---
title: "Lefelé menet (Reményik Sándor verse)"
url: https://denesotto.hu/adogaras/lefele-menet-remenyik-sandor-verse/
type: post
date: 2011-11-18
modified: 2016-09-15
markdown_url: https://denesotto.hu/adogaras/lefele-menet-remenyik-sandor-verse.md
author: "admin"
---

# Lefelé menet (Reményik Sándor verse)

Az “egyszerű” emberek verse, akiknek lényege, hogy “szürkék vagyunk.”

Azonban belőlünk áll össze a teremtett világ, a maga bonyolultságában és minden részében, ahol élünk.Itt kell embernek maradni és egymásban nem a botránkozást, hanem az Isten teremtményét meglátni.

Máté 17![letoltes-4](http://denesotto.hu/wp-content/uploads/2011/11/letöltés-4.jpg)

"Elváltozék..." Köntöse mint a hó.

Olyan szép, hogy már-már félelmetes, -

Mégis: a hegyen lakni Vele jó.

Maradni: örök fészket rakni volna jó.

De nem lehet. Már sápad a csoda,

Az út megint a völgybe lehalad,

Jézus a völgyben is Jézus marad,

De jaj nekünk!

Akik a völgybe Vele lemegyünk,

Megszabadított szemű hegy-lakók

Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.

Elfelejtjük az elsápadt csodát,

És lenn, a gomolygó völgyi borúban,

Az emberben, a szürke-szomorúban,

Nem látjuk többé az Isten fiát.

2

Testvérem, társam, embernek fia,

Igaz: a hegyen nem maradhatunk,

Igaz: a völgyben más az alakunk,

Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.

Botránkozásul vagyok neked én,

És botránkozásul vagy te nekem,

Mégis: legyen nekünk vigasztalás,

Legyen nekünk elég a kegyelem:

Hogy láttuk egymás fényes arculatját,

Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.