“Ünneppel” emlékezünk halottainkra

A megkövesedett hagyományok sorában első megközelítésre a halottak kultuszáról – is – ki kell jelenteni, hogy  ez ugyancsak pogány eredetű. De amint annak idején (i.u. 321-ben) a római birodalom uralkodója, nagy Konstantin császár a napisten kultuszának ünnepét, “keresztény”, és állami  pihenőnappá munkálta át, hasonlóan egy nagy sor pogány ünnep is átkeresztelés útján került be a köznapi életbe.

Ezek sorában már nem meglepő, hogy a minden embert előbb-utóbb érintő kérdés – hol vannak halottaink – és mi lesz velünk a halálunk után, “természetes” ünnepnap lett, amit a mai államhatalom – katolikus nyomásra – munkaszünettel is támogatott. Ezzel ugyan még egyáltalán nem válik bibliailag helyeselhető és Isteni nézőpontból legális ünneppé, de ellene beszélni is kellemetlenségeket hozhat az egyén “konyhájára”. Megalkuvással és csendben maradással lehet(ne) védekezni, azonban ez nem fér bele a vélemény nyilvánítási szabadság jogába. Kérdés, hogy   egy vallásos köntösbe bebujtatott, érdekből lapító társadalomban  ki hallgat meg? Kinek áll érdekében erről vallásos “ellenzékiséggel” állást foglalni? (Dénes Ottó)
2013. november 1.

A keresztény hagyomány kialakulása

Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) azoknak az „üdvözülteknek” a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak külön napot a naptárban. A Mindenszentek napja a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje.

A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték, szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa i.e. 27-ben építtette Pantheonnak nevezett hatalmas templomát, ahol a papok az összes isten tiszteletére áldoztak. A Pantheont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították, s IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte. Innen ered a Mindenszentek napja.
A római hagyomány azonban nem az első volt a sorban, ugyanis a május 13-i dátum már korábban is ezen