---
title: "TÉVEDÉSEK ÚTJÁN:  A „JEHOVA TANÚI” (Szigeti Jenő 1977)"
url: https://denesotto.hu/konyvtar/tevedesek-utjan-a-jehova-tanui-szigeti-jeno-1977/
type: post
date: 2026-01-31
modified: 2026-02-04
markdown_url: https://denesotto.hu/konyvtar/tevedesek-utjan-a-jehova-tanui-szigeti-jeno-1977.md
author: "Dénes Ottó"
---

# TÉVEDÉSEK ÚTJÁN:  A „JEHOVA TANÚI” (Szigeti Jenő 1977)

**Szigeti Jenő tanulmánya. Kiadta a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa 1977-ben.**

A könyvben leírtak olvasása közben gondoljunk arra, hogy minden olyan időpontot, amit alapításuk óta Jehova tanúi meghirdettek, - mint az Armageddon bekövetkeztét, illetve Krisztus eljövetelének BIZTOS DÁTUMÁT, - időközben sorra-rendre „felülvizsgálták” és újabb dátumra módosították. Ezzel szeretnék kivédeni a néhány méretes elcsúszás/előrejelzés/jóslás/prófécia meg nem történtét. Következetesen elmulasztották levonni a tanulságot Jézus szavaiból: „Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az** ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.**” (Márk 13,32)![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/10/images-1-1.jpg)

Alapige:** „ És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az Antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.”**  (I. János 4,3.)

**BEVEZETÉS**

Egyre többször kopogtatnak családi otthonunk ajta­ján nem várt látogatók, hogy „Jehováról" tanúskod­janak. Az egyik lelkipásztor így írta le találkozásukat: »Bibliavásárlási indokkal lelkipásztori irodámban nemrég engem is felkeresett egy fiatalember, amit természetesen örömmel teljesítettem. Mivel ismeret­len volt, hovatartozása felől érdeklődtem, de hallga­tott. Gyanúval élve, az istentiszteleti alkalmainkra in­vitáltam, amire ő így nyilatkozott: nincs annyi fe­lesleges ideje, hogy prédikációt hallgasson. Nékik sür­gős a dolguk. Jehova tanát mindenhová el kell jut­tatniuk hónapok alatt, mert 1975. október második fe­lében a legfrissebb számítások szerint az armaggedoni csatában elpusztul ez a világ, és helyreáll az édeni állapot, a megmaradt tanúk számára." A remélt új világról olyan fantasztikus mesét mondott el egy- szuszra, hogy az Verne Gyulának is díszére lett volna. A fájdalmas csak az, hogy ez a megtévedt fiatalem­ber a tételeit világosan megcáfoló érveléseim ellenére is hisz állításaiban (Mészáros Kálmán: A Jehova ta­núi munkájáról. 1974.)

**1975. októberében nem következett be az, amire a Je­hova tanúi vártak.** Csalódtak tehát várakozásukban — de nem először történetük során. Ezek az emberek most sem vonják le a csalódások egyetlen logikus kö­vetkezményét, azt, hogy hamis tanításokat fogadtak el, hanem újabb légvárakat építenek, újabb kereső embereket zavarnak meg hamis tanításaikkal.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/10/images-2-1.jpg)

Különleges helyet foglal el a keresztyén vallásfele­kezetek sorában a Jehova tanúinak szervezete. Szél­sőséges apokaliptikájuk, furcsa bibliaszemléletük, tár­sadalmi nihilizmusuk és tolakodó misszió-módszerük hamar „ismertté" teszi őket. Erősen szervezett, ille­galitásban is jól működő és a mártíromság lehetősé­geit kereső szekta. Az alapvető keresztyén tanítások­ban is eltérő véleményük miatt keresztyén voltuk is megkérdőjelezhető. **Nem hisznek Jézus Krisztus is­tenségében.** Bűnnek tartják az államhatalommal szemben a lojális magatartást. Üldözöttségükben lát­ják isteni elhivatottságuk bélyegét. Harcot hirdetnek az államhatalom minden Szervezete és az összes val­lásfelekezet ellen. Jellemzi őket a szektás, tudomá­nyoskodó, legtöbbször minden vallásos, tudományos alapot nélkülöző történelem - és bibliamagyarázat.

A felsorolt tulajdonságok is elegendők ahhoz, hogy figyelemmel kísérjük ennek a vallásos közösségnek életét, kialakulását, tanításait. A feladat elvégzésére az is sarkall, hogy az utóbbi években megfigyeléseink és a rendelkezésre álló adataink szerint hazánkban is egyes vidékeken számuk megszaporodott.

Térítési kampányaik ellen csak úgy lehet felvenni a küzdelmet eredményesen, ha mindenkit  felvilágosítunk arról, hogy kik is a „Jehova tanúi", mi tanaiknak a lénye­ge; és gyülekezeteinkben úgy kell tanítani a Bibliá­nak a reménységről szóló üzenetét, hogy a jehovista agitáció ne zavarhassa meg gyülekezeteink tagjainak tisztánlátását, hitét és hűségét

**A JEHOVA TANÚINAK TÖRTÉNETE**

A múlt század második felének Amerikája kedvezett a különböző eschatalogikus reménységet képviselő szekták kialakulásának. Bár ehhez alaposabb történeti forrástanulmányt kellene végezni, de valószínűnek látszik, ebben közrejátszott, hogy Amerika ekkor nagy olvasztótégelyként fogadta magába a legkü­lönbözőbb gondolkodású embereket, akik az új vi­lágban — mint a korlátlan lehetőségek országában — vágyaik beteljesedését remélték. Megfigyeléseink sze­rint ez a szekta nem a legalsó, legelnyomorodottabb néposztályból toborozta tömegeit, hanem a proleta­riátus peremén élő elszegényedő, kilátástalan hely­zetbe kerülő kisemberekből, szellemi bérmunkások­ból, akiknek vigaszuk egy immanens bibliai és politi­kai spekulációkból „realizált" boldog ország.

Tanrendszerükben „világméreteket" ölt a kispolgári „tudományos okoskodás". Ezen a ponton kell viszont a magyarországi helyzet különlegességeiről is beszél­ni. Nálunk a mozgalomnak, jóllehet erős kispolgári bázisa is van és volt, népi jellege van. Különösen a kétkezi munkások, a bányászok köréből, valamint a szabolcs-szatmári parasztság sorai közül adódnak tag­jaik.

## 1. Az alapító


A szekta alapítója egy amerikai kereskedő,** Charles Tace Russel** (1852—1916) volt. Szülei módos skót te­lepesek voltak Pittsburgban (Pennsylvania állam). Itt született Russel 1852. február 16-án. Szülei presbiteriánusok voltak, és fiukat is a szigorú ortodox kálvini tanokban nevelték. Mivel erősen hangulatember volt,** a kálvinizmus szigorú predestinációs tanításaival** — amely szerint egyeseket Isten a világ teremtése előtt kárhozatra, másokat az örök életre rendelt — seho­gyan sem tudott megbarátkozni. Amikor 19 esztendős volt, édesanyja meghalt, és apja kereskedőnek tanít­tatta. 1869-ben belépett a KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) tagjai közé. Belsőleg egyre jobban szem­bekerült az egyház hivatalos tanításával.** 1870-ben Alleghenyben kapcsolatba került Jonas Wendell nevű prédikátor igehirdetése kapcsán az *első napot ünneplő adventista* gyülekezettel.** Erről a kapcsolatról később így ír: „Ingadozó hitem a Biblia isteni eredetében megint megerősödött."

Ennek a kapcsolatnak az lett az eredménye, hogy Russel figyelme a Jézus második eljövetelére vonat­kozó próféciák felé fordult. Különösen a** millennium, Krisztus ezer éves birodalma** érdekelte (Jel. 20, 4). Az örök gyötrelem tanának elvetésében, a predesztiná­ció elvetésében is vigasztalást kapott.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/10/PDVD_027-300x240.jpg)

1872-től apjával közösen vezette az egyre jobban jö­vedelmező üzletet, melynek fiókjai voltak az. USA különböző városaiban. Lelki érdeklődését viszont tel­jesen lekötötte a különböző **prófétai képletek megol­dásainak keresése.** Pittsburgban és Alleghenyban azo­nos gondolkozású társakat kezdett maga köré gyűj­teni. Kört alkotott a Biblia kutatására. Ebből alakult ki a Jehova tanúinak szektája. Korábbi nevük ezt őrzi, hiszen 1931-ig „Komoly bibliakutatóknak", *„Bibliatanulmányozók nemzetközi egyesületének"* ne­vezték őket.

A bibliakör vezetője Russel volt. Nem rendelkezett teológiai képzettséggel sem ő, sem a kör többi tagja. Hamarosan magukat kezdték a Biblia egyetlen helyes magyarázóinak tartani. A pokol létezésének tagadá­sa, az ezeréves birodalom újraértelmezése volt ennek a bibliakörnek első ténykedése. Az ezeréves biroda­lomnak missziói, tisztító jelleget tulajdonítottak. Ez ­alatt az elhalt és feltámasztott embereknek, amennyiben az első életben nem jutottak el a teljességig, egy második és könnyebb lehetőség adódik az üdvös­ség elnyerésére. A kör következő „felismerése" az volt, hogy *Jézus újra jövetele az ezeréves korszak kez­detén lelki, láthatatlan visszajövetel lesz.*

Ez a taní­tás a kialakulásuk szempontjából azért döntő, mert *egyes adventista csoportok 1874-re hirdették Krisz­tus újra eljövetelét, de prófétálásuk nem vált be.* Az 1874. évi csalódás napjaiban találkozott Russel N. H. Barbour nevű szerkesztővel, aki a „Hajnali Hírnök" című lapot szerkesztette és az **1874-es adventben** hitt. Hosszas eszmecsere után Barbour átvette Russeltől azt a gondolatot, hogy Krisztus újra eljövetele lelki, láthatatlan, Russel viszont arról győződött meg, hogy Krisztus újra eljövetelének napja a Szentírás próféciái alapján kiszámítható. Ehhez gyűjtöttek kö­zösen bibliai bizonyítékokat. Russel átvette Barbour- tól az 1874. évet, amely dátum — mint később látni fogjuk — a szekta tanításaiban később nagy szerepet játszik. Ebben az évben jelent meg első könyve, melynek címe: „Krisztus újra eljövetelének céljáról és módjáról".

Barbourral együtt új folyóiratot alapított, melynek „Három Világ" volt a címe. Ezzel egyidőben a „Haj­nali Herold" c. lap Russel és Barbour közös műve, 1878 végén jelent meg először. Különválva új folyó­iratot alapított 1879-ben „Zion's Watch Tower and Herald of Christ's (Sion Őrtornya és Krisztus jelenlé­tének Hírnöke) címen, amelyben tovább közölte pró­fétai számításait.

Az **adventizmussal való együttműködés** óta Russel nagy jelentőséget tulajdonított az 1874. évnek, amely Krisztus láthatatlan eljövetelének biztos ideje volt. Ennek alapján számította ki az ezeréves birodalom pontos kezdetét, mégpedig 1914. október havára. Eb­ben a számításban a következő gondolatmenetet kö­vette : A zsidóság korszaka Jézus nyilvános fellépésé­vel Kr. u. 30-ban véget ért. Ennek ellenére a zsidóság nyilvános bukása csak 70-ben, tehát 40 évvel később következett be. A két időpont között tehát 40 év telt el. Russel „az aratás idejének" nevezte ezt az idősza­kot.

Ha Jézus 1874. októberében láthatatlanul, mint szel­lemi lény leszállt a földre, akkor eszerint a számítás szerint **1914. októberében, tehát negyven évvel ké­sőbb kezdetét kellett vennie Krisztus ezeréves biro­dalmának,** amikor minden boldogtalanság és szenve­dés véget ér. Ez volt Russel véleménye a múlt szá­zad 70-es évei óta.

De mi történik az 1874. és 1914. között lezajló „ara­tási idő" alatt? 1878-ban — amikor Barbourral sza­kított — Russel szerint Jézus eljött szellemi templo­mába és felébresztette az alvó hitű embereket. 1881- ben — amikor Russel az Őrtorony Társaságot meg­alapította — lejárt az általános kegyelmi idő, a mennyei elhívás kapuja bezárult. A választottak egybe­gyűjtése mellett még feladat volt a „szedegetés", a tartalékok felkutatása és felkészítése — akik a test leszakadt tagjai —, és ezek helyébe kellett azoknak lépniük, akik az egyháztörténelem során engedetle­nekké lettek.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/08/PDVD_051-1-300x240.jpg)

Russel szerint a 40 év alatt valamennyi szent, vagy­is minden olyan ember, aki a keresztyénség korában tökéletességre jutott, **a halál álmából felébredt, fel­támadt és Krisztussal a földön láthatatlanul él** és cse­lekszik. Munkájuknak az a célja, hogy az 1914-ben kezdődő ezeréves békebirodalmat előkészítsék. Kü­lönben ugyanez a feladata az alatt az időszak alatt a földön, még látható formában élő szenteknek is. Ezek Russel közösségének a tagjai. 1914-ig viszont minden élő üdvözülendőnek meg kell halnia és lelki lénnyé kell változnia, mert 1914-el bezárul az az időszak, amelyben mód és alkalom nyílott arra, hogy az em­ber elérje Isten halhatatlanságát.

A Jelenések könyvének prófétai igéi szerint** 1914-ig összesen 144 ezer ember** jut el eddig a célig. A mil­lennium ezeréves kora 1914-ben elkezdődött. „Az ezeréves birodalom kezdetén azok, akik a keskeny úton haladtak, halhatatlanságot nyernek. Így isteni természettel és hatalommal felruházva, képesek meg­kezdeni e kor idején a nagy művet, nevezetesen a vi­lágot újból felállítani és megszentelni." (C. T. Russel: írástanulmányok I. k. 206. old.) Ez volt Russel felfo­gása az első világháború előtt.

