„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt6,34)
Vajon a több ezer éve lefektetett bölcsesség a Bibliában, most is érvényes?
Egy nagyon érdekes tanulmány, hogy hogyan válaszol a szervezetünk az aggodalomra.
Környezetünkben, rokonságunkban bizonyára minden találunk olyanokat, akikre azt mondhatjuk, hogy szépen öregedtek meg. Kedvesek, mosolygósak, jó érzés rájuk nézni, és türelmesen végighallgatnak mindenkit. A hosszú élet titkáról faggatják az időseket az újságírók, de csodaszert egyik sem mond. Életkörülményeik is nagyon különbözőek, egy azonban mindig közös bennük, szeretik az életet, könnyebben viselik el annak nehézségeit.
Pszichológusok és magatartáskutatók felmérései bizonyítják, hogy pozitív életszemlélettel befolyásolhatjuk az öregedés folyamatát.
A Yale egyetem pszichológusa, Becca Levy kísérletében nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az ember optimizmusa nem csak összefüggésben áll életkorának hosszával, hanem annak egyenesen oka is. Tanulmányában azt mérte fel, miként értékelik, érzékelik az emberek öregedésük folyamatát. Megállapította, hogy azok az emberek, akik az öregedést derűvel tudják elfogadni, tovább élnek, mint azok, akik elutasítóan viszonyulnak hozzá.
Ez a kutatás elgondolkodtatta a gerontológusokat, akik úgy vélik, hogy a társadalom negatív képe az öregedésről önbeteljesítő próféciává válik, hiszen azzá válunk, aminek beteljesülését feltételezzük, és ha ez negatív, akkor valójában már fel is adtuk önmagunkat. Ennek egyenes következménye, hogy nem élünk azokkal a lehetőségekkel, amelyek egészséget és tevékeny életet biztosíthatnának számunkra. Becca Levy az optimizmust, pozitív életszemléletet tehát egyfajta gyógymódként, megelőzésként, öregedés-lassítóként ajánlja, annál is inkább, mivel a hosszú élet titkaként emlegetett telomereknek két arca létezik.
A telomer a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz, amely nem tartalmaz genetikai információt, és amely megakadályozza, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak, és védi a DNS-t a sejtosztódás során bekövetkező folyamatos rövidülés káros hatásaitól.
A sejtosztódás minden egy es alkalmával a kromoszóma egy picivel rövidebb lesz, de amíg csak a géneket nem tartalmazó telomerek rövidülnek, addig a DNS nem károsodik. Ha viszont már a genetikai részt is érinti, vagyis azokat, amelyek kódolják a fehérjéket, amelyekre szükségünk van a szervezet zavartalan működéséhez, akkor az értékes genetikai anyag hiánya a sejt funkcióit és életképességét csökkentik. Minél hosszabb tehát ez a telomer szakasz, annál több osztódásra képes a sejt károsodás nélkül. Sok kutató gondolta úgy, hogy a telomer a kulcsa a hosszú életnek.
És most jön a telomerek másik arca, mivel akadálytalan növekedésük rákhoz vezet. A telomeráz enzim megjelenése a tumoros átalakulás első lépése. Ezt Elizabeth H. Blackburn és Carol W. Greider, Jack W. Szostak bizonyították, amiért 2009-ben Nobel díjat kaptak
Susan Krauss Whitbourne pszichológia professzor szerint szükségünk van a telomerekre, és ha idő előtt veszítjük el őket, akkor túl korán fogunk megöregedni. Úgy tűnik, mint az élet minden területén, a telomerek esetében is igaz, hogy a harmónia, az egyensúly az igazán járható út.
Egy kutatócsoport, amelynek vezetője egy San Francisco-i pszichológus, a telomerek hosszúságát vizsgálta az immunrendszer sejtjeiben, azokban, amelyek a betegségektől védenek. A változókorban lévő nők 50 és 86 év közöttiek voltak, és a pesszimisták rosszabb immunrendszerrel és rövidebb telomerekkel rendelkeztek, mint az ideális lenne. Eddig még soha fel nem fedezett összefüggést találtak a telomerek hosszúsága és más fontos személyiségjegyek között, mint például amilyen az is, hogy az illető mennyire gondoskodó.
A pesszimizmus csökkenti a telomerek hosszúságát, jobban, mint egyéb más tényező. Magatartáskutatók már tanulmányozták azokat a folyamatokat, amelyek során a környezet befolyásolja a genetikai információt. Az is lehetséges, hogy a kora gyermekkori érzéketlen, kegyetlen környezet okozza az emberek pesszimizmusát, aztán pedig a stressz fokozza. Mindezek pedig veszélyeztetik a telomereket.
Ilyen tudományos kutatások ismeretében próbáltak szakemberek olyan gyakorlati tanácsokat adni, amelyek segítségével élénkíthetjük immunrendszerünket, vagyis próbáljunk meg pozitív érzelmeket kiváltani.
Susan Kraus Whitbourne kutatása szerint az optimista személyiségek jobban és sikeresebben megbirkóztak a nehézségekkel tanulmányaik során, mint társaik. Jobb eredményeket értek el, mert bíztak környezetükben, és a világot élhető helynek tartják. Az optimista szemlélet erőt ad, hogy a személyes tragédiákat túléljük.
A pszichológus tanácsa, hogy ne aggódjunk többé a telomereink nagysága miatt, inkább arra figyeljünk, hogyan tudunk változtatni életfelfogásunkon, mert ez a legfontosabb. Az életben sok minden nem rajtunk múlik, de amiért érdemes küzdeni, amit meg is tehetünk, az éppen az optimizmus, pozitív szemlélet. A recept adott, ha könnyedebben fogjuk fel a mindennapok gondjait, akkor tovább élünk. A káros stressz ugyanis gyorsítja a telomer rövidülését.