s amelynek éltető lelki hordozói 1945 után visszahúzódtak a magánéletekbe. A nagy jobboldali gyűjtőpártot 1939-ban Magyar Élet Pártjának hívták.[![image](http://lh5.ggpht.com/-KIAGLZrIbHY/T1puwTjR4aI/AAAAAAAAD4I/PNx-vusW32k/image_thumb%25255B3%25255D.png?imgmax=800)](http://lh4.ggpht.com/-VhQMUsGM0Ik/T1puvfB0wCI/AAAAAAAAD38/BFQuvj9WwnA/s1600-h/image%25255B7%25255D.png) Ez a párt olyan „centrális politikai erőtérben” kormányzott, mely egykor megakadályozta a nyugat-európai típusú demokrácia maradéktalan érvényesülését (valami demokrácia persze akkor is volt, és most is marad), és háborúba, majd **a nyilasok vezetésével** katasztrófába sodorta az országot...Nagy ellenzéki párt a két világháború között a lényegében nyílt választási rendszer következtében 1939-ig nem létezett. [http://hvg.hu/velemeny/20100416_ungvary_horthy_restauracio](http://hvg.hu/velemeny/20100416_ungvary_horthy_restauracio)