---
title: "A biblia hitelessége"
url: https://denesotto.hu/adogaras/a-biblia-hitelessege/
type: post
date: 2014-01-26
modified: 2019-05-06
markdown_url: https://denesotto.hu/adogaras/a-biblia-hitelessege.md
author: "admin"
---

# A biblia hitelessége

  **RÉGÉSZET ÉS BIBLIA** 

*A régészettudomány megszületése óta kutatók ezrei fordították figyelmüket a Biblia országai felé. Kétkedő és hittel teljes tudósok közös kérdése az volt, vajon a Bibliában leírt események mennyiben tekinthetők igaznak, mennyiben igazolhatók vagy cáfolhatók az egyre bővülő tárgyi leletek tükrében. *

A nyugati civilizációk bölcsőjeként számon tartott Szentföld a mai napig szinte kiapadhatatlan forrása a Biblia világának. Az előkerült leletek azonban sokszor nem közvetlenül kapcsolódnak a bibliai leírásokhoz, hanem inkább egyfajta háttérismeretet nyújtanak azok jobb megértéséhez. A bibliai régészet fogalma ma már meglehetősen tág határok között mozog. 

A témában járatlan olvasó könnyen áldozatul eshet két végletnek. Az egyik szélsőség a bibliai régészet fogalmát sem ismeri el tudományos terminológiának, mondván, ilyen nincs is. Hiszen nem került elő Noé bárkája, nincs nyoma a pátriárkáknak, nem ismerjük Mózes vagy József személyét az egyiptomi forrásokban stb. 

A másik végletet követők túlzó következtetéseket vonnak le egy-egy bizonytalan értékű régészeti leletből, és a Biblia minden szavára, történetére lázas igyekezettel kétségtelen bizonyítékot keresnek és rendszerint találnak is. Mindkét szélsőség káros következményekkel jár. Az előbbi tudományos körökben teszi szalonképtelenné a Bibliát, az utóbbi kényszeres igyekezet pedig azokat a fogódzókat is hitelteleníti, amelyekbe pedig bizton kapaszkodhatnánk. 

A Biblia igazolása vagy tagadása nem a régészet feladata. A bibliai régészet és a hozzá kapcsolódó kortörténet legfeljebb arra világít rá, hogy a bibliai események beleilleszkednek-e a korabeli valóságba, vagy sem. Még egy olyan egyszerű, illetve alapkérdéssel kapcsolatban is, mint az emberi történelem kezdete, maga a Biblia egyértelműen állítja: "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő." (Zsidókhoz írt levél 11,3) 
Azaz a Biblia Istene a racionális megtapasztaláson túl teret hagy az irracionálisnak, a hitnek is. Bár hagyott annyi bizonyságot a földön (természet, lelkiismeret, Biblia, régi korok emlékei), hogy azokból megismerhető legyen, de ha valaki ezek ellenére is kételkedni akar, megmaradhat kételyeiben. 
Összefoglalva az eddigieket: régészeti szempontból nincs perdöntő bizonyíték a Biblia igaz volta mellett, azonban számos elgondolkodtató adalék sorakoztatható fel, amelyeket megismerve a Szentírás történetei sokkal nagyobb hitelt érdemelnének. Ezekből következik néhány, mintegy ízelítőül. 

**Be nem illeszthető régészeti leletek**
A fejlődéselmélet azt vallja, hogy az ember egy alacsonyabb, primitívebb létformából emelkedett ki és vált városépítő, élelmiszer-termelő, társadalomban élő civilizált polgárrá. A régészeti leletek azonban ezzel kapcsolatban nem egyértelműek. Vannak misztikusnak tűnő, nagyon ősi kultúrák, városok, tárgyak és jelenségek, amelyeket nem tudunk besorolni a hagyományos régészeti kultúrákba. Vannak, akik idegen, földön kívüli civilizáció nyomaiként értékelik ezeket. A Biblia szerint azonban az ősi múltban létező, nagyon magas szintű emberi kultúra emlékei, amelyet Isten megítélt és vízözönnel sújtott. A legtöbb nép ősi tudata aranykornak nevezi ezt a kezdeti, harmonikus időszakot, amelynek bukása után minden rosszabbra fordult. 