Ezekkel a számításokkal Russel nem elégedett meg. Megpróbálta rendszerré formálni prófétai számítási elméletét. Hosszas „kutató munkával" és bonyolult számítási módszerekkel „felfedezte", hogy az egész üdvösségi terv bizonyos számítási módszerekkel egy­bekapcsolható. Russel szerint Isten üdvösségi terve három nagy korszakot foglal magában. Az első idő­szak a teremtéstől a vízözönig tartott. Erre a kor­szakra jellemző az, hogy szerinte ekkor az angyalok kormányoztak. Ez a kormányzási rendszer kudarcot vallott, hiszen az ember a Paradicsomban bűnbe esett, és így az ördög győzött az ember felett. (Russel: írás - tanulmányok I. köt. 5, 69. old.)

A második korszak Russel tanítása szerint a vízözöntől az ezeréves birodalom kezdetéig tartó időt öleli fel. Ez az időszak három szakaszra osztható. A patriárkális kor a vízözöntől Jákób családjáig tart. Má­sodik szakasza, a zsidó nép ideje, Jákób halálától Jézus haláláig tart. A harmadik szakasza a keresz­tyénség kora, amelyet Jézus feltámadásától az ezer­éves birodalom kezdetéig, vagyis 1914-ig számolt Rus­sel. Ez a keresztyén kor az „evangélium ereje". En­nek a korszaknak abban látta a jelentőségét, hogy azok, akik a 19 keresztyén évszázad alatt hűségesek maradtak, vagyis kitartottak a megpróbáltatások kö­zött, „választottakként", mint a Bárány menyasszo­nyai tartoznak a 144 ezer kiválasztott csoportjához. (Jelenések könyve: 7, 1—8, 14, 1—15). Ennek a ke­resztyén szakasznak az utolsó része az aratás 40 éve 1874—1914-ig. Ez alatt az idő alatt a halál álmából felébrednek a kiválasztottak és Vőlegényükhöz, Krisztushoz hasonló isteni természetet öltenek ma­gukra. Azok, akik bűneikben haltak meg, a bűn bün­tetése képpen halálukkor véglegesen elpusztultak vol­na, ha Krisztus nem szerezte volna meg számukra az üdvösséget.

Mivel Krisztus győzött, így nem kell megsemmisül­niük. A halálban öntudatlan álomban fekszenek, 1914- től kezdve újra felébrednek és az ezeréves birodalom­ban, amelyben a Sátán hatalma meg lesz kötve, egy másik könnyebb próbának vettetnek alá, és így alkal­muk lesz az üdvösséget elnyerni.

Az ezeréves birodalom kezdetével, vagyis **1914-től** kezdődik a harmadik korszak, amely az örökkévaló­ságig nyúlik. Ennek a korszaknak első szakasza az ezeréves, vagyis milléneumi korszak. Ez a szakasz 1914—2914-ig tart. Ebben az időben valamennyi el­halt, aki **1874 és 1914 között mint kiválasztott nem ébredt fel, egymás után feltámad.** Ezek nem nyerik el az isteni természetet, hanem csak Ádám bűnbeesés előtti állapotát. Feltámadásuk Russel elképzelése sze­rint **láthatóan, mindenki szeme láttára megy végbe, 1914-től kezdve.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/08/PDVD_080-300x240.jpg)**

Ekkor valamennyi téves vallási, társadalmi és politi­kai rendszer elpusztul; a Sátán hatalma így lesz teljesen megkötve. Ezzel teremti meg Isten a kedve­ző feltételeket az ember végső próbájára és megmen­tésére. Az egymást követő időszakokban a könnyülő próbák következtében **nem nyerik el a 144 ezer isteni természetét, hanem csupán mint alacsony szellemű lények élnek boldog, de örök életet egy új földön.** Csak egy csekély, megátalkodott rész, akik ellenáll­nak a második próbánál is, tapasztalják majd magu­kon a bűn végleges büntetését, a halált, mely Russel tanítása szerint a teljes megsemmisülést, a létből való teljes kiirtást jelenti. Ez a második próba ideje **2914- ben zárul le.** Ekkorra már csak az új menny és új föld létezik, és ezzel elkezdődik az üdvösség örökké tartó korszaka.

1880. óta ez az elmélet egyre világosabban rajzolódott ki Russel tanításában.** Ennek az elméletnek az alapjai bár a különböző elemek nagyfokú módosulást szenvedtek máig kimutathatók a Jehova tanúinak tanításában.** — Russel gondolatvilágának legkiérleltebb formájában megtalálható elemeit híres bibliai tanulmányaiból ismerhetjük meg, különösen ennek első kötetéből, melynek címe: „A korszakok terve" (The Divine Plan). Russel 1880. óta nagy erővel fo­gott hozzá elméletének terjesztéséhez. Remekül fel­használta kereskedői adottságait. Már 1879-ben meg­alapította híres folyóiratát: „Zions Watch Tower and Herald oj Christs Presence" (Őrtorony) címmel. Jel­lemző, hogy haláláig, 1916-ig a havonta megjelenő fo­lyóirat valamennyi cikkét Russel írta. Az egyre sza­porodó kiadványok terjesztésére 1881-ben megalapí­totta az Őrtorony Biblia és Traktátus Társaságot. (Watch Tower Bible and Tract Society). A Társaság egyetlen célja az volt, hogy Russel folyóiratát és egyéb iratait a legszélesebb körben elterjessze. A tár­saság székhelye eleinte Allegheny volt, itt volt Russel lakása is. 1909-ben költözött a Társaság Brooklyn-ba (New-York), itt működik a mai napig is, mint gazdag mammut-vállalat. Jellemző Russel röpirat terjesztő módszerére és amerikai kereskedő szellemére az, hogy a „Táplálék gondolkodó keresztyének számára" című brossuráját 1881-ben három egymást követő vasárna­pon az Egyesült Államok, Kanada és Nagy-Britannia protestáns templomainak kapuiban 1 400 000 pél­dányban osztották szét.

Az 1881-es év még egy jelentős eseményt hozott Russel életében. Ekkor kezdte meg irodalmi fő mű­vének kidolgozását, a Bibliai Tanulmányok hét köte­tes, 2600 oldalas óriás sorozatát.

Ezt a művet, amely a Jehova tanúi történetének első korszakát meghatározza, több mint 20 nyelvre for­dították le, és sok millió példányban terjesztették el. Gondoskodott arról is, hogy hetenként tartott prédi­kációit lehetőleg a legszélesebb körökhöz juttassa el. Ezért egy hírlapirodát is felállított, amelynek útján prédikációinak kivonatait hetente 2000 újságban kö­zöltette.

Tanításainak propagálására megszervezte a „Bibliai előadások irodáját". Ez az intézet 70 alkalmazottal dolgozott, akik zarándokként járták a városokat és falvakat az USA-ban és Kanadában. A minimális lét­fenntartáson kívül csak kevés zsebpénzt kaptak, — 14 dollárt —. Ezenkívül 700 embert segéderőként al­kalmazott ez időre, akik minden ellenszolgáltatás nél­kül idejük egy részében folytattak propaganda mun­kát. Az elterjesztett brossurák Russel cikkeinek külön lenyomatai voltak, amelyek az Őrtoronyban jelentek meg. 1909-ben újabb folyóiratot alapított Russel, de továbbra is fenntartotta az Őrtoronyt. Az új folyó­irat címe: „Peoples Pulpit" (Népszószék). E mellé is szervezett egy terjesztő társaságot „Népszószék-egyesülés" néven.

Az iratok ingyenes szétosztásához hatalmas anyagi eszközökre volt szüksége. Erre külön alapot létesített, amihez a híveitől nagy összegű adományokat gyűjtött. Saját, meglehetősen nagy összegű magán vagyonát is a mozgalom szolgálatába állította. „A bibliai tanítás a pokolról" című iratának a legszélesebb körökhöz való eljuttatása céljából magánvagyonából 40 000 dollárt áldozott erre a célra, azzal az indoklással, „Hadd tud­hassa meg mindenki, hogy Isten a szeretet Istene".

Ez a „beruházás" viszont úgy látszik, nem volt ered­ménytelen, hiszen nemcsak a tagok száma növeke­dett, hanem a szekta vagyona is. 1906-ban **Russel vá­lóperében kiderült, hogy 317 000 dollár** — más for­rások szerint 135 000 dollár — volt Russel magánva­gyona. Ezekkel a kereskedelmi módszerekkel és ezzel a kereskedelmi szempontból kiépített szervezettel si­került elérnie, hogy mozgalma igen széles körben el­terjedt. A „Bibliakutató" című négy oldalas röplapját évente mintegy 50 milliárd példányban szórta szét a tömegek közé, ha hinni lehet a szekta irodalmának. Russel mozgalmának sikerét főként annak köszönhet­te hogy felismerte a sajtó hatalmát a szekta tanításá­nak elterjesztésére. Russel életében kereken 50 000 könyvoldalt írt bibliai kérdésekről.

Russel viszont azt is tudta, hogy a legügyesebb sajtó­hadjárat sem ér sokat szóbeli magyarázás vagy aján­lás nélkül. Ezért nagy gondot fordított arra, hogy a zarándokokat ós terjesztőket alaposan kiképezzék. Bibliakutató üléseket szervezett, amelyekre ügyes reklámmal óriási tömegeket sikerült toboroznia. Rus­sel maga is rengeteget szónokolt. Fáradhatatlanul járta a világot. 1910-ben Palesztinában, Egyiptomban és Oroszországban volt, 1911-ben Távol-Keletre uta­zott. Járt Koreában, Japánban, Kínában és ismét járt a Szentföldön. A mozgalom adatai szerint 30 000 prédikációt és beszédet mondott el életében.

A film szerepét is felismerte a propagandában. Nagy áldozatok árán legyártatta „a Teremtés Fotódrámá­ját". Az elkészült mű négy, egyenként kétórás elő­adásban a föld fejlődését mondja el a gázalakú álla­pottól a Messiási birodalom beteljesedéséig, Russel elképzelései alapján. A képeket részben a Szentföldön vették fel; a szöveget természetesen Russel írta.

Russel követői először „a Milleneum Hajnala Embe­reinek" nevezték magukat, vagyis olyan embereknek, akik hisznek „Krisztus ezeréves birodalmának" közeli létrejöttében. 1913-ban vették fel a „Komoly Biblia­kutatók Nemzetközi Egyesülése" nevet. 1931. óta Je­hova tanúinak nevezik magukat. Ezenkívül több for­rás millenistáknak, bibliakutatóknak, russelistáknak nevezi őket.

A mozgalom a századforduló idején lépte túl az Egye­sült Államok határait. Ezt elsősorban Russel prédikációs körútjai segítették elő, valamint az Amerikában élő különböző európai nemzetiségek jehovistává lett tagjainak hazatelepedése. Első adataink a németek között elkezdődött munkára vonatkoznak. 1896. óta jelenik meg az Őrtorony német nyelven. 1903. óta Né­metországban is megjelennek a zarándokok, hogy el­kezdjék hirdetni Russel tanításait. Csaknem egy időben Angliában, Ausztráliában és a Skandináv orszá­gokban is elindul a misszió. 1906-ban Svájcban, Olasz­országban és Magyarországon kezdik meg működésü­ket. Ezekben az országokban eleinte kedvezőtlenül haladt a missziójuk. Némi sikereket csak Angliában és Ausztráliában értek el. A legnagyobb eredménye­ket akkor is Amerikában érte el Russel 1911-ben, ami­kor másodszor járt Palesztinában, és meghirdette a zsidóknak üzenetét, hogy az Ígéret Földjét ismét bir­tokba veszik. Amikor visszatért New-Yorkba, nagy­gyűlést rendezett a new-yorki cirkuszban, ahol beje­lentéseit óriási ovációval fogadták. 1914-ben Német­országba látogatott és fehér szakállával, kellemes kül­ső megjelenésével, méltóságteljes és barátságos lényé­vel itt is sikert aratott.

Közben vészesen közelített 1914. ősze, amikor meg kellett kezdődnie Krisztus ezeréves békebirodalmának és a Sátán megkötöztetésének. 1914-ben lejárt a 40 éves aratási idő, és a kiválasztott 144 ezer közé csak az eddig meghalt szentek kerülhettek. Russelnek nem volt szerencséje. 1914. októberében még nem halt meg, és a békebirodalom sem kezdődött meg, hanem helyette kitört az első világháború. Russel nyilváno­san beismerte tévedését A Bibliai tanulmányok 2. ki­adásának előszavában, amit 1914. után írt, de tovább is fenntartotta az alapvető elvek helyességéről alko­tott nézetét. Egyébként a régi tanítások feltárása ne­héz feladat, mivel a mozgalom szellemi vezérei újra és újra meghamisítják saját múltjukat.

Russel megkísérelte, hogy a kényes helyzetből vala­hogyan szabaduljon. Újabb bibliai számítások alap­ján sikerült 1918. tavaszáig kitolnia az aratási idő vé­gét, amit tanítása szerint még egy bizonytalan időtar­tamú „utószedés" követ. 1918. tavaszán sem úgy né­zett ki a helyzet, hogy elkezdődött volna a békebiro­dalom. Hiszen ez volt a világháború legvéresebb éve.

De ezt már Russel nem érte meg. 1916. október 31-én meghalt. Ekkor 64 éves volt. Észak-Amerika nyugati részén óriási szorgalommal végezte térítő munkáját. Súlyos hólyagbetegségben szenvedett. Október utol­só hetében Providence-ben, Fall-Liver-ben, Dallas­ban, Galveston-ban és San Antonio-ban tartott nagy­gyűléseket. Október 29-én Los Angeles-ben egy nagy tömeggyűlésen prédikált. Ezután vonatra szállt, hogy Kansas City-be utazzék. Útközben egy prédikáción dolgozott, amit ott akart megtartani. Fáradhatatlan tevékenysége közben érte a halál a vasúti kocsiban. November 10-én szállították holttestét New-Yorkba. A temetési prédikációt Rutheford J. F. ügyvéd, ké­sőbbi utóda tartotta. Russel egyik utolsó, kidolgozott prédikációját mondta el, melyet Ésaiás 21,12 alapján készített. Címe: „A Hajnal jön, de még éjszaka van". November 11-én a pittsburgi Rosemon temetőben te­mették el. Rengetegen voltak jelen; legalább 100 autó kísérte a halottas kocsit, ami abban az időben nagyon nagy szám volt. Követői ezután még mértéktelenebbül dicsőítették őt. Az Őrtorony 1918. évi első száma Ezékiel hasonmásának nevezi, s az evangélium kor­szakának hét nagy küldette között jelölte ki helyét. Ez a hét küldött: Pál apostol, János apostol, Ariusz, Wald, Wiclif, Luther és Russel. Ezek közül „a legki­emelkedőbb Pál és Russel Pásztor". Nevezték még: „az XJr szavának", a „hetedik angyalnak, „Ametiszt-nek az új Jeruzsálem fundamentumában".

