Akiket gyűlöl e világ
Keresztényüldözések a történelemben – 2. rész: A kezdetek
Soha nem volt még annyira erőteljes és barátságos közeledés a zsidóság és a kereszténység között, mint ma. Pedig elmondhatjuk, hogy az emberiség történelmének legmélyebb és legfájdalmasabb szakadéka egyértelműen Istennek e két népe között nyílt meg az elmúlt kétezer évben. Annál meglepőbb és felemelőbb, hogy kezük kölcsönösen egymást keresi napjainkban.
E kialakulóban lévő szövetségnek részint világpolitikai okai vannak: a nyugati civilizáció e két fő forrása csak együttes erővel tudja megvédeni legnagyobb közös értékeit a keleti és főként a muszlim kultúra térhódításával szemben; de ennél fontosabb és mélyebb szellemtörténeti események és folyamatok is ebbe az irányba hatnak, elég, ha a holokausztnak, a qumráni tekercsek megtalálásának vagy Izrael Állam újjászületésének következményeire gondolunk. Ezek a drámai események mindkét közösségben sokakat arra indítottak, hogy az alapoktól felülvizsgálja értékrendjét és a másikhoz való viszonyát. A kereszténységben megkezdődött a teológiai antijudaizmus és antiszemitizmus gyökeres felülvizsgálata, a zsidóságban pedig Jézus személyének fokozatos rehabilitációja.
Az első keresztényüldözés
Közel kétezer évvel ezelőtt a keresztényüldözések története nem egy zsidók és keresztények közötti viszállyal, hanem egy zsidó belüggyel kezdődött. Azzal a mély konfliktussal, amely Jézus és tanítványai, valamint a politikai és vallási hatalmat birtokoló farizeus és szadduceus felekezetek között zajlott le. Ennek az összeütközésnek minden szereplője zsidó volt, mégpedig Istenben hívő zsidó.
A cikk folytatása ITT olvasható:
Ruff Tibor
2011. 01. 21. (XV/3)