**Ábrahám városa: a káldeai Ur**
Kételkedő tudósok hosszú évtizedeken át cáfolták a Biblia által említett városok létezésének lehetőségét. 19221934 között Leonard Wooley a mai Dél-Irak területén feltárta Tell el-Mukajjar ókori telephalmát, amelyet Ábrahám városával, a káldeai Urral azonosított. A településen egy átlagpolgár tíz-húsz szobás, emeletes házban lakott, gyermekeit iskolába járatta, fejlett matematikai-geometriai, nyelvi és csillagászati ismeretei voltak. A kézművesek által készített használati tárgyak gazdagságról és magas szintű technikai tudásról tanúskodnak. Ábrahám a Biblia szerint ebben a fejlett civilizációs közegben nőtt fel, és innen indult el Isten felhívására a mai Izrael, az ókori Kánaán területére. 

**Ókori levéltárak**
****A 1920. század folyamán több olyan, az i. e. 32. évezredben írt levéltár is előkerült (Ebla, Mari, Nuzi), amelyek igazolják a mózesi könyvekben szereplő települések létezését, illetve az Izrael ősatyái (pátriárkák) körében gyakorolt szokásjogot. Az eblai iratok például Szodomát, Gomorát és Cóárt is megemlítik. (Mózes I. könyve, 19. fejezet) 

**Baál és Asera**
A Kánaán területén élő őslakosság Biblia által sokat emlegetett főistenei Baál és felesége, Asera voltak. A valláskutatók hosszú ideig úgy értelmezték a velük kapcsolatos ószövetségi utalásokat, hogy azok a zsidó nép túlzó és elfogult megítélései egy talán soha nem is létezett kultúrával-hittel kapcsolatban. 
1928-ban egy szíriai földműves véletlenül egy ókori sírra bukkant Rász-Samra közelében, ahol hamarosan az ókori Ugarit városának romjai is felszínre kerültek. A leletek között a legjelentősebb 1500 ékírásos agyagtábla volt, amelyek babiloni és helyi, ugariti nyelven íródtak. A legtöbb dokumentum a várost vezető király hétköznapjairól (bútorzat, kormányzati tevékenység) és diplomáciájáról (szövetségkötések, házasság, hozomány) tudósít, számunkra azonban a vallásos tárgyú agyagtáblák a legjelentősebbek. Ezek olvasása közben a Bibliából is jól ismert kánaáni istenvilág elevenedik meg előttünk. A történetek középpontjában a fiatal, harcos eső- és viharisten, Baál, valamint az istenek anyja, Asera termékenység-istennő áll. 

**Izrael-sztéle**
Izrael mint nép nevének első, Biblián kívüli említése kb. i. e. 1220-ból való. Thébából került elő Merneptah fáraó (kb. i. e. 12241214) győzelmi felirata, amelyben egy Kánaán területe fölött aratott diadaláról számol be. Izrael neve szerepel a leigázott népek felsorolásában. "Kánaán gonoszul ki van fosztva. Askelont elhurcolták, Gézert megtagadták, Jenoámot nem létezővé tették, Izrael el van pusztítva, nincsen termése..." 

**Góliát, a filiszteus**
A Biblia filiszteusoknak, az egyiptomi források tengeri népek-nek nevezték a görög szigetvilágból érkező hajós népeket, amelyek i. e. 12001170 körül árasztották el a termékeny félhold területét. Feltehetően nagy éhínség miatt, több hullámban indultak útnak hazájukból, hogy élelmet és új otthont találjanak maguknak. Hajókon és szárazföldön át érkeztek, és inváziójukat csak a nagy egyiptomi birodalom tudta megfékezni. 
III. Ramszesz fáraó Medínet-Habuban lévő templomának falán képregényszerűen örökítette meg győzelmét. A peleszetek (filiszteusok) ezeken az ábrázolásokon sajátos fejdíszt és bojtos rövid szoknyát viselnek. Az egyiptomi kormányzat bölcsen járt el: a fogságba ejtett filiszteusokat letelepíttette Egyiptom előterében, a legfontosabb kereskedelmi út, a későbbi Via Maris mentén. 

Az egyiptomi birodalom meggyengülése után a filiszteusok önálló uralomra jutottak területükön, és állandó harcban álltak a szomszédos, zsidó törzsekkel. Öt központi városuk ma is ismert: Askelón, Asdód, Gáza, Ekron és Gát. Mindegyiket feltárták, és igazolódott, hogy valóban a filiszteus törzsek központi városai voltak a bibliai időkben. A Biblia szerint Gát városából származott Góliát, az óriás termetű harcos. Sámuel I. könyve 17. fejezetében Góliát szinte görögös fegyverzetének leírása teljesen megfelel a valóságnak. 2005-ben a Gát városában folytatott feltárások során előkerült egy i. e. 900 körüli cserépfelirat Góliát nevével. 
****"Bár még nem találtam rá Góliát csontvázára egy lukkal a homlokán, mindenesetre ez az első hiteles régészeti bizonyíték, amely (vele kapcsolatba hozhatóan N. V.) egykori filiszteus területről származik" - nyilatkozta Aaron Meir professzor a Reuters hírügynökségnek. 

