Ma a malommal és a húsételek Ezékieli szempontjaival foglalkozunk.Valószínű, hogy a téma egyszerre nem fog kiteljesedni.
Az alapanyagok elkészítése a legősibb őrlési módon:kézi malommal történt.
Az egyik „legöregebb” eszköz, amivel az emberiség előállította a lisztet.
Ez a „Mózesi törvényekben” körültekintő módon le volt tisztázva, mivelhogy a mindennapi étel már akkor – kb mintegy 1200 évvel a mai időszámításunk előtt – ugyanaz a lepény volt, mint amit Ezékiel kapcsán eddig tárgyaltunk.Olvassuk el a malomra vonatkozó törvényt. „Ne vedd el zálogba a kézi malmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mint ha magát az életet vennéd el zálog gyanánt. „(V Mózes 24 rész 6. verse katolikus fordítás)
Mélységesen komoly szociális rendelkezés, az élet fenntartásához nélkülözhetetlen szerszám NEM LEHET ZÁLOGTÁRGY !
A palesztin kislánynak – vagy a család nőtagjának – napi feladata már kora reggel az aznapi lepényalapanyag megőrlése volt. A malomról még annyit érdemes tudni, hogy az óceánjáró kishajók felszereléséhez ugyanez az eszköz szervesen hozzátartozik. Lehet elektromos meghajtású, vagy kézi, mindegy. A lényeg: a gabona napi frissességű őrlése.
Lisztet sohasem visznek hosszú útra a hajókon. Akárcsak a régi paraszti életben – gyerekkoromban nyaranta a falusi rokonoknál töltöttem néha egy.két hetet – amikor elfogyó félben van a liszt, elmegy a gazda a malomba és a gabonáját megőrleti „vám” fejében.A molnár kiveszi a munkája ellenértékét a gabonából.Ez a vám.
A gabona eláll, a liszt nem.Tehát Ezékielnek is ugyanez az őrlési módszer volt a napi munka kezdete.
„Mint az árpakenyeret.. „ szólt az utasítás a technológiát illetően.
Ez is egy ősi téma. Az árpa a Közel-Kelet kedvelt növénye. Éghajlati szempontból az árpa a forró égövi növények közé tartozik. Termésének határa kb nálunk vonható meg. Ellentétben például a zabbal, rozzsal, amik a mi éghajlati körülményeinkben még megélnek, de sokkal inkább a tőlünk északabbra élő népeknek a természetes növényei, mivel hidegtűrők.
A zab melegítő hatású, míg az árpa hűsíti a szervezetet. (Ránky Edit szerint).
Tehát az ősi feldolgozási receptet könnyű volt kivitelezni, csak a nemzedékek óta megszokott módszert kellett alkalmazni: vízzel, sóval megkeverni a lisztkeveréket és kinyújtva a parázsra tenni.
Hátra van még a húsételek kérdése. Miért tiltakozott Ezékiel annyira, hogy szinte átsüt kétezerhatszáz év távlatából is az idegessége.”Jaj, Uram, Uram! Én még nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal, hogy elhullott vagy széttépett állatot ettem volna, és nem vettem a számba tisztátalan húst. „
A Jeruzsálemi templom Heródes általi kiépítettsége állapotában (rekonstrukció)
A zsidóság szigorú rendben élte életét étkezési szempontból, de egyéb területen is máig ható érvényességgel élnek a hívő zsidók között az un. „Mózesi” törvények.
Más dolog, hogy ezeket, mint a „csak a zsidóknak adott rendelkezéseket…” a keresztények nagy részei nem fogadják el, mintha Isten beszédei, törvényei külön-külön embercsoportnak adattak volna.
Egy példa a „Mózesi törvények” alaposságára. A hamis tanúzás kivizsgálása.(Katolikus biblia részlete)
Lenne EGY törvény két megjelenési formában. Az egyik fele a „keresztény” törvény lenne, a másik fele meg zsidó törvény. Van ugyanis ezt a témát – a „kétféle törvényt” – értelmező tévhit elég, úgy hogy erre külön kell majd időt szentelni. Ennek az álságos és tömegeket félrevezető „dupla fenekű beszédnek” is köszönhető, hogy az elmúlt évezredekben az egészségi rendelkezéseket, amiket megtalálhatunk Mózes könyveiben átlapozták a magukat Istenhívőnek vélő emberek és aratták is amit vetettek.
Ha a középkori és az azóta is fel-felbukkanó járványokat, a városokat elnéptelenítő és népeket tönkretevő kórjelenségek sokféleségét össze tudnánk számlálni, bizony a statisztikai adatok hatalmas tömegű áldozatot sorolnának föl.
Mindazt a sokféle kórt, járványt, betegséget, amik a HITHŰ zsidókat a történelem előző századaiban nagyrészt elkerülték, mert ők betartották Isten étkezési, higiéniai és egyéb -például a polgári életben érvényes- rendeleteit, törvényeit.
Vajon milyen alapja volt annak a megállapításnak, amit Pál apostol,a kereszténység mindmáig legnagyobb hatású – ZSIDÓ születésű – misszionáriusa írt Timóteusnak, ifjú tanítványának
„Te követtél a tanításban, ÉLETMÓDOM ÉS ÉLETCÉLOM tekintetében, a hitben, a kitartásban, a szeretetben, a türelemben,….” (II Tim.3, 10-11.Katolikus fordítás)
Vajon Pál apostol miféle életmódot élt, hogy azt bátran merte ajánlani?
Ezt az – tényként leszögezett – ajánlást mi magunkra nézve érvényesnek fogadjuk-e el ??
Pál apostol életmódjának minémű alapja volt, hogy azt biztonságosnak és HITELESNEK tartotta és ma is annak tartják tömegek?
Kérdés, hogy van-e akkora jelentősége a mindennapokban az ÉLETMÓD minden egyes elemének, az étkezésben alkalmazott alapanyagoknak, sokkal nagyobb, mint az elkészítés technikájának, hogy azzal en
nyire alaposan és részletesen érdemes foglalkozni?
Nemrég vettem egy könyvet.Született zsidó ember írásműve. EGY ÉVEM AZ ÍRÁS SZERINT. Ebben azt a kérdést dolgozta föl a szerző, hogy a bibliai rendelkezéseket, törvényeket mai körülmények között meg lehet-e valósítani, élhet-e ember ilyen eszmei alapon?
Annyira szellemes és olvasmányos, hogy a fő kérdésre alig figyelünk, de mégis kapunk választ.
A felvetett kérdések,témák sokasága és sokfélesége ad még feldolgozási lehetőséget, amiket sorra-rendre megpróbálok közreadni. Egyelőre a „Mindennapi kenyerünket… „ az eddigi tematika mentén végigjárjuk.
Következik: a húsételek körüli zavarok, félreértések Ezékiel kapcsán.