---
title: "USA és VATIKÁN (2016 július 26)"
url: https://denesotto.hu/hitelet/usa-es-vatikan-2016-julius-26/
type: post
date: 2016-11-16
modified: 2026-02-05
markdown_url: https://denesotto.hu/hitelet/usa-es-vatikan-2016-julius-26.md
author: "Dénes Ottó"
---

# USA és VATIKÁN (2016 július 26)

## Utóhang az USA elnökválasztás után


Világszerte elemzik és kommentálják az USA történelmének legújabb talányát, egy különösen izgalmas  személy győzelmét, a "trónért" folytatott - késhegyre menő - küzdelem után. Amiben vegyesen volt jelen a személyeskedés, a sárdobálás, a jelöltek életének háttere, ígéret-halmaz, fenyegetések... Amit csak lehetett bevetettek az elsőség elérése érdekében. Nem maradt ki a vallás szerepe sem, pedig az USA alkotmányának erre van egy - még eddig - érvényes alapelve:

![Barack Obama elnök keze Lincoln beiktatási Bibliáján (AP fotó/Elise Amendola)](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2016/11/letöltés-2.jpg)Barack Obama elnök keze Lincoln beiktatási Bibliáján (AP fotó/Elise Amendola)

"A vallásszabadság tekintetében a módosított alkotmány nem csak a vallásgyakorlás szabadságát garantálja, hanem egyúttal** megtiltja azt is, hogy az állam hivatalos vallássá nyilvánítson egy vallást**. ... mára az az uralkodó felfogás, hogy az alkotmány nem engedi meg, hogy az állam a vallással, vagy annak hiányával kapcsolatban bármilyen preferenciát mutasson.[6] Az Egyesült Államokban így elképzelhetetlen az *egyházak közvetlen állami támogatása.*." (Ellenpélda: Horn Gyula és a vatikáni konkordátum az állami támogatásról)

[ https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_alkotm%C3%A1ny%C3%A1nak_m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1sai](https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_alkotm%C3%A1ny%C3%A1nak_m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1sai)

Amikor egy világvallás (a római katolikus egyház) vezetője nem éppen cél nélkül, éppen a választási finis előtt beszédet mond az ország vezetői előtt, azzal máris adott irányt a küzdelemnek. Nem elhanyagolható a hatása, amint azt a véghajrában - és az eredményben - láthattuk. (Dénes Ottó véleménye)

## Mit tett nyilvánvalóvá Trump és a pápa az USA politikájáról


Hír kommentár: A két vezetőnek meglepő vallási befolyása van a 2016. évi elnökválasztási versenyre.
**A cikk 2015. július 26-án lett kiposztolva**.

Az USA politikai színtere a legmesszebb menőkig érdekesnek mondható.

Jelentős személyiségek, sárdobálás, botrányok, indiszkréció — soha nincs egy unalmas pillanat. És természetesen az **egész folyamat jobban át van itatódva a vallással,** mint bármely más nemzet esetében a földön.

Minden, az Egyesült Államok szekularizációjára vonatkozó beszéd helyett leszögezhetjük, hogy az még mindig az egyik legnyíltabban keresztény állam a földi nemzetek közül. (Most a nyilatkozatról beszélek, nem a viselkedésről.) A meggyőződéses ateisták még mindig küzdenek, hogy hozzá tudjanak tapadni a politikai kampány nyomvonalához. Múlt ősszel az USA történelmében először szeretett volna egy** nyíltan ateista** jelölt bejutni a Kongresszusba. Egy képviselő (Pete Stark) miután hivatalba lépett, elismerte, hogy ateista, és elvesztette a 2012-re vonatkozó újraválasztási ajánlását. Barney Frank kongresszusi képviselő még 1987-ben bejelentette, homoszexuális, de a beismeréssel, hogy hitetlen, várt addig, amíg elhagyta a hivatalát.

![bill_of_rights_pg1of1_ac](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2016/11/Bill_of_Rights_Pg1of1_AC.jpg)Az 1791. december 15-én ratifikált Bill of Rights eredetijének képe.

Talán az un. Erkölcsi Többség már nem olyan erőteljes lobbi, mint egykor volt, de a kereszténység továbbra is hatékony módokon kívánja vezetni és formálni a közvéleményt és politikai vitákat, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok Alkotmánya világosan kijelenti, hogy* “nem szükséges semmiféle vallási vizsgálat ahhoz, hogy bármikor egy személyt bármilyen közhivatalra jelöljenek.”*

Barack Obamáról, az USA elnökéről feltételezték, hogy keresztény, emiatt köteles volt több mint egy alkalommal a kereszténységét megerősíteni. Ugyanez volt a helyzet más elnökök és elnökjelöltek esetében is.

Az 2016. évi elnökjelölt, Donald Trump úgy tűnik, hogy keresztény jelöltként pozicionálta magát. Még májusban jelentette ki, hogy ő lehetne *„a keresztények legnagyobb képviselője azok közül, akikkel a keresztények hosszú idő óta rendelkeznek”*. Ezzel a szíriai keresztények sorsára utalt, de ennek a nyilatkozatnak a révén került fel sok evangélikál szavazó palettájára.

Trump, aki **presbiteriánus** vallásúnak vallja magát, szintén úgy érezte, hogy meg kell védenie magát, amikor nemrégen azt kérdezték tőle, hogy kérte-e már valaha Isten bocsánatát. A válasza az evangélium megértésének tragikus hiányára utalt, de üdítően őszinte volt — és nem sokban különbözött attól, ahogy sok ember az evangéliumot értelmezi.