**Dávid, az aranykor királya**
Tel Dan (Tell el-Quadi) régóta ismert, ősi lelőhely Izrael északi határán. Az ókori erődített város egyik kaputornyának közelében 1993-ban, majd 1994-ben két bazaltkődarab került elő, amelyek eredetileg egyetlen egybefüggő, feltehetően győzelmi felirat részei lehettek. A felirat szövegét csak hiányosan lehet rekonstruálni, de abban mindenki egyetért, hogy az elsőként megtalált bazalttömbön olvasható arám nyelvű szöveg 9. sorában a BYTDWD kifejezés Dávid háza-ként értelmezhető. 

Az egyébként nagy valószínűséggel az i. e. 9. századra keltezhető felirat egyedülálló, mivel a feliratot egy damaszkuszi király (a tudósok szerint Hazael vagy Ben-Hadad, akiket a Biblia is említ) készíttette egy Izrael felett aratott győzelem emlékeként, és az északi zsidó királyság uralkodóira jó 150 évvel a dávidi kor után még mindig mint Dávid házára hivatkozik. Mindez jól tükrözi, hogy Dávid meghatározó formátumú uralkodó lehetett, akinek legendás emlékét egy évszázaddal később is őrizték a szomszédos állam uralkodói. 

**Bölcs Salamon építkezései**
A bibliai Királyok könyve szerint Salamon király erődvárosokat építtetett királysága területén: Meggidót, Hácórt és Gézert (Királyok I. könyve, 9,15). A régészeti kutatás mai álláspontja szerint ugyan mindhárom települést jóval a zsidó honfoglalás előtt alapították, de éppen Salamon korára i. e. 10. század közepére keltezhetően, ugyanabban az időben, jelentősen átépítették. Yigael Yadin jeruzsálemi régész fedezte fel, hogy az említett városok védműveinek a hatkamrás, kéttornyos kapunak és a hozzá kapcsolódó kazamata falrendszernek (kettős fal, keresztfalakkal) szerkezete, alapanyaga, megmunkálása, sőt még a mérete is (!) közel ugyanaz. Ez a jelenség tudatos, összehangolt, központi tervezésre és kivitelezésre utal, amiről Királyok könyve rendkívül pontosan megemlékezett. Yadint éppen a bibliai feljegyzés indította arra, hogy hácóri ásatásának eredményeit összevesse a meggidói, majd a gézeri falmaradványokkal, illetve dokumentációkkal, és legnagyobb megdöbbenésére egyezéseket talált. 

**I. Jeroboám kultusztemploma**
A Biblia beszámol arról, hogy Salamon király halála után a zsidó királyság kettészakadt (Királyok I. könyve, 12. fejezet). Az északi területeken uralkodó I. Jeroboám félt attól, hogy a jeruzsálemi templom és kultusz esetleg visszacsábítja népét a déli országhoz, ezért felújította az aranyborjú tiszteletét, és két templomot emeltetett az ország két határvárosában, északon Dánban és délen Bételben. A dáni kultuszhelyet feltárták: építtetése I. Jeroboám korára tehető, de Akháb korában kibővítették. **![](http://www.nicelife.hu/images/hirek/vallas/regeszet/kep1uj.jpg)**
**Omri és a moabita kő**
1868-ban egy német misszionárius véletlenül egy fekete követ talált a bibliai Dibónban (Jordánia). A feliratos bazaltkő az i. e. 9. századra datálható, és Mésa moáb uralkodó Izrael elleni lázadásáról és győzelméről mesél. (Királyok II. könyve, 3,45) A szövegemlék jelentősége kettős: egyrészt hitelesít egy bibliai leírást, másrészt megemlíti Izrael uralkodóit, Omrit és Omri fiát. 