Feljegyzéseink szerint rendszeresen imádkozott szál­lodában is és utazásai közben is. Teológiailag teljesen képzetlen volt. Annak ellenére, hogy élete végén 1200 gyülekezet pásztorának vallotta magát, műveiben nyüzsögtek a legdurvább teológiai tévedések. Életét csak sikertelen házassága árnyékolta be.

1879-ben ismerte meg Maria Frances nevű menyasszonyát Ackleyben. Három hónappal később felesé­gül vette. Először munkatársa volt, de nemsokára ön­álló irodalmi és prófétikus tanításokkal lépett föl.

1892-ben tovább romlott viszonyuk, mivel mindket­ten Istentől elhivatottnak érezték magukat, és prófétálásuk nem egyezett meg. 1903-ban végképp megsza­kadt házasságuk. A törvényes válásra 1906-ban került sor, amikor a feleség tartásdíjért perelte be volt fér­jét. A per reménytelen volt, mivel nagy összegű magánvagyonát Russel az Őrtorony Biblia és Traktátus Társaságra ruházta át. Russel egyénisége markánsan képviseli az amerikai szektaalapító típusát, melynek irodalmi emléket** Thordon Wilder** állított regényében. **(Mennyei ügyekben utazom.)**

## 2. Az alapító utódai


Russel halála után egy amerikai ügyvéd került a moz­galom élére: Joseph Franklin Rutherford. Rutherford 1869-ben baptista szülők gyermekeként született Boonville (Missuri) nevű városkában. Tanulmányai után rövid ideig jogászi gyakorlatot folytatott. 1906- ban lett a felekezet tagja, részvényesként.

Képességeivel hamar kitűnt és hamarosan vezetősé­gi tag lett. Tetterőben és kezdeményezési készségben kevéssel maradt el az alapítótól. Feltétlen jobb dip­lomata volt, mint elődje. Megpróbálta a mozgalom korábban kifejtett eschatológiai nézeteit rugalmasab­bá formálni. Prófétai és üzleti készségeit viszont örö­költe Russeltől. Az első világháború vérzivatara után a nehéz helyzetbe került mozgalmat sikerült megtar­tania, sőt tovább fejlesztenie. Ügyes fogással az első világháborúban legyőzött népek körében kezdte elő­ször a missziót. Nem riadt vissza a szociális demagó­giától, sőt megpróbálta a munkás tömegek antikleri­kális hangulatát is felhasználni a mozgalom fejleszté­sére.

Első jelentős feladata az volt, hogy a Russel által meg­hirdetett bizonytalan időtartamú „utószedésről" hir­dessen valami biztosat. Ekkor írta meg első nagysi­kerű munkáját, melynek címe: „Milliók élnek most, akik sohasem fognak meghalni" (1920). Ebben az „utószedés" tartamáról és a békebirodalom igazi kez­detéről vallott nézeteiről írt. Többek között ezt írta: „Elvárhatjuk, hogy 1925. évben tanúi lehetünk Áb­rahám, Izsák és Jákób és az ószövetség más, hű em­berei visszatérésének a halál állapotából, amennyiben felébresztetnek azért, hogy a dolgok új rendje törvé­nyes képviselői legyenek a földön." (1920. 4. kiad. 52 old.)

Elérkezett az 1925. év is, el is múlt, de sem Ábrahám, sem Izsák, vagy Jákób, sőt az Ószövetség egyéb hű­séges alakjai sem támadtak fel. A csőd elkerülésére Rutherford egy nagy művet írt, melynek címe: „Iga­zolás". Ebben a következő tételt fejtegeti: „Isten oda­adó népe hangsúlyozta az 1914., 1918. és 1925,-ik év fontosságát. Azonban nem minden következett be, amit megmondott. A Jehovához hűségesek **várakozá­sukban 1914-ben, 1918-ban és 1925-ben csalódtak**, de csalódásuk csak egy ideig tartott. Később a hűségesek megtanulták, hogy bár ezek az időpontok a Szent­írásból kerültek megállapításra, de több időpontot és adatot a jövő számára nem állapíthatunk és nem jó­solhatunk meg .. . Ami a megtörténendő eseménye­ket illeti, Isten szavában bízunk" (Rutherford: „Iga­zolás" I. köt. 143. és 332. oldal).A józanul gondolkodó ember arra számítana, hogy az ennyi csalódáson átment mozgalom felbomlik és meg­semmisül.

De nem ez következett be. Mivel az első világháború után egyre élesebb lett a mozgalom szo­ciális demagógiája, sőt egyre több anarchikus elem is keveredett tanításukba, egyre nagyobb sikereket értek el az Őrtorony társaság közös nyelven megfo­galmazott kiadványai, különösen a kispolgári töme­gek és a munkásság öntudatlan rétegei között. A fa­siszta jellegű államok természetesen a legkegyetlenebbül üldözték a Jehova tanúit. Egyre inkább **a mártíromság** tudata kerül előtérbe. Ez lett az igazi keresztyénség ismertetőjele. Egyik iratukban így ír­tak erről: „*Hogy a magukat keresztyéneknek vallók valamely testületéről megállapítsuk, valódi Jehova tanúi-e, nyilvánvalóan arra kell figyelnünk, vajon súlyosan üldözik, verik, gyalázzák-e őket, vagy sem"* (Vigadjatok, ti nemzetek, 1946).

Rutherford és vele együtt a Jehova tanúi a csalódá­sok ellenére tovább hittek prófétai számításaikban. Rutherford utolsó írásában, melynek címe: „A Po­kol", így írt: „Minden dolog beteljesedik napjainkban és azt mutatja, hogy az Úr Jézus jelen van, és biro­dalma eljött. A halottak feltámadása hamarosan el­kezdődik. A hamarosan szóval nem a jövő évet ért­jük. Azonban bizakodva hisszük, hogy meg fog tör­ténni, mielőtt ez ad évszázad elmúlik."

Russel bibliai számításainak legnagyobb részét Rut­herford elvetette. 1926. óta nem terjesztette Russel 7 kötetes tanulmányait. A kezdetben propaganda csa­patot alapított „Őrtorony Társaság" is új értelmet ka­pott. Rutherford a hírnökök seregét megpróbálta „az üdvözültek gyülekezetévé" formálni. Az ő tanításai alapján kapott a mozgalom politikai színezetet, mint minden más politikai, vallási és gazdasági hatalom ellensége. Minden, ami a társaságon kívül van, Sátán hatalmában van.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/08/PDVD_092-300x240.jpg)

Mint már említettük, **1931. óta Jehova tanúi néven nevezik magukat,** bár azóta is újabb elnevezések szü­lettek a mozgalmon belül. Az 1930-as és 40-es évek fordulóján „teokratikus szervezetnek" nevezték ma­gukat, valamint 1953. óta többször, mint „új világ­közösség" jelölik meg magukat. Világszerte, és így Magyarországon is, a Jehova tanúi név a legáltaláno­sabb. Már 1922-ben az egyetlen Isten, a teremtő Je­hova aktív bizonyságtételét és területenkénti képvise­letét állapították meg a tagság feltételeként.** Minden tagnak „hírnöknek" kell lennie**. Ebben a szektában nincsenek passzív tagok. Rutherford fő törekvése az volt, hogy a mozgalom valamennyi helyi szervét a brooklyni központ teokratikus diktatúrájának vesse alá. Ezek határozzák meg az újabb és újabb tanításo­kat. ők a „hű és bölcs szolgák", akik közvetlenül Krisztustól kapják utasításaikat. A központ vezetője az elnök. Ez Rutherford volt, egészen haláláig. Mel­lette egy héttagú direktórium vezet és egy 40 fő ve­zető tagból' álló, szélesebb körű bizottság.

Rutherford bár sokat elvetett Russel bibliai számí­tásaiból, mégis** megőrizte az 1914-es és 1918-as éve­ket,** de megváltoztatta a Russel által adott értelmü­ket.

**1914-ben Krisztus uralkodóként lépett a mennyei trónra,** és azóta folytatja végső harcát a sátáni erők­kel szemben.** 1918. tavaszán** Krisztus, mint a teokra­tikus unió vezetője, Sátánt és az őt követő angyalo­kat a földre vetette, míg Jézus bíróként a templomba lépett. Azóta a Sátán itt a földön a különböző vallási, politikai és gazdasági erőkön keresztül kérlelhetetlen harcot folytat Isten igaz szolgái ellen. A **nemsokára bekövetkező armageddoni** csatában azonban a Sátán és az őt támogató vallási, politikai és gazdasági erők megsemmisülnek. A földön mindjobban terjedő poli­tikai és vallási zűrzavar egyre inkább növekszik. Ru­therford írói tevékenységében is utolérte Russelt.

1920—1942-ig, tehát 22 esztendő alatt 18 könyvet írt — átlag 350 oldallal, és 32 traktátust, egyenként 64 oldallal. Tanításait hanglemezeken terjesztette, me­lyeken maga mondta el prédikációit. Rendszerint óriási tömegű gyülekezetek előtt beszélt. Az, hogy Russel korábbi Biblia-kutató, lazán szervezett társa­sága **erős, abszolút diktatúrával irányított, vak enge­delmességre nevelt tagokból álló teokratikus szerve­zetté fejlődött,** elsősorban Rutherford „érdeme". Ru­therford a második világháború alatt, 1942. január 8-án halt meg.

Rutherford utódja Nathan Homer Knorr lett. Minden jel arra mutat, hogy ő már sokkal szürkébb egyéni­ség, mint elődei. Személyéről mindössze annyit tu­dunk, hogy 1905-ben született, tehát viszonylag fia­talon jutott vezető szerephez. Egyes forrásaink sze­rint nagy vagyonnal rendelkező ember. Az ő ideje alatt többször is módosult a szekta tanítása.

De ezekről a módosulásokról nagyon nehéz objektív képet kapni, mivel az újabb irodalom, amit illegálisan terjesztenek, nagyon nehezen hozzáférhető személyes kapcsolatok hiányában.

## 3. A mozgalom elterjedése


Mint már a fentiekben említettük,** 1922. óta a szekta valamennyi tagja „hírnök".** Ez azt jelenti, hogy min­den tagnak kötelessége, hogy aktívan kivegye részét **a tagtoborzásból**. Az egész szervezet erre a toborzó szolgálatra rendezkedett be. Közös összejöveteleiken is, melynek lényege az Őrtorony iratok tanulmányo­zása, ezekre a toborzó utakra készülnek fel. Ezért van a Jehova tanúi szektának szélsőségesen tolakodó, ag­resszív jellege, amely elüt minden más szektától. **A passzív tagokat nem tűrik meg.** Aktív szolgálatuk közben még a mártíromságot is vállalják, sőt. kere­sik is ... De a mártíromságot csak szélsőségesen megvalló hitelveikkel akarják elérni. Ez az aktív hithir­dető módszer tette ezt a szektát az egész világra ki­terjedő mozgalommá. Ma a föld csaknem minden or­szágában találunk Jehova tanúit. Az egyik német forrás az elterjedettség igazolására a következő táb­lázatot közli:

1925-ben 65 132 tag

1928-ban 89 278 hirdető .

1947-ben 176 456 hirdető

1959-ben 717 088 hirdető

1960-ban 803 482 hirdető

Ehhez az utóbbi számhoz még hozzá kell adni — ha adataiknak hinni lehet — 28 688 „úttörő hirdetőt", vagy „hírnököt", akik havonta 150 órát foglalkoznak hithirdetéssel, valamint 5447 „külön úttörő hírnököt vagy hirdetőt", akik főfoglalkozásként havonta leg­alább 175 órában végeznek a szekta számára tagtoborzási munkát.

De a taglétszámban történő visszaesésekről is van tudomásunk. Évkönyvüknek és az „őrtorony"-nak híradása szerint 1966-ban 58 904 személyt keresztel­tek, de az aktív bizonyságtevők száma csak 24 704- gyel nőtt. Hol marad a többi 34 000? Egyedül Német­országban 2869 új bemerítettel szemben 2569-en let­tek tétlenné. Talán **az újabb prófétai dátumok kije­lölésével akarják munkára serkenteni a tétlenkedő ta­núkat?**

Az 1966-ban — a világszerte tapasztalt visszaesés el­lensúlyozására — az „Örök élet Isten fiainak szabad­ságában" című, 1966-ban angol nyelven kiadott könyvben az Őrtorony Társaság az 1975-ös évre irá­nyította a tanúk figyelmét. Az Őrtorony híradása sze­rint **megtalálták** azt a táblázatot, **„amely megmutatja, hogy 1975-ben lejár az ember létének 6000-ik eszten­deje".** Ez a hír különböző kongresszusok segítségével kapott lábra szerte a világon, és a „Próféciái bizo­nyosságra" vágyó tanúk hatalmas munkába kezdtek. Az Őrtorony évi jelentése rekordszámokról ír. „Je­hova tanúi" számára az 1968-as év a „szolgálatban leggazdagabb" esztendő volt , állapítja meg az 1969-es évkönyv. A teljesített harctéri szolgálati órák száma kerek 24 millióval nőtt, 203 666 762-re. A házi bibliaórák száma 110 000-rel nőtt, 977 503-ra havon­ként. Az „Őrtorony"-ból 72 nyelven összesen 138 615 041 példányt nyomtak ki, az „Ébredjetek"-ből pedig 26 nyelven 135 689 296 példányt.