Mi volt olyan üdítően őszinte a válaszban? Trump nem színlelte, hogy ő egy „újjászületett” hívő (abban az értelemben, ahogy a legtöbb egyesült államokbeli evangélikál értené ezt a kifejezést) annak érdekében, hogy népszerűségre tegyen szert. Elkezdhette volna azzal etetni a médiát, amit a legtöbb keresztény hallani akart volna, de nem tette. És az a tény, hogy Trump nyitott és barátságos a keresztényekhez, úgy tűnik néhány hívőnek elegendő ahhoz, hogy ő legyen a szilárd választás.

De Trump nem az egyetlen meglepő vallásos befolyás az elkövetkezendő verseny tekintetében. A Time Magazine aktuális számának a főcíme keltette fel a figyelmemet: **“Ferenc pápa politikai prédikációja lehet a kulcs az Elnökké váláshoz.”** *A cikk nem volt teljesen objektív és tárgyilagos.* Valójában egy hír kommentár volt, amit a Közjó Érdekében létrehozott Katolikusok Szövetségének az ügyvezető igazgatója írt.

Ennek ellenére meglepő volt. Az ateisták nem az egyetlenek, akik küzdenek azért, hogy részt vehessenek a nagy horderejű választásokban. A katolikusok ugyanúgy küzdöttek az elfogadásukért az elmúlt években. Ahogy a cikk rámutat, 1960-ban John F. Kennedyre nyomást gyakoroltak, és ahhoz, hogy megválasszák, ki kellett jelentenie az USA lakossága előtt, hogy *nem fog utasításokat elfogadni a pápától.*

Ha volt széles körben elterjedt gyanú arra vonatkozóan, hogy a Római Katolikus Egyháznak volt befolyása a múltban az USA politikájára, ma már úgy tűnik, hogy ezt nem lehet semmisnek tekinteni.

**A jelenlegi magas rangú katolikus tisztviselők listáján szerepelnek a következők: az Egyesült Államok alelnöke, az USA Legfelsőbb Bíróságán a bírók kétharmada és a Fehér Ház szóvivője.**

Dédszüleink ugyancsak meglepődnének. Az *egyház és az állam szétválasztásának* falazatát, amelyet az Alkotmányban emeltek azért, hogy megőrizzék a vallásszabadságot, és hogy távol tartsák a

![images-2](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2010/12/images-2-2.jpg)Giordano Bruno szobra a Rózsák terén (Róma) A szabadgondolkodás egyik - máglyán elégetett - áldozata

z egyház kezét azoktól, akik nem akarják, hogy az egyház hatást gyakoroljon rájuk.

**Ez egyértelműen elszakította a Katolikus Egyháztól azt a hatalmat, amit évszázadokon keresztül Európában gyakorolt.**

Az alkotmányos szétválasztás nem zárta ki a katolikus jelölteket önmagukban, de az a vágy, amely meg kívánta akadályozni, hogy a Katolikus Egyház megvethesse a lábát az Egyesült Államok politikájában olyan erős volt, hogy a katolikus jelöltek motivációit és hűségét gyakran megkérdőjelezték.

Gyorsan közeleg a 2016. évi elnökválasztási verseny, és *Róma püspöke lett az egyik legnépszerűbb szóvivő az Egyesült Államokban — globálisan is — és politikailag is.* Természetesen, népszerűbbnek lenni, mint az átlagos politikai jelöltek, manapság már egyáltalán nem olyan lenyűgöző sajátosság, különösen, ha nem vagy politikai jelölt, figyelembe véve a választói fásultságot, a mérhetetlenül népszerűtlen kormányokat, valamint azt is, ahogyan a USA politikája általánosan romlott az idő múlásával. Sok politikussal szemben,** a pápa gondoskodó magatartása és erkölcsi vezetése** üdítőnek tűnik sok ember szemében. A pápa egy erőteljes erkölcsi hanggá vált a több évtizedes erkölcsi aszály után.

*Ferenc pápa ott vakarózik ahol sok embernek viszket.* Ő egy *illúzióktól és jogaitól megfosztott* ember. Kihívást intéz a vállalatok és kormányok globális gépezete ellen, és* közönsége egyre épül.* Az emberek csalódtak a világban, és politikai ígéreteket megtörők hosszú sorában, és *úgy néznek rá, mint a jövőjük nagy reménységére.* Megválasztásakor 2013-ban a Time Magazine azonnal az Év Személyiségének választotta. A Christianity Today (Kereszténység Ma) szintén a „mi Ferencünknek” nevezte. *Népszerűségének hatását nehéz felbecsülni.*

Szeptemberben Ferenc pápa beszédet fog mondani a Kongresszusban, és ez egy másik elsőség az USA kormánya számára. A USA Today (USA Ma) szavaival:* “Nem volt sem pápa, sem vallási vezető, aki államfőként szolgált volna, és beszédet intézett volna még a Kongresszushoz az USA Fehér Házának Történészi Hivatala szerint.”* Miért? Az egyház és az állam (szétválasztásának) ténye miatt.

**Az USA kormányának, történelmének és a pápa befolyásának tanulmányozói számára ez egy meglepő fejlemény. A Bibliai próféciák tanulmányozói pedig — nos, ők már hosszú, hosszú idő óta várják, hogy a dolgok kezdjenek ilyen irányt venni.**

A szerkesztő megjegyzése: Az itt megjelenő kommentárok célja, hogy kifejezze a tájékozott és felelős adventista vélemények gazdagságát és különféleségét az aktuális kérdésekről. Ezek nem feltétlenül tükrözik az Adventista Review szerkesztői csapatának vagy a Generál Konferenciának a nézőpontját.

Forrás: http://www.adventistreview.org/church-news/story3089-what-trump-and-pope-reveal-about-u.s.-politics