**Feliratok, pecsétek, városok a királyok korából**
Megszámlálhatatlanul sok felirat és pecsét említi a Bibliából is ismert királyok nevét és a velük kapcsolatos eseményeket (például Akháb, Jézabel, Jórám, Jéhu, II. Jeroboám, Ezékiás, Jójákin, Sedékiás stb.). A Biblia és a Biblián kívüli források közötti kapcsolat cáfolhatatlan. A zsidó királyi udvarokban működő krónikások folyamatosan feljegyezték az eseményeket. Ma már a Biblia által említett idegen uralkodók neveit és tetteit is pontosan ismerjük (például Sisák = I. Sesonk, Nékó egyiptomi fáraók, Tiglát-Piléser vagy Pul = III. Tukulti-apil-Ésarra, Szalmánasszár = V. Sulmánu-asarídu, Szalmánasszár = II. Sarrukin, Szancherib = Szín-ahhé-eriba asszír uralkodók stb.). 
Nem beszélve a Biblia által emlegetett nagy ókori városokról, amelyeknek sokáig a létét is megkérdőjelezte a történettudomány: Ninive, Nimrúd, Babilon. A régészeti feltárások egymás után hozták felszínre azokat a nagy múltú, ókori városokat, amelyek létéről csak a Biblia tudósított.

**Ezékiás alagútja**
A Biblia leírja, hogy Ezékiás júdabeli király idejében Szín-ahhé-eriba asszír király megtámadta Jeruzsálemet (Krónika II. könyve, 32,34). Az asszír veszedelem idején Jeruzsálem uralkodója elhatározta, hogy a város vízellátását biztosító Gíhon-forrás vizét egy titkos alagúton keresztül bevezeti a városba. 1838-ban egy arab kisfiú fedezte fel az ezékiási vízakna bejáratát. A csatorna mintegy 540 méter (!) hosszan kanyarog a föld alatt, magassága néhol a 4,56 métert is eléri. Építési felirata Ezékiás király korára (i. e. 700 körül) keltezhető. 

**Jeremiás próféta és a lákisi levelek**
I. e. 586-ban a zsidó királyság intézménye megszűnt. Mind a Biblia, mind a történeti források egybehangzóan számolnak be arról, hogy Nabukodonozor király (= II. Nabuú-kudurri-uszur) seregei bevették Júda utolsó erődjeit, Lákist, Azekát, majd Jeruzsálemet. Júda végnapjairól drámai élénkséggel tanúskodnak az ókori Lákis egyik kaputornyából előkerült, cserépre írt levelek (osztrakon). A levelekből kiderül, hogy Azeka, a szomszédos erőd elesett, az országban nagy a félelem és káosz, sokan a király környezetében is inkább a béke pártján állnak, és hatékonyan tevékenykedik a Próféta, aki megadásra biztató szavaival megerőtleníti a katonák kezeit, ezért a félreállítását tervezik. A Bibliában az előkelő nemesek szinte szó szerint ugyanezt a vádat hangoztatják a kor egyik legkiemelkedőbb prófétájával, Jeremiással szemben: 
És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, akik megmaradtak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nékik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére. (Jeremiás 3,4) 

**Egy elfelejtett király, Belsacár**
****Babilon utolsó uralkodója a Biblia szerint Belsacár volt (Dániel könyve, 5. fejezet). A történészek ezzel szemben görög forrásokra alapozva azt állították, hogy Babilon utolsó királya a Nabú-naid nevet viselte. Feltételezték, hogy Dániel könyve adatai későiek és pontatlanok. A legújabb régészeti felfedezések azonban tisztázták a Biblia látszólagos tévedését. 
Babilon utolsó éveit furcsa társuralkodás határozta meg. Nabú-naid, a különc, nagy terveket dédelgető uralkodó hosszú évekre eltávozott királyi fővárosából és maga helyett fiát, Belsacárt (= Bél-sar-uszur) bízta meg az ország irányításával. Dániel könyve szerzőjének tehát sokkal pontosabb információi voltak az eseményekről, mint a történetírás klasszikusaiként számon tartott későbbi görög bölcseknek. 

**A Biblia történelmi hitelessége a régészeti felfedezések fényében**
A példákat bőven lehetne még sorolni annak illusztrálására, hogy a Bibliában foglalt történetek, szereplők és helyszínek valódiságát sok ponton megerősítették a legmodernebb felfedezések. Cikkünk terjedelme nem teszi lehetővé minden adat felsorolását. Álljon itt zárszóként a bibliai régészettel is foglalkozó John Elder összegzése: 

*"Egyáltalán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a régészet tudományának fejlődése döntötte le a történészek és a konzervatív keresztények között emelkedő falat. A régészeti kutatások nyomán egyik város a másik után, egyik civilizáció a másik után, egyik kultúra a másik után, melyekről csak a Biblia tudósít, visszakapta az őt megillető rangot az ókori történelemben. A Biblia történelmi hitelességét egyetlen régészeti felfedezés sem cáfolta meg."* (John Elder: Prophets, Idols, and Diggers, Bobbs Merill, New York, 1960, 16. o.) 
Forrás: felfedezesek.hu