A „Jehova tanúi" eme hatalmas térítőhadjáratának eredménye: 82 842 személy merítkezett be. (Egész tör­ténetük során a második legnagyobb bemerítési szám.) A tanúságtevők száma 1 094 280-ról 1 155 826- ra nőtt. Ez 61 546 aktív taggal való növekedést jelent.

A pionírok száma (akik havonta legalább 100 órát harctéri szolgálatban töltenek) 10 000-rel nőtt, 63 871- re.

Az úttörő hírnököktől a *„társulat elvárja, hogy min­den idejüket a királyság szolgálatára fordítsák, de semmi időt se fordítsanak, világi munkára"*. 1960. óta a rendelkezésünkre álló becslések szerint a szekta tagjainak száma megközelíti a másfél milliót. Más 1967-es adatok szerint 1 094 280 dolgozó taggal ren­delkeztek (I. W. Haack.). A hirdetők munkájáról ta­núskodik a különböző elterjesztett iratok mennyisé­ge, a sok ezer megtartott gyűlés és nagyon nagyszá­mú családlátogatás. Sajnos, ezekről nem rendelkezünk friss adatokkal.

1959-ben világszerte tizenöt és fél millió könyvet és folyóiratot adtak el. Az Őrtorony című folyóirat 92,3 millió példányát osztották szét, részben ingyenesen, és egymillió-kétszáznegyvennégyezer-kilencszázhet­venhét új előfizetőt szereztek. Az Őrtorony című la­pot 55 nyelven nyomtatják ki, külön bibliafordításuk van, és a szekta iratait mintegy száz nyelven terjesz­tik. Ebben az esztendőben hatszázharmincezer volt gyűléseiknek és előadásaiknak száma. A hírnökök negyvennégymilliónál több utólátogatást tettek azok­nál a családoknál, akiknél az első találkozás után ér­deklődést láttak. Ezekben a családokban több mint 600 000 házi bibliaórát tartottak. 1959-ben minden hírnök 157 szolgálati órát dolgozott a mozgalom ter­jesztése érdekében, és 55 családlátogatást végzett. Ennek a munkának 86 345 személy megkeresztelése lett az eredménye. így tehát elmondhatjuk, hogy a mozgalom fő ereje a házról házra végzett aktív hit­hirdetésben áll. Munkájukban nemcsak az élő szót használják fel, hanem főként az irodalmat, de hang­lemezeket is kölcsönöznek.

A mozgalom legerősebb ága eredetének helyén, az Egyesült Államokban van. 1959-es adatok szerint 803 482 hithirdetőből 221 240 az Egyesült Államok­ban volt. 1909 óta a mozgalom központja Brooklyn- ban, New York egyik elővárosában található, Itt egy 13 emeletes, hatalmas épületben működik a nyomda és a kiadóhivatal, valamint a „Bethel Otthon", a tu­lajdonképpeni központ. Itt található a 7 tagú direk­tórium és az elnök. Ezek teljhatalommal vezetik a világ minden egyes Jehova tanúi csoportját. Ők ne­velik ki az összes csoportvezetőket és a területi szol­gákat. 1959-ben 19 982 gyülekezet tartozott a központ alá, amelyek 85 fiókirodához, 180 kerülethez és 1492 körzethez tartoznak. Itt található az 1943-ban alapí­tott „őrtorony Gilead Bibliaiskolája", ahol a világ minden részéről, férfiakat és nőket vegyesen, propa­gandistáknak képeznek ki a külföldi munka számára, angol, francia és spanyol nyelven. Ez a központ lé­nyegében egy komplett üzleti vállalkozásnak tekint­hető. Saját farmja van, és még a villanyáramot is, amellyel a nagy kapacitású nyomdák üzemelnek, sa­ját üzemükben állítják elő.

Az Egyesült Államok után a Német Szövetségi Köz­társaság területén él a legtöbb Jehova tanúja. 1960- ban itt közel 62 000 hírnök dolgozott, akikhez 1285 úttörő hírnököt is hozzá kell számítani. Mint már fent említettük, az Amerikába vándorolt németek között kezdődött a misszió. Az első „zarándok", Ottó Kostitz 1903-ban jött vissza Amerikából hazájába, és Elberfeldben telepedett le. Öt évvel később, 1908-ban Barmenben alakult az első németországi központ, amelyet 1923-ban helyeztek át Magdeburgba, Eleinte csak las­san haladt előre a német misszió; 1919-ben csak 5545 tagot tudhattak magukénak. Az első világháború után következett be az ugrásszerű fejlődés, amelyben nagy szerepet játszott a háború alatt elszegényedett Németországba juttatott amerikai segély. Hitler ura­lomra jutása előtt közel 25 000 hírnökre szaporodott a szekta tagjainak száma, akik 375 gyülekezethez tar­toztak, főleg Szászországban. Ebben az időben Drez­dában volt a legerősebb helyi csoport, az egész or­szágban 1414 hírnökkel. 1921-ben a Watch Tower társulat törvényes elismerést nyert. A társulatot kezdettől fogva kíméletlenül üldözte a náci párt.

1933. áprilisában a magdeburgi központot náci ro­hamosztagok szállták meg, mint kommunista gyanús intézményt. A párt hatalomra jutása után, 1933. jú­nius 28-án Göring megtiltja a szekta működését. Ezt a következőkkel indokolta: *„Ez a nemzetközi szerve­zet a tudományos és bibliai tanulmányozás leple alatt felforgató propagandát folytat a keresztyén egyházak és az állam ellen, és veszélyes mértékben mozdítja elő a civilizáció bolsevista felosztását."*

1934. októberének elején Rutherhord levelet intézett a német kormányhoz, amelyben többek között ezt írja: *„Közöljük Önökkel, hogy mi minden áron Isten parancsát követjük, összegyülekezünk az ő igéjének tanulmányozására, és mi az ő parancsolatai szerint imádjuk és szolgáljuk az Istent. Ha az Önök kormá­nya, vagy a kormánytisztviselők erőszakot alkalmaz­nak ellenünk, mivel mi Istennek engedelmeskedünk, akkor a mi vérünk Önöket vádolja, s azért Önöknek felelniök kell a mindenható Isten előtt."* 1936-ban el­kezdődtek a letartóztatások. 1937. júniusában már az összes Jehova tanúi internálótáborban voltak. Az ül­dözés fő okát tanításaik pacifizmusában, a katonai szolgálat megtagadásában és a „kommunista" gazda­sági formákkal való rokonszenvezésben látták.

A Harmadik Birodalom által megszállt országokban hasonló üldözéseket szenvedtek a szekta tagjai. Ausztriában már 1935-ben betiltották a Watch Tower bécsi fiókjának működését. A tagság likvidálását vi­szont a megszállás után kezdték meg. A háború so­rán csaknem minden országban szigorú intézkedése­ket foganatosítottak ellenük. Ezeknek dokumentumait közli a „Vigadjatok ti nemzetek" című füzetük (1946).

Az újabban napvilágra került dokumentumok alap­ján tudjuk, hogy bizalmas tárgyalások folytak a náci vezetők és a Jehova tanúi képviselői között annak érdekében, hogy a Jehova tanúi az elfoglalt keleti területeken a remélt győzelem után végezhetik antimilitarista propagandájukat.

A háború után meglepően gyorsan regenerálódott a szekta szervezete. A háború befejezése után hamaro­san helyi csoportok alakultak. 1945. július 5-én már így írt a michigan-i „Christian Advokate" című lap: „Jelentéseink szerint a Jehova tanúi tekintélyt sze­reznek Németországban." Gyors előretörésüket a gen­fi rádió kommentátora 1945-ben így értékelte: „A Je­hova tanúinak szektája Németországban erősödik, és a befutott jelentések szerint az egész országban ha­tározott evangelizációs hadjáratot indítottak el. Azt beszélik a szektáról, hogy széles körben csodálatot ér­demelt ki a náci rendszer elleni ellenállásáért." Magdeburg mellett hamarosan egy új központot is kiépí­tenek a keleti övezetben, Wiesbadenben.

A gyors terjedésnek nemcsak lélektani okai voltak. A szekta **az amerikai megszálló hatóságoktól erőteljes támogatást kapott.** Már 1946. január 13-án a szekta szónoka a stuttgarti rádióban beszélt, egy hónappal később pedig a müncheni rádió sugárzott „jehovista prédikációt". 1947-ben Frankfurtban, Baden-Baden-ban és Hamburgban is tartottak rádióelőadásokat. A lipcsei rádió riportokban számolt be a szekta gyűlé­seiről. Meglepően sokoldalú támogatást kaptak az amerikai megszálló hatóságoktól. Ezt olyan illusztris nyugati római katolikus szerző is észrevette, mint Konrád Algermissen: „Az amerikai katonai kormány­zat nemcsak nyomtatási és kiadási engedélyt adott, hanem egy volt nemzeti szocialista nyomdát is át­adott nekik Karlsruhe-ban. Ezek a támogatások az amerikai megszálló hatóságok részéről azokkal a pén­zekkel és adományokkal együtt, amelyek Amerikából jöttek, a mozgalmat annyira gyorsan újra felvirágoz­tatták, hogy a második világháború utáni első év­ben 3775 gyűlést tudtak tartani, és 1,2 millió család­látogatást végeztek Németországban." De az 1946-os év adatai is jellemzőek. Ebben az évben mintegy 50 000 könyvet és traktátust terjesztettek el ingyen, vagy nagyon olcsó áron akkor, amikor válságos volt a papírhiány Németországban. 1946. végén már 11 415 hírnöke volt a szektának 931 helyi csoportban.

A következő évben a hirdetők száma csaknem megkétszereződött (20 811 hirdető). 1974-ben láto­gatta meg a mozgalom elnöke, Natan Homer Knorr a német csoportokat. Különösen a Keletről áttelepedettekből képeztek ki sok buzgó agitátort. A legfrissebb helyzetről nem sok adatunk van, de a sajtóban egyre-másra megjelenő hírekből arra követ­keztethetünk, hogy expanzivitásukat továbbra is megőrizték. 1960. elején a Német Szövetségi Köztár­saságban 62 393 „hírnök", 1285 „úttörőhírnök" dol­gozott az országban. Az 1959. évben 8,5 millió „terü­leti órát" tartottak, 8,7 millió folyóiratot adtak el, 44 233 új előfizetőt gyűjtöttek, több mint 3,5 millió utólátogatást végeztek és 34 184 házi bibliaórát tar­tottak. Az 1959-es évben 5000-rel szaporodott a hit­hirdetők száma.

Az utóbbi években több hírt hallottunk a mozgalom afrikai előretöréséről. 1960-ban Rhodesiában több mint 39 000, Nigériában közel 27 000, Dél-Afrikában 15 690, Nyasszaföldön 14 000 hithirdető vagy hírnök volt. A függetlenné váló afrikai államok több helyen szembefordultak anarchista nézeteikkel. Tanzániában a hatvanas évek elején betiltották működésüket. Ma­lawiban azért kerültek összeütközésbe az államhata­lommal, mert nem voltak hajlandók felvétetni magu­kat a választói listára. Libériában és Ghanában meg­tagadták a nemzeti zászló előtti tisztelgést. A külön­böző keresztyén missziók is veszélyt látnak működé­sükben, mert anarchikus elveikkel lejáratják a ke­resztyénség tekintélyét.

Bennünket közelebbről is érint a mozgalom helyzete a szocialista országokban. 1960-ban a nyolc európai szocialista országban mintegy 100 000 hírnökkel ren­delkeztek. Bár erre adatunk nincs, de megfigyelések arra mutatnak, hogy rejtett csatornákon keresztül je­lentős nyugati segítséget kapnak. Az elmúlt években — mint ezt lapjaink hírei is jelentették — a Szovjet­unióban illegális nyomdájukat foglalták le.

A világ többi országáról pontosabb értesüléseink nin­csenek, de a rendelkezésünkre álló 1960-as adatokból valamiféle képet alkothatunk elterjedettségükről. Angliában 40 884 hírnök működött, míg Franciaor­szágban 13 000. A többi európai ország „rangsora" így alakul:

Hollandia 11 000

Dánia 8 000

Svédország 8 000

Finnország. 7 500

Görögország 6 500

Belgium 5 500

Ausztria 5 361

Olaszország 4 832

Svájc 4 543

Spanyolország 1 231

Portugália 544

Írország 216

Már a második világháború előtt jelentős missziói voltak a szektának Távol-Keleten. A japánok 1939— 1945-ig kegyetlen eszközökkel üldözték őket. Újabb adataink nincsenek a mozgalom távol-keleti ágáról.

A mozgalom a latin-amerikai országokban is jelentős tömegekkel rendelkezik. Ezekben az országokban az 1960-as évben a következőképpen alakult a hírnökök száma:

Mexikó 18 625

Brazília 16 000

Kuba  11 000

## 4. A mozgalom szektaelágazásai


Az erős, központi diktatúrával vezetett mozgalom­ban elkerülhetetlen a szektaelágazások keletkezése. Már az alapító halála után több kisebb csoport kivált a felekezetből. A megismétlődő csalódások is jelentős lemorzsolódással jártak. Ezekből a lemorzsolódott ki­sebb csoportokból ismertetünk meg az alábbiakban néhányat.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2017/08/PDVD_073-300x240.jpg)

Már 1917-ben fellépett egy csoport J. F. Rutherford diktatórikus módszerei ellen és **„Szabad Bibliakuta­tók",** vagy **„Szabad Bibliaközösség"** néven szervez­kedtek. Ez a mozgalom több külföldi országban is el­terjedt az Egyesült Államokon kívül. Németország­ban „A keresztyén őrtorony" című havi folyóiratuk köré csoportosulnak laza közösségben. Tanításaik Russel tanainak javított, újabb spekulációkkal kiegé­szített változata. Nem olyan radikálisak, mint a Je­hova tanúi, nem követelik az egyházból való kilé­pést, sem a bemerítés általi újrakeresztelést. Hang­súlyozzák a Szentírás erkölcsi normáinak betartását.

A rutherfordi szervezkedés elleni oppozicióból jött létre a **„Hajnal Bibliatanulmányi Szövetség"** és a vele rokon **„Hajnal Bibliatanulmányi Egyesülés"**. Az utób­binak 1950-ben Németországban Berlinben, Friedensauban önálló kiadóhivatala alakult. Folyóiratuk: Der Tagesanbruch (Hajnal). Russel alaptanítását őrizték meg és elvetették a „teokratikus unió" fogalmát. Nem szervezeti formát akarnak kialakítani, hanem csupán missziós mozgalomként akarnak működni.

1917-ben jött létre a „Laikusok Otthoni Missziós Moz­galma". Ez a mozgalom is ortodox módon ragaszkodik Russel tanításaihoz. Németországban jelentős erőt képviselnek. Itt mintegy 15 000 hívük volt az 1960-as évek elején. Ephiphania nevű kiadóhivataluk Berkheimban, Esslingen mellett található.

A mozgalom legjelentősebb elágazásának Russel egyik svájci követője, F. L. Alexander Freytag volt, aki 1920-ban megszervezte az** „Isten országa egyhá­zat"**. Ennek az 1930-as években Magyarországon is működött egy missziója. Budapest, VIII., Aggteleki u. 2/a. alatt tartottak istentiszteleteket. A csoport el­nevezése; Jehova angyalai, majd később:** Új föld gyülekezet.** Magukat a „Menyasszony gyülekezet" tagjainak nevezték. „Mindenki lapja" címen röplap­sorozatot jelentettek meg, melynek felelős kiadója Gál Ferenc volt. A szekta lényegében Russel alapesz­méit követte. Különös tanítása az volt, hogy az álta­lános, önzetlen szeretet világtörvényének teljesítése által, valamint bizonyos egészségügyi törvények be­tartásával az ember eléri ismét azt az állapotot, ami­kor birtokában lesz hatodik érzékének, amit a bűn ál­tal elvesztett. **Ez a hatodik érzék egy isteni fluidumban áll, amely a testi halhatatlanság felvételére tesz képessé.**

Tagjaik elsősorban Svájcban **kommunákban, teljes vagyonközösségben** éltek több helyen. Lemondtak a vagyonszerzésről, javaikat szétosztották, munkájuk eredményét közösen élvezték. Maguk között kialakí­tották az „Új föld" lakóinak csoport-típusát, akik töb­bek között a házasélettől való önmegtartóztatásban látták a „szentség" és a szent élet beteljesedését.

Freytag 1947-ben meghalt. A szekta tanítása ezután a Jehova tanúi tanításainak irányában módosult. Né­metországban 1960-ban mintegy 40 000 híve volt a szektának. Folyóiratuk félévenként jelenik meg hat nyelven mintegy 100 000 példányban. Címe: „Az igaz­ságosság országának híradója". A kiadás helye: Cartigny (Svájc). Ebben a Genf melletti kis városkában van a mozgalom világközpontja. Itt adják ki Freytag könyveit is. A mozgalom tagjainak és baráti körének létszámát mintegy 150 000—200 000-re lehet becsülni a világon. Itt kell megjegyezni, hogy a magyarországi mozgalom a harmincas évek második felében meg­kísérelt egy kommunisztikus vagyonközösséget, egy „földi isten országát" létrehozni, de sikertelenül.

## 5. A Jehova tanúinak története Magyarországon


A Jehova tanúi több mint hatvan esztendeje működ­nek hazánkban. Mivel a felekezet legnagyobbrészt illegalitásban működött, és saját történetük emlékeit sem gyűjtötték össze, valamint a rájuk vonatkozó adataink nagyon hiányosak, ezért nagyon nehéz még vázlataiban is összeállítani a mozgalom magyaror­szági történetét.

Russel életrajzírói szerint 1906-ban jöttek az első hír­nökök Magyarországra. A szekta tagjainak vissza­emlékezése szerint egy amerikás magyar, Dobó Jó­zsef zalaudvari lakos hozta Magyarországra először a szekta tanait az 1910-es években. Bibliográfiai adat­gyűjtésünk eredménye szerint a legrégibb magyar nyelvű könyvük Russel híres Bibliai Tanulmányok sorozatának első kötete volt: „Az isteni terv a kor­szakokban" címmel, mely 1910-ben jelent meg. Ez a példány valószínűleg az Egyesült Államokban ké­szült, mert köteles példánya nem került a Széchenyi Könyvtárba. Az első világháború előtti időből több adatunk nincsen. De már ekkor feltétlenül megjelent magyar nyelven is az Őrtorony folyóiratuk. Ha az évfolyam számozásnak hinni lehet, akkor a magyar nyelvű Őrtorony első évfolyama 1913-ban indult.

Az első világháború után fellendült a Társaságnak az Európában, főként a legyőzött országokba induló missziója. Az 1920-as évek elején központja, ahonnan a térítés és a sajtótermékek eredtek, Kolozsvár volt. Dr. Nyisztor Zoltán szerint „Kolozsváron nyomdájuk van". Kiadványaik ebben az időben a kolozsvári Élet nyomdában készültek. A mozgalom vezető alakja Fa­luvégi Dénes tanító. Ő tartja Budapesten az első nagyszabású előadássorozatot 1922. szeptember-októberében a régi Országháza nagytermében, amelyet plakátokkal hirdetnek meg.

„Aranykorszak" címen 1922 decemberében folyóira­tot indít el, melyben jellegzetesen kispolgári tudomá­nyoskodó írások jelennek meg magyar és külföldi szerzők tollából. Az ő működésében a Jehova tanúi­nak kispolgári szárnya testesül meg.

Tanításaiban több demagóg antikapitalista szólam, szocialista /frázis is megtalálható. Ezért az 1929-ben megjelent 6200/1929. VII. res. számú belügyminiszteri rendelet bizalmas kiegészítő függeléke, amely az el nem ismert vallásfelekezetek, „szekták" ellenőrzésé­ről intézkedett, így jellemezte őket: „A Nemzetközi Bibliatanulók Egyesülete, Bibliakutatók Egyesülete, Világító Őrtorony, Bibliai Traktátus Társaság" nevek alatt működő szektára, melynek tanai és terjesztett sajtótermékei nem csak **a történelmi egyházak ellen irányulnak,** hanem büntetőjogi és államrendészeti szempontból is súlyos kifogás alá esnek, különös fi­gyelmet kell fordítani. E felekezet sajtótermékeinek jelentékeny része bírói intézkedéssel lefoglaltatott, vagy elkoboztatott, illetőleg azoknak külföldi kiadása kiutasíttatott, amiről a hatóságokat esetenként kör­rendeletben értesítettem. E szekta terjesztését a ha­tóságok feltétlenül akadályozzák meg, és sajtótermé­keik terjesztői ellen az eljárást indítsák meg. Tanaik kommunista színezetűek."

Ezért sajtótermékeik főként külföldön — Erdélyben, Prágában, vagy az Egyesült Államokban jelennek meg.

A szekta első fellendülése az 1920-as évek első felé­ben volt. Ez a rendelkezésünkre álló szegényes adatok szerint inkább kispolgári rétegeket ért el. A második fellendülés a harmincas évek elején következett be, amely a nagy gazdasági válsággal volt kapcsolatban. Ez a fellendülés már inkább népi jellegű. Főként a Tisza mentén és a Nyírségben terjedt a mozgalom erőtel­jesen. Ezekről a mozgalmakról csak hosszas levéltári kutatómunka után tudunk rendszeresebb képet al­kotni. Az 1930—40-es években végzett falukutató munka eredményeként ismerünk több érdekes ada­tot. Beszámol róluk Kovács Imre: „A néma forrada­lom," című művében. Jelentős Veres Péter erre vo­natkozó írásainak feljegyzései is. A legtöbb konkrét adatot Lányi Kamill tanulmányában találjuk, aki je­lentős kutatómunkával térképezte fel a tiszaeszlári, büdszentmihályi és szorgalmatosi csoportok törté­netét.

Az egyes egyházaknak a szekták ellen kiadott védő­irataiban az 1920-as évek második felében jelentkez­nek a Jehova tanúi. Katolikus részről Nyisztor Zol­tán, protestáns részről dr. Vass Vince, Mátyás Ernő,' Csikesz Sándor és Wolf Lajos ír ellenük. Ügy lát­szik, hogy a baptista missziónak is kemény harcot kellett folytatnia a szekta ellen, mivel Csopják Attila is füzetet adott ki tanaik cáfolására. Dulity Miklós baptista lelkész is magyar nyelven.

A Jehova tanúit, mint a társadalomra nézve veszé­lyes antimilitarista szektát, 1939. december 13-án bel­ügyminiszteri rendelettel betiltották. így a szekta működése illegalitásba szorult, és fokozott üldözésnek volt kitéve. Lányi Kamill feljegyzései szerint közülük többeket internáltak és börtönbe vetettek.

1945—1948-ig újabb felvirágzás következett be a szekta életében. A korábbi rendeletet hatálytalaní­tották, (6, 270/1946. M. E.) és így teljesen szabadon hirdethették tanaikat, adhatták ki nyomdatermékei­ket. A mozgalom vezetője akkor Konrád János volt, központjuk pedig: Bp. XIV., Gvadányi u. 8.

1947. június 13—15. között Budapesten teokratikus kongresszust tartottak.

Az 1950-es évek elejétől ismét illegalitásba vonult a szekta szélsőséges, államellenes tanításai miatt. Tevé­kenységükkel több párthatározat és elméleti cikk fog­lalkozott. 1956. óta ismét többször hallunk róluk. Az utóbbi, években több újságcikk, riport jelent meg ró­luk. Ezekből az tükröződik, hogy expanzivitásukat megőrizték, sőt köztük ma többen megpróbálkoznak legalábbis a kultúra külső kellékeiben alkalmazkod­ni korunkhoz. Ennek ellenére megőrizték anarchikus, mindenféle államrenddel szemben fellépő jellegüket. Az utóbbi években olyan hírek is elterjedtek, hogy három csoportra szakadtak volna éppen az államhoz való viszony tekintetében megoszló nézeteik miatt.
**A JEHOVA TANÚINAK TANÍTÁSA**


A Jehova tanúi eltérnek minden más vallási szektá­tól abban, hogy** nincs rendszerezett tanításuk**. Ha nagy terjedelmű könyveiket vizsgáljuk, akkor ezek­ben inkább bibliamagyarázatokat találunk és nem rendszerezett hittételeket. Az egyes tanításaik, illetve** bibliamagyarázási eredményeik történelmük során többször változtak** és a módosulásokat a megfelelő anyag hiányában nagyon nehéz figyelemmel kísérni. Egyes forrásaink arról tudósítanak, hogy a tanítások módosításának és változtatásának lehetősége az Ame­rikában székelő** „Hű és bölcs tanúbizonyságnak"** dol­ga. Könyveiket olvasva, az is nehezíti az eligazodást, hogy saját fogalomrendszert alakítottak ki, amelynek megértése, az összefüggések tisztázása nehéz feladat. Tanításaiknak legújabb forrásaival, mivel ezek illegá­lis kiadványokban olvashatók, amelyekhez nem tu­dunk hozzájutni, csak nagyon töredékesen és bizony­talanul tudunk számolni. Ez a helyzet további kuta­tásra ösztönöz, amelynek célja egyrészt a tanítás tör­ténelmi alakulásának nyomon követése, másrészt a mai tanítás pontos felmérése és értékelése.

## 1. A Bibliáról


A Jehova tanúinak a Bibliáról alkotott felfogása el­tér minden protestáns egyház, sőt szabadegyházi kö­zösség nézetétől. Már Csikesz Sándor is rámutatott arra, hogy ez a szekta tulajdonképpen a **Szentírás feltétlen tekintélyét tagadja.** Érdekes ezzel kapcsolat­ban megemlíteni, hogy Russel a következőket mondta a Bibliáról:* „A Biblia olyan, mint egy öreg hegedű, amelyen mindenféle hangot el lehet játszani."* Ezért szentírás magyarázásukra az jellemző, hogy a Biblia szövegét különböző áltudományos nyelvészeti érvek­kel, **különleges fordítások idézésével** tanításaikhoz alakítják. A Szentírásnak mindazokat a kifejezéseket, amelyek tanaiknak nem felel meg, át kell alakítani, vagyis addig kell egyes szavakat és kifejezéseket „ér­telmezni", amíg hozzá nem illenek elképzeléseihez. **Ezért durva hamisításoktól sem riadnak vissza.**

Jellegzetesen szektás igemagyarázatukra idézhetünk egy-két példát. Náhum próféta könyvének 12. feje­zete 3—6. verséről Hűssel ezt írja: „Érdekes dolog tudni, hogy sok évszázaddal ezelőtt az Úr Náhum pró­féta által megjövendölte és **leírását adta egy teljes működésben lévő vasúti vonatnak,** rámutatván arra, hogy az egy bizonyos időben be fog következni." Ez­után részletesen magyarázgatja a fenti igehelyet és még az utasoknak a folyosókon való tolongására, sőt a jegyszedő kalauzokra is talál jelképet. A legutóbbi időben főként arra összpontosítják erejüket, hogy **Jé­zus Krisztus keresztjéről bizonyítsák, hogy az nem kereszt, hanem cölöp volt.** S ennek az elképzelésnek elfogadását a hit szempontjából döntőnek minősítik.

## 2. Istenről és a Szentháromságról


**A Jehova Tanúi nem hisznek a Szentháromságban.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2010/12/okk-05_thumb1-1.jpg)**

1. Kor. 8, 5—6. alapján erőteljesen hangsúlyozzák az Istenség egységét..A Szentháromság tanát bibliaelle­nesnek, az ördög találmányának mondják. „Ez a taní­tás az egyházak sok százéves szörnyű tévelygése, s az az Isten, akit a papok és prédikátorok hirdetnek,** há­romfejű szörny!** Istent nem lehet részekre tagolni és nem lehet több Istenben bízni, tehát **Isten csak egy és nincs több."** Russel lényegében az **ariánusi ta­nokat** elevenítette föl, ezért tartotta tiszteletben Áriust, az evangélium korszaka nagy drámájának har­madik küldötteként.

Tanításuk szerint a **Szentlélek nem személy,** hanem egy személytelen erő. Már Kürt Hutten megállapí­totta, hogy a Jehova tanúi tanításában Jézus Krisz­tus személye és a krisztológia elhalványul. Nem Jé­zus Krisztus keresztje, hanem a bekövetkezendő ezer­éves békekorszak, **a millennium az üdvösségtörténet központja.**

**Jézus nem Isten, hanem mint az első te­remtés, a legnagyobb a teremtett lények között,** és legkiválóbb az angyalok között. Ő Mihály arkan­gyal. Testet öltése előtt szellemi lényként élt, ezért Jézus Krisztus feltámadása is nem testileg, hanem szellemileg történt. Jézus földi formájában nem Is­ten volt, hanem csupán tökéletes ember. Keresztsé­gekor, működése kezdetén jogot — de nem hatalmat — kapott az uralomra. Tökéletes emberi halála és szellemi feltámadása után Istenhez lett hasonló. En­gedelmessége folytán nagyobb rangra emelkedett, .és Istentől hűsége jutalmául isteni természetet kapott, vagyis Istenné lett. Krisztus nem közvetlenül menny­bemenetele után nyerte el teljes uralmát, hanem egy bizonyos várakozási idő után **1874-ben.**

## 3. A megváltásról


A legfontosabb keresztyéni tanítás, a megváltás. Ezen a ponton is sok mindenben eltér a Jehova tanúinak tanítása az általánostól. Szerintük Isten tökéletes élet­tel ajándékozta meg az első emberpárt, amelyben benne volt az élethez való jog. Engedetlenségük miatt elvesztették az élethez való jogukat. Azóta minden ember meghal. A tökéletesnek teremtett Ádám bű­néért és haláláért egy másik tökéletes ember halála és élete volt szükséges. Jézus volt az Ádámmal egyen­értékű, tökéletes ember. Halála és feltámadása által megszilárdította a testi örök életben való hitet. Jézus halálában nem a megváltási mű beteljesedését, ha­nem csak a kezdetét látják. Jézus halálának az a célja, hogy az evangélium korszakában a kiválasztot­takat összegyűjtse. Ezeknek, mivel Krisztusban hisz­nek, Isten nem tulajdonít bűnt. Ezek a millennium előkészítői. Tanrendszerüket elsősorban az jellemzi, hogy nem ismerik a bűn mindenre és mindenkire elható rontását.** A megváltás lényegét egy tan elfoga­dásában és követésében látják.** Így fogalmuk sincs Isten kegyelméről: szerintük a megváltott ember éle­tét nem Isten szeretete és kegyelme formálja, hanem **a tanhoz való hűség.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2012/07/letöltés-5.jpg)**

## 4. A lélekről


A Jehova tanúi azt tanítják, hogy „minden ember egy lélek, de **egy embernek sincs lelke"** (Rutherford). Isten nem adott a testtől különálló lelket, a lélek szó az élőlényt, a lélegző teremtményt jelenti. A lélek nem egyéb, mint lehelet. Ha ez megszűnik, vége a léleknek és az embernek. A lélek csak az élet kifeje­zésére szolgál, minden létező lény lélek, így az em­ber ebből a szempontból egyforma az állattal. Az Is­ten képére és hasonlatosságára való teremtés csak tökéletesebb testi életet jelent. „Csak jobb teste és fi­nomabb szervezete révén rendelkezik az ember ma­gasabb értelemmel." Ennek alapján** tagadják a lélek halhatatlanságát.**

## 5. Prófétai számítási módszerük


Russel tanítása abból a feltételezésből indult ki, hogy a megfelelő módszerek felismerése által lehető­ség nyílik arra, hogy **az utolsó idők minden részletét előre kiszámolják**. Rutherford is azt állítja, hogy ké­pes közeli pontossággal megmondani a jövőbeli ese­ményeket. Az előre megjövendölt események be nem teljesedése újabb számítási módszert igényelt. így ma már csaknem áttekinthetetlen az a tanítási anyag, melyet közel egy évszázad alatt létrehoztak. Ugyan­akkor nagyon sokszor** tudatosan hamisítják meg szel­lemi elődjeiket**, a letagadhatatlan tévedéseket pedig egyszerűen rákenik a korábbi Bibliakutatókra. (Pl. Őrtorony, 1955. május 15. 302. old.) Mégis mindig hangsúlyozzák azt, hogy az ő tanításuk a történelem során mindig igaz volt.

A Biblia számukra „rejtvény — és számítási könyv". Itt csak a legfontosabb és legismertebb számítási módszereket említjük. Tanításuk szerint az első em­ber megteremtése Krisztus előtt 4025 őszén történt. A nemzetek hét ideje elképzelésnek 3. Móz. 26, 18. az alapja. Itt arról van szó, hogy Isten hétszeresen bün­teti meg Izráelt. A hétszeres szó magyarázatuk sze­rint hét időszakot jelent. Egy idő, egy prófétai év, vagyis 360 nap. Egy prófétai nap, egyenlő egy földi évvel. A hétszer 360 év, 12520 földi évnek felel meg. Ez a pogány világ korszaka. E korszak kezdete Dávid­tól származó királyok uralkodásának a vége, Krisztus előtt 607-ben. Tanításuk szerint ekkor vonult be **Nabukodonozor Jeruzsálembe.** Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy ez a két szám pontatlan. A legutóbbi tör­ténelmi kutatások szerint** Nabukodonozor 605—604- ben** vonult be először' Jeruzsálembe. Ennek ellenére a Jehova tanúi továbbra is 607-től számítják a nemze­tek idejét. Ehhez adják hozzá a 2520 évet és így kap­ják eredményül **1914 őszét.** Korábban ez az évszám — mint ahogyan a történeti áttekintésben láttuk — a tö­kéletlen emberek uralkodásának végét jelentette. De a csalódás miatt „átértékelték" korábbi váradalmaikat és jelenleg arról beszélnek, hogy 1914-ben bekövet­kezett „a nemzetek hatalmi jogigényének vége".

„Ebben az időben kellett megszakadnia a Sátán vilá­gához tartozó nemzetek idejének. Akkor került a mennyei királyság felállításra." Korábban azt állítot­ták, hogy **1914-ben „Isten királyi uralma elkezdődik",** Isten magához ragadja az uralmat.

A második nevezetes évszám** 1874.** Ezt az évet Jehova tanúi Dániel 12, 12-ből számítják ki. Itt ez áll: „Bol­dog, aki várja és megéri az 1300 és 35 napot." Itt is a napokat éveknek értelmezték. A kezdőpontot 539. év­ben jelölték meg, ekkor bukott meg szerintük a keleti gótok birodalma és megkezdődött a pápai uralom. Ez a számítás megint alapjaiban helytelen, hiszen a ke­leti gótok birodalma nem Krisztus után 539-ben, ha­nem 533-ban pusztult el.

Új, nevezetes évszám volt az **1975-ös év**. Mint láttuk már, korábban ezzel próbálta a központ ellensúlyozni az 1966-os visszaesést — és nem eredménytelenül.

Az 1975-ös év meghirdetése után nagy izgalom lett úrrá a Jehova tanúin világszerte. Az egyik kongresszus résztvevője így fogalmazta meg ennek az okát: „az új könyv (amiben ezt az évszámot közzétették), arra kényszerít bennünket, hogy rájöjjünk, az Armageddon ideje valóban elközelgett". Ezért az Őrto­rony Társaság vezetőit különböző kérdések egész so­rával ostromolták. A társaság hivatalos vezetői vi­szont ezekre a kérdésekre rendszerint **kitérő válaszo­kat** adtak, nem akartak színt vallani. A társaság el­nökhelyettese többek között így tért ki a közvetlen válaszadás elől:

„Bizonyára láttátok ... a könyvben ... a táblázatot. Belőle megtudjátok, hogy az 1975-ös évben bevégző­dik az emberiség történetének 6000 esztendeje, tehát mintegy 9 év múlva . . . Ez azt jelenti, hogy akkor** már túl leszünk Armageddonon és a Sátán 1975-ig meg lesz kötözve?** Ezt jelentheti... De mi ezt nem állítjuk. Istennél minden lehetséges. De mi nem mondjuk ezt. És közületek senki ne nyilatkozzék ebben a kérdésben határozottan..." (Híradás az „Őrtorony" 1976. január 1-i számából.)

Minél népszerűbb, vagy szélesebb körű propagandára szánt  anyagban jelent meg ez a feltételezés, annál határozottabban állították. Jó példája ennek az „Éb­redjetek" című lap 1967. április 22-i száma, amely a fenti óvatos fogalmazással szemben így beszél erről az időpontról:![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2013/03/Elragadtatás_4_thumb3-300x251.jpg)

„Ezért számíthatunk rá, hogy a közeljövőben oly dol­gok játszódnak majd le, amelyek lelkesítik mindazo­kat, akik Istenben és az Ő ígéreteiben hisznek. Ez azt jelenti, hogy viszonylag** kevés idő múltán beteljese­dik az idők végéről szóló valamennyi, idáig még be nem teljesedett prófécia"**. Azután egyenként felsorol­ja ezeket a próféciákat, többek közt a „sátáni rend­szer" megsemmisülését, tehát az „armageddoni csatát". (Ébredjetek 1967. ápr. 22.)

## 6. Isten országáról


**A Jehova tanúinak tanítása elsősorban „a végidőre" vonatkozik.** Bonyolult eschatológiai tanításuk köz­pontjában egyrészt az armageddoni csata, másrészt a világ újjáteremtése áll. Szerintük jelenleg a bizony­ságtevés időszaka van, „most teljesen el kell döntenie, hogy az ördög fog tovább is uralkodni és a népet tu­datlanságban fogja tartani, vagy pedig Jézus Krisztus fog uralkodni igazságban . . . Jehova ezen világra szó­ló háború előtt, világszerte elküldi bizonyságtevőit". „A bizonyságtevés befejeződése után következik a legnagyobb nyomor, nevezetesen „Armageddon" világraszóló „háborúja". így tehát váradalmaikban köz­ponti helyet kap egy **„szent háború"**. Többször idézik Jeremiás 25,29—31-et „Nem menekedtek meg, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára". A „Je­hova szent nevének igazolását szolgáló általános há­ború közel van. Csak Krisztus, illetve** Jehova Isten szervezete nyújthat védelmet".**

Tanításuk szerint Krisztus mint ítélő bíró „a min­denható Isten napján", a mennyei seregek élén vívja meg az Armageddon csatát, amelyben minden sátáni hatalmat — ezek az egyházak és a világi hatalmak — megsemmisít. Ekkor dől el végképp Jehova javára az ütközet. Ekkor veszi kezdetét az ezeréves béke ország itt a földön. Jellemzője tanításuknak, hogy ezt a béke ­országot a földi élet realitásai között képzelik el. Ar­ról beszélnek, hogy a most felhalmozott élelmiszerek és más kincsek akkor majd jólétüket fogják szolgálni. Ebben a dicsőséges országban az elsőnek feltámadott 144 000 kiválasztottból álló „mennyei osztály" fog uralkodni; ide kerülnek a tanúk és a hozzájuk közel ­eső, de tanúkká nem vált emberek, akik a földi osz­tályt képezik. Ezután feltámadnak a halottak, hogy a lényegesen kedvezőbb körülmények között, mintegy utolsó lehetőségként eldöntsék azt, hogy meg akar­nak-e térni, vagy sem.

Ezt a korszakot követi a végítélet, amelyben Isten az ellenszegülőket örökre megsemmisíti. A jehovisták elképzelése szerint nincs  olyan pokol, ahol örökké szenvednek az emberek. Az örökélet a föld aranykora, amelyben a kiválasztottak elérik „az ádámi ember tö­kéletességét".

## 7. Etikájuk


Etikájuknak alapja a világról alkotott felfogásuk. Vi­lágon elsősorban a társadalom szervezettségét, az ál­lam és a társadalom rendjét értik. Kardos László újabban megjelent szociográfiai tanulmányában így jellemzi a világhoz való viszonyukat:

„Hátat fordítanák a világnak, egyrészt úgy, hogy ne merüljenek bele a világ gondjaiba, társadalmi prob­lémáiba; politikai semlegességet tanúsítanak, a világi törvények és Jehova tilalmai közti ellentéteket az utóbbi javára döntik el; másrészt úgy, hogy a világ csábításának ellenállnak, **csak mérsékelten fogyaszta­nak szeszesitalt, nem dohányoznak,** világi szórakozá­sokban nem igen vesznek részt, csak vallásos és álta­luk oktatónak ítélt könyveket és iratokat olvasnak, ilyen értelemben hallgathatnak rádiót, nézhetnek fil­met és tévét is. Szórakoztató jellegű előadások meg­hallgatását és megnézését az egyéni lelkiismeretre bíz­zák" Az újabban megjelent riportok arról tanúskod­nak, hogy bizonyos fellazulás mutatkozik soraik kö­zött a kultúra egyes kérdéseit illetően.

Véleményük szerint **a dohány és az alkohol élvezete nem bűn**, de ezekben a mértékletességet írják elő. Ha az egészséget rontják, akkor tilosak. Itt kell azt is megemlítenünk, hogy az 1910—30-as években a szek­ta kispolgári ága jelentős egészségkultuszt űzött és folyóirataiban több cikkben foglalkoztak a természe­tes gyógymód és az egészséges élet törvényszerűsé­geivel.

Egyes forrásaink szerint a házassággal kapcsolatos véleményük lazább, mint a biblikus felekezetek véle­ménye. Olyan véleményekkel is találkozunk közöttük, hogy a testi paráznaság nem bűn, csak a lelki paráz­naság. Viszont csak a hittestvéri házasságot tartják igazinak, a válás a szektából való kizárást jelenti.

A többi erkölcsi normákat is csak a szekta érdekeinek alávetve tartják fontosnak. Russel például így nyilat­kozott: **„A tisztességes hazugság sohasem vétek".**

## 8. Az államhoz való viszonyuk


A Római levél 13. fejezetében található bibliai taní­tást, amely szerint a keresztyén embernek engedel­meskednie kell a felsőbb hatalmasságnak, nem a földi, hanem a mennyei hatalmasságra magyarázzák. Min­denféle földi államot a Sátán eszközének, a sátáni világuralom hordozójának tartanak. Ezért a földi ha­tóságoknak, kormányoknak, vagy állami törvények­nek engedelmeskedni bűn. Ügy az állami, mint a tár­sadalmi életben az antikrisztus uralkodik. Az állam uralkodói a Sátán megbízottai. A társadalom termé­szetes rendjét a háborúban látják „ameddig még ez a régi kígyó és fajzatai itt vannak, addig az isteni had­üzenet szerint háborúnak kell lenni".

Ezért tiltják a fegyverfogást és a katonai alakulatok­ban való szolgálatot, sőt még a katonakönyv átvételét is. Ez a fegyverfogási tilalom egészen más teológiai bázisból ered, mint a nazarénusok hasonló gyakorlata.

** A nazarénusok** alapvető tanítása szerint lojálisak az államhoz. Nem a katonáskodást tagadják meg. Ma­gukra nézve is kötelezőnek ismerik el az alkotmány 61-ik §-ának 1". pontját:

„A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége". A nazarénusok fenn­tartása nem az államhoz való viszonyukból, hanem a „ne ölj" parancs radikális érvényű megtartásából származik. így tehát a nazarénus hajlandó olyan ka­tonai szolgálatot teljesíteni, amelyik nincs fegyver­használathoz, vagy fegyveres kiképzéshez kötve. Na­gyon sok nazarénus teljesített ilyen szolgálatot mind az első, mind a második világháború alatt.

A Jehova tanúinak ezzel kapcsolatos magatartása más. Ők nem a katonai szolgálat ellen vannak, hanem az államhatalom ellen. Ezért ők nem a „ne ölj" paran­csolatra hivatkoznak, hanem arra, hogy mindennemű katonai szolgálat a Sátán erejét, az államhatalmat tá­mogatja.

## 9. A Jehova tanúi önmagukról


„Mi az egész földön egyetlen isteni közösséget isme­rünk, ez a Jehova tanúinak közössége, amely nem té­veszthető össze egyik vallással sem. **Mi nem vagyunk sem vallás, sem egyház, mi a Jehova hírnökei va­gyunk.** Munkánk nem imádkozgatásban, bibliai igék citálgatásában, hanem az embereknek Jehovához való vezetésében áll." Ezért a szekta tanítása szerint a megtérés legfőbb bizonyítéka az, hogy megszabadulva vallás kötelékéből, házról-házra járva, bizonyságot kell tenni a Jehováról. Egyik füzetükben így fogal­mazza meg Rutherford arra a kérdésre a választ, hogy kik a Jehova tanúi: „Azok a keresztyének, akik a föl­dön Jehova tanúbizonyságai, teljesen Jehova Istennek szentelték magukat és Isten parancsolatai iránti hű­séggel és engedelmességgel igyekeznek nyomdokain követni Jézus Krisztust. . . Nem alkotnak szektát. Engedelmeskedni tartoznak Jehova parancsainak."

A fenti idézetek is mutatják, hogy nagyon erős fele­kezeti öntudatuk

Ebből az következik, hogy a többi egyházakat és fe­lekezeteket a „Sátán szervezeteinek börtöneként" jelölik meg, amelyben sok őszinte és jóakaratú ember gyötrődik és kínlódik. Rutherford így ír erről: „A fe­lekezeti rendszerek az ördög fennhatósága és felügye­lete alatt állnak, az ő látható kormányzatának egy ré­szét képezik és ezért az Antikrisztust alkotják. Ők az Úr nevéről nevezik magukat, de a valóságban az ör­dög képviselői". A második világháború után egyre nagyobb hangsúly került a mártíromság gondolatára. Ettől az időtől fogva ilyen meghatározásokat olvasha­tunk: „Jehova tanúi az a nép, amelyet az összes nem­zetek kormányai és a világ összes vallásszervezetei megtagadnak". Hogy a magukat keresztyéneknek val­lók valamely testületéről megállapítsuk, valódi Jeho­va tanúi-e, nyilvánvalóan arra kell figyelnünk, vajon „súlyosan üldözik, verik, gyalázzák-e őket, vagy sem".

## A JEHOVA TANÚINAK SZERVEZETE


**A Jehova tanúinak diktatórikus csúcsszerve van.** 1932-től fokozatosan számolták fel a korábbi demok­ratikus szervezetet. Arra hivatkoztak, hogy a korábbi Őrtorony szervezetek Biblia- és teokrácia ellenesek. 1938. óta az egyes munkaágak szolgálattevőit a köz­pont nevezi ki.

A szekta élén az Egyesült Államokban Brooklyn-ban székelő** központi igazgatóság áll.** Élén az elnökkel, aki mellett egy hét tagú direktórium kormányoz. Egy 40 tagú tanácsadó bizottság egészíti ki a központi vezető­séget. Ők határozzák meg a legújabb tanításokat épp ­úgy, mint mindennemű szervezeti kérdést. Közvetve ők nevezik ki a tagság megkérdezése nélkül az egyes csoportok vezetőit, ők látják el utasításokkal a szekta tagjait, összegyűjtik az egyes területeken dolgozó csoportok írásbeli jelentéseit és a még el nem ért te­rületekre munkásokat küldenek. A szervezet — elmé­letben valahogyan így rendeződik hatalmi hierarchiá­ban:

Jehova — Krisztus, — a „maradék" azaz az Őr­torony-társaság, élén az elnökkel - a társaságok igaz­gatói — az egyes ágazatok szolgálattevői — kerületi szolgálattevők - a helyi gyülekezetek szolgálattevői — a helyi gyülekezet egyéb tisztviselői.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2011/02/letöltés-4-300x168.jpg)

A választáso­kat teokrácia-ellenesnek tartják, mégis a társaság csúcsszerveit választásokkal hívják létre. Pl. 1963. évi évkönyvük 320. oldalán ezt olvassuk: „Néhány nappal később — okt. 12-én találkoztak a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania tagjai New-York­ban, hogy tisztségviselőket válasszanak. Valamennyi tisztségviselőt újraválasztottak: N. H. Knorr elnököt, F. W. Franz helyettes elnököt, Grant Suiter titkárt és pénztárost és a segédpénztárost H. H. Riemer-t".

Lányi Kamill szerint az egész szervezet** egy jól organizált részvénytársasághoz hasonlít.** Tökéletesen meg­szervezték az információk begyűjtését és feldolgozá­sát. Kardos László így ír erről a szervezetről: „Köz­pontjaik organizációs utasításai a szervezés magas is­kolái, differenciált feladatokkal és differenciált be­osztásokkal, ahogyan ez már a Krisztus Jézus vezetése alatt álló teokratikus szervezet látható részének épít­ményéből következik".

A szekta pénzügyei is nehezen áttekinthetők. Kiadá­saikat egy ún. jóreménység pénzalapból fedezik, amely egy nemzetközi szövetség. Ez az egyes hívek adakozásaiból jött létre, „Az Úr népe között régi szo­kás, hogy hetenként félretesznek egy bizonyos össze­get az Úr munkájára". Ez az összeg „arra képesíti a társulatot, hogy az így nyert áttekintés alapján a jövő évi munkatervet is el tudja készíteni". A jelenlegi ma­gyarországi helyzet áttekinthetetlen, valószínűnek kell azonban tartanunk, hogy jelentős külföldi támo­gatást kapnak az egyes csoportok munkáihoz.

A szekta alapvető sejtjei a csoportok. Ezek lényegé­bén **nem istentiszteleti, hanem tanulmányi közössé­gek.** Céljuk, a központ által kiadott tanulmányok pon­tos megtanulása és feldolgozása. Vezetője a **csoportszolga.** A következő tisztségviselőket nevezi ki a köz­pont az egyes szolgálatokra: csoportszolga, segéd csoportszolga, úttörő szolga (ez végzi az új misszióterü­letek munkálására kiküldött tagok szervezését), a te­rület szolga (egy-egy terület missziójának a felelős vezetője), kihirdető szolga (a csoport propaganda fe­lelőse), számla szolga (pénzügyi felelős), raktár szolga (az irodalmi termékek megőrzője), iskola szolga (a ta­nulmányi ügyek vezetője), utószolga, aki a már egy­szer meglátogatottak utólátogatását szervezi és irá­nyítja. A három fő tisztségviselő: Csoportszolga, segéd csoportszolga és utószolga egy bizottságot alkot, mely a helyi kérdésekben dönt.

A csoportok nagysága változó; abban a földrajzi hely­ségben, ahol 200-nál több tag van, több csoportot szer­veznek.

A tagokat hírnököknek nevezik és ezzel is kifejezésre juttatják, hogy** a legfőbb cél tanaik terjesztése.** Az egyes csoportokon kívül is vannak a társulatnak kü­lön hírnökei, akik a szektának külön képviselői. Az úttörő hírnökök azok, akik önként jelentkeznek és vállalják azt, hogy havonta 150 órát fordítanak agi­tációs munkára, ezeket a társulat olyan helyekre kül­di, ahol az egyes csoportok még nem folytattak mun­kát. A külön úttörő hírnökök azok, akik legalább havi 175 órát foglalkoznak agitációs tevékenységgel. Ezek­től elvárják, hogy minden idejüket erre a munkára fordítsák. Ezeket a társulat hívja fel erre a szolgálat­ra, s ezek rendszerint elvégzik az Őrtorony „Gileád" Bibliaiskoláját.

**A testvérek szolgái tulajdonképpen a csoportok össze­kötői, akik a központot értesítik és tájékoztatják a csoport életéről és munkájáról.**

Mivel hazánkban a Jehova Tanúinak szervezetei ille­gálisan működnek, nagyon nehéz képet alkotni arról, hogy ezek a tisztségek és ez a szervezeti forma hogyan működik Magyarországon. Az egyes csoportok tagjai sem ismerik az országos vezetőket. Az egyes csopor­tok vezetői összekötőkön keresztül tartják a kapcso­latot az illegálisan működő országos központtal.

## A JEHOVA TANÚINAK ÉLETE


**1. Istentiszteletük**

Istentiszteletük eltér minden más egyháztól és vallá­sos közösségtől. **Nem a személyes áhítat a célja, ha­nem inkább a tanulás, felkészülés a hithirdetésre.**

Kardos László így ír erről: „A jehovista hitéleti alkal­mak a többi szektáknál eddig ismert értelemben nem is tekinthetők istentiszteleteknek. Sokkal inkább va­lamilyen permanens** hittangyakorlatnak, vagy tanfo­lyamnak,** amelynél az ima és az ének csupán keretül szolgál, s amelyek — ha nem is lehet tőlük minden szakrális érzelmi jelleget és áhítatot megtagadni, hisz alapjában távol állnak minden más keresztyén feleke­zet és szektacsoportosulás mély érzelmű, élményt nyújtó kollektív rituális világától, az imában, ének­ben, prédikáció hallgatásban és szertartásban meg­nyilatkozó gyülekezeti vallásos intimitástól, a hívek lelki feltárulkozásától, Istent kereső és Istent találó misztikumától. A Jehova tanúinak istentiszteleti rendje ellenkező véglete a pünkösdista istentisztele­teknek, gyökeresen antimisztikus."

Érdekes ezzel kapcsolatban Lányi Kamill megfigye­lése. „A jehovistákkal való beszélgetések során egyet­len szó sem esett... az Istenséggel való közvetlen kapcsolatról. Imádkozni is alig szoktak, istentiszteletet pedig nem tartanak". **Összejöveteleiknek egyetlen tartalma a szekta irodalmának módszeres, kérdések­kel felbontott feldolgozása.** Külön énekeskönyvük is van, de az éneklés is jelentéktelen szerepet foglal el összejöveteleiken.

**A keresztséget felnőtt korban, bemerítés formájában** alkalmazzák, de nem az Atya, Fiú és Szentlélek nevé­ben gyakorolják, hanem a bemerítendő ezt mondja: „Itt vagyok Uram, akaratodat cselekszem". Aki a bemerítést végzi, az viszont ezt mondja: „Akaratodra be­merítelek Téged az Úr Jézus példájára".

Az Úrvacsorát emlékvacsorának tartják, ezt azonban csak „a szellemi osztály" tagjainak, vagy a 144 000- nek szolgáltatják ki évente egyszer a páska ünnep napján.

**Tanításuk szerint a 144 000 1931-ben betelt,** így az azóta megtértek, vagyis a „földi osztály" nem vehet úrvacsorát, mégis ezen a napon megterítik az asztalt, kovásztalan kenyeret és vörösbort helyeznek el és így emlékeznek meg erről az ünnepről.

1968-ban például az „emlékezés vacsoráján" 2 493 519 személy közül csupán 10 619-en részesültek a kenyér­ben és a borban. A többiek nem vették magukhoz Jé­zus testének és vérének jegyeit. Ezzel lényegében azt vallották meg, hogy ők nem tekinthetők Isten or­szága örököseinek, hanem üdvösségüket e Földön vár­ják. Az Őrtorony szekta félrevezetettjeit **nem az üd­vösség,** hanem az általuk **igaznak és egyedül biztos­nak tartott „igazság" érdekli.**

**2. Munkamódszerük![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2011/11/images-12.jpg)**

A Jehova tanúi szervezetének egyetlen célja, hogy hívek „harcszerűen végzett szolgálatot" teljesítsenek. **A hitélet egyetlen mércéje, a hitterjesztő teljesít­mény.**

Ilyen buzgólkodásuk során alakult ki bennük az a magyarázó, agitáló magatartás, amely jellegzetessé teszi 'bizonyságtevésüket. Ez egyrészt meggyőződé­sükből származik, másrészt** az igazság kizárólagos bir­toklásából** származó fölényből. Sokszor agresszivitás­sal is párosul munkájuk. Gyakran alkalmazzák a meg­félemlítés módszerét. Általánosan elterjedt módszerük a következő: páro­sával, lehetőleg egy idősebb és egy fiatalabb tag, együtt indulnak útra házról házra, ahol elmondanak egy betanult bibliai idézetekből és az ezekhez illesz­tett magyarázó szöveggel összeállított propaganda-beszédet. **Legtöbbször ezeket szóról szóra betanulják**. Ott, ahol érdeklődést tanúsítanak, ún. utólátogatáso­kat végeznek és a megfelelően előkészített és a szekta tanítására hajló tagokat igyekeznek beépíteni csoport­jukba, ahol ezek is rögtön kiképzést kapnak az agi­tációs munkára.

Munkájuk közben irodalmuk terjesztésére is nagyban támaszkodnak; ahol érdeklődést tapasztalnak, oda könyveket kölcsönöznek olvasásra. Külföldön hang­lemezeket is kölcsönöznek, amelyeken a Jehova ta­núi tanításai vannak. Lányi Kamill szerint „Nincs az a politikai párt, amely agitációban és a szimpatizán­sokra is kiterjedő nyilvántartásban felülmúlná a Je­hova tanúit."

**3. Viszonyuk a társadalomhoz**

A szekta állametikai felfogását már a fentiekben részletesen ismertettük. Mégis a társadalomhoz való viszonyuk külön figyelmet érdemel. Ez is változott a történelem során. Az első világháború után a magyar irodalomból is jól ki lehet mutatni akkori előretö­résük fő okát, a szociális demagógiát. Romantikus an­tikapitalista nézeteket vallanak, elítélik a gazdagsá­got, elítélik a tömegek pénzimádatát, amiért egyes szűklátókörű hatóságok kommunizmussal vádolták őket. A fasizmus idején — mint ezt már a történelmi összefoglalásból láttuk —, jól kihasználták: üldözöttségüket, azt a mártírkomplexumot, amely tanításukban és magatartásukban ma is kimutatható. A második világháború után politikai állásfoglalásukat főként a „Vigadjatok ti nemzetek" (Budapest, 1946) című fü­zetükből ismerjük meg. Ebben egyformán elítélik a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszert. Na­gyon éles szavakkal nyilatkoznak az ENSZ-ről, és újabb háborúkat jósolnak. A korábbi irodalomban többen szabadkőművességgel is vádolták őket, de ezt bizonyítani nem tudjuk.

**4. Irodalmuk**

Mint ezt már a történelmi áttekintésből is láttuk, a szervezet döntő jelentőséget tulajdonított az írott ta­nításnak, az „irodalomnak". „Az Úr az ő népét a fo­lyóirat (Őrtorony) útján és nem haszontalan beszél­getés által táplálja." Az Őrtorony c. folyóiratuk, amely a szekta legjellegzetesebb és legelterjedtebb irodalmi terméke, 1959-ben ötvenkét nyelven, 3 600 000 példányban, havonta kétszer jelent meg, ha lehet hinni a kiadványaik állításának. Újabb adatokat nem ismerünk. Ez a folyóirat az egyes csoportokban folyó tanulmányi munka alapja. Mivel történelmük során többször említést tettünk irodalmuk egyes kér­déseiről, ezért itt röviden csak a magyar nyelvű iro­dalmukhoz fűzünk egy-két megjegyzést.

Első irodalmi termékeik még az első világháború előtt jelenték meg.

Ezek közül jelenleg Russel: Bibliai Ta­nulmányainak első kötetét ismerjük. Az Őrtorony magyar nyelvű kiadása is 1913-ban indult meg. De ezeknek a példányai ismeretlenek. Valószínűnek kell tekinteni azt, hogy ezeket külföldön nyomtatták, így ezek nem kerültek a köteles példányok könyvtárába. A két világháború között az Őrtornyon kívül az „Aranykor", valamint „Jehova nevének hírnöke" c. folyóirataik jelentek meg, melynek töredékes példá­nyai a Széchenyi Könyvtárban megtalálhatók. Ebben az időben irodalmuk termékei Romániában, Csehszlo­vákiában és az Egyesült Államokban készültek nagy­részt, bár Budapesten is adtak ki Jehovista irodal­mat. Ezek közül többet kiutasítottak, vagy pedig el­koboztak, kommunista gyanús tartalmuk miatt. A második világháború után 1945 és 1947 között jelen­tek meg Magyarországon sajtótermékeik, azóta pedig az Egyesült Államokból kerülnek az országba köny­vek és folyóiratok, amelyeket gépírással terjesztenek.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2010/10/letöltés-5.jpg)

## HOGYAN VÉDEKEZZÜNK ELLENÜK?


Alapvető bibliai szövegek, amikre hivatkoznak a Je­hova Tanúi:

**A „Jehova" név és elnevezés származtatása:**

2 Móz. 9, 16; Zsolt. 83, 19; Ézs. 43, 12; Csel. 1, 8; Jel. 3, 14.

**Egy Isten van — a Szentháromság tagadása:** Luk. 22, 42; Ján. 1, 1; Ján. 1, 14; Ján. 14, 9., 16., 17., 26., 28. 1. Kor. 11, 3: Kol. 1, 15; Zsid. 7, 26; 1 Ján. 5, 7; Jel. 3, 14.

**A Sátánról szóló tanításuk alapigéi:**

Jób 1, 7; Ez. 28, 14; Ján. 8, 44; Ef. 6, 11., 12; 1 Ján. 3, 8.

**Emberképük:**

Móz. 3, 4. Préd. 12, 7; Ez 18, 4, 20; Mt 10, 28.

**A pokol tagadása:** (a test feltámadása tagadásával összefüggésben):

Kir. 23, 10; Préd. 9, 5, 10: Jer. 7, 31; Jer. 19, 5-6. Mt. 23, 33; Mk. 9, 47., 48. Luk. 12, 4, 5. Lk. 16, 19-31; Csel. 2, 24-27., 31; Róm. 10, 6-7; 2 Pét. 2, 4; Jel. 20, 10.

**A Megváltásról alkotott véleményük alapigéi:** 1. Móz. 2, 17; 1. Móz. 22, 2 Móz. 31, 17; 3. Móz. 16; Zsolt. 9, 17; Zsolt. 51, 5; Jer. 31, 31-32; Mt. 20, 28; Jn. 1, 29; Jn. 3, 36: Rm. 5, 12; Rm. 6, 23; Gal. 3, 13; Zsid. 2, 9; Zsid. 5, 9; Zsid. 9, 24-26.

**Ők Isten kiválasztottai** (az igazi egyház):

Mt. 16, 18; 1 Pét. 5, 13; Jel. 14, 1., 3.; Jel. 21, 14.

**A mennyei királyságról alkotott véleményük alapigéi:**

Mt. 3, 2; Mt. 4, 17; Mt. 8, 11; Lk. 17, 21;

**Krisztus visszajövetele:**

Ez. 4, 6; Dán. 4, 17. 10; Mt. 24; Lk. 21, 24; Jn. 14, 19; Csel. 1, 8. 11; Jel, 1, 7; Jel. 12, 6: 7-12. 14.

**Az armageddoni csata:**

Dán. 11, 40-45: Dán. 12, 1-4; Mt. 24, 36; Jel. 16, 14, 16. Jel. 20, 1-13.

**Az ezeréves birodalom és az új világ:**

Zsolt. 37, 10-11; Ézs. 2, 4, 11; Ézs. 30, 12-16.

**A világhoz való viszonyuk indokolására idézni szokott igék:**

Préd. 8, 9; Jer. 51, 6; Mk. 1, 9-11; Luk. 20, 34-36; 22, 19; Jn 15, 17-19; 17, 16-17, 18, 36; Kol. 2, 16.

Elsősorban ezeket az igéket kell a teljes Szentírás fényében megértenünk és magyaráznunk. Ne arra törekedjünk, hogy a Jehova tanúival folytatott vi­táinkban fecséreljük el erőnket, hanem azért te­gyünk erőfeszítéseket, hogy** a Biblia helyes és érvé­nyes tanításait tegyük világossá az emberek előtt**. A helyes igei tanítás a legjobb védekezés a Jehova ta­núi támadásai ellen.

**Miért utasítjuk el a Jehova tanúinak szervezetét?**

**A Jehova tanúi által hirdetett üzenet lényegében nem más, mint meghiúsult, kudarcba fulladt várako­zások romjaiból épített szükségmegoldás az Újszövet­ség által hirdetett evangéliummal szemben.**

A Jehova tanúi történetük során újra és újra csalódtak és csa­lódásaikból építették azokat az Igétől idegen, furcsa magyarázatokat, amelyeket hirdetnek az emberek kö­zött. Ez az Újszövetségben feltárt Krisztus evangéliu­mával szemben „más evangélium", amely Gal 1, 8—9. ítélete alá esik.

A szervezet utóbbi három és fél évtizedében egyre jobban megerősödött az az elképzelés, hogy az újab­ban a szervezethez csatlakozott hívek valamiféle „földi osztályhoz" tartoznak, akiknek üdvössége va­lami földi, immanens isten országa, valamiféle **pót­üdvösség egy megszületendő mesés világban.** Ez ide­gen a Szentírástól és egy olyan hamis reménység, amely a keresztyén hit alapvető elveit veszélyezteti. Ezzel párhuzamosan pedig az „őrtorony Társaság", vagyis a vezetők rétege egyre inkább valamiféle misz­tikus üdvintézménnyé válik. Ezzel palástolják a tár­saság vezetői egyre áttekinthetetlenebb akcióikat. **A Jehova tanúi nem Istennek, hanem egy földi intéz­ménynek tartoznak számadással.** Ezt a Szentírás alap­ján elfogadhatatlannak tartjuk.

Akik az Őrtorony Társaság parancsait hűségesen tel­jesítik, már itt a földön **érdemeket gyűjtenek, amiért jutalom jár.** Ez a fajta érdemszerző jócselekedet is összeegyeztethetetlen a Biblia tanításával. Minket semmi és senki nem menthet meg a Jézus Krisztuson kívül (Csel. 4, 12). Ezzel nem a hit gyümölcseit ta­gadjuk meg, de a Jehova tanúi a hitből fakadó cse­lekedetet, vagy a bibliai megfogalmazás szerint a „szeretet által munkálkodó hitet" egy jellegzetes tel­jesítmény-elmélettel próbálják helyettesíteni. A hit következménye nem a mi teljesítményünk, hanem a Lélek gyümölcse (Gal. 5, 22). Nem mi cselekszünk, hanem Isten cselekszik általunk (Ef. 2, 6-kh). Ha a Jehova tanúinak életét Gal. 5, 22. mércéje alá állít­juk, akkor életükben egészen másfajta gyümölcsöket tapasztalhatunk.

A Jehova tanúi sajnálatra méltó, félrevezetett embe­rek. Hiába tudnak sok bibliaverset kívülről, könyv nélkül, de az **írások lényegét nem ismerik.** A Bibliá­ból önmagukat, a maguk igazságát igyekeznek igazol­ni, de az üdvösség lényegét nem ismerik. Úgy van­nak, mint egykor az írástudók. Tudakozzák ugyan az írásokat, sőt azt is elhiszik, hogy ebben van az örök élet titka, csak azt nem tudják, hogy ezekben — az írások — az élő, uralkodó, életünket mássá tevő Jé­zus Krisztusról tesznek bizonyságot.![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2010/07/imádkozó.jpg)

**Mit tegyünk, ha felkeresnek minket a Jehova tanúi?**

Az első szabály az, hogy semmiképpen **ne kezdemé­nyezzünk vitát**. Ezzel csak gőgjüket növelnénk. A leg­hatásosabban megfogalmazott érveink súlya alatt is legfeljebb valamiféle beteges . mártírkomplexumot tudnánk belőlük kiváltani. A velük való vita csak kedvenc tévedéseikhez való ragaszkodásukat növelné.

Elsősorban arra törekedjünk, hogy próbáljuk meg előttük feltárni Isten szeretetének, evangéliumának lényegét. Ébresszük rá őket, hogy **nem a tantételek feletti vita dönti el sorsunkat, hanem Krisztus szere­tetének követése.** Irányukban is gyakoroljuk a hitre való bizonyságtevést. Mondjuk el nekik, hogy Isten szereti őket, Fia érettük is odaadta életét (Ján. 3, 16). Ébresszük rá őket, hogy a gyűlölet kizárja a szerete­tet a mi életünkből. Isten ajándékoz, örökséget ad az embernek. Isten szeretete tudja csak meggyőzni a köz­tük található jóakaratú, de megtévesztett embereket.

Az általuk hirdetett emberi evangéliumpótlék szemben áll Isten örökkévaló evangéliumával. A Jehova tanúi végső soron kirekesztve élnek Isten kegyelmé­nek világából; a bosszú, a gyűlölet a reményük. Mu­tassuk meg nékik Krisztus kegyelmének értékét és erejét. Mutassunk rá arra, hogy **a mindenható „szer­vezetnél"** mennyivel hatalmasabb a láthatatlan, de **örökkévaló és mindenható Krisztus.** (2. Kor. 4, 18).

*Mutassuk be, hogy az elvont vallási tanoknál sokkal többet ér a Megváltóval való személyes közösség,* ami hiányzik az életükből (Ján. 15, 6, Mt. 28, 20).![](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2016/08/PDVD_152-300x240.jpg)

A Jehova tanúi sajnálatra méltó rabok — ezért Krisztus szabadságát mutassuk be nekik. Ez a leg­több, amit nékik adni tudunk.

**TARTALOMJEGYZÉK**

Bevezetés 5

A Jehova tanúinak története . 7

Az alapító 7

Az alapító utódai

A mozgalom elterjedése 22

A mozgalom szektaelágazásai 30

A Jehova tanúinak története Magyar­országon 32

A Jehova tanúinak tanítása 36

A Bibliáról 36

Az Istenről és a Szentháromságról 37

A megváltásról . 38

A lélekről 39

Prófétai számítási módszerük 39

Isten országáról 42

Etikájuk 43

Az államhoz való viszonyuk 44

A Jehova tanúi önmagukról 45

A Jehova tanúinak szervezete 47

A Jehova tanúinak élete 50

Istentiszteletük 50

Munkamódszerük 51

Viszonyuk a társadalomhoz 52

Irodalmuk 53

Hogyan védekezzünk ellenük? 54

Miért utasítjuk el a Jehova tanúinak szer­vezetét? 55

Mit tegyünk, ha felkeresnek minket a Je­hova tanúi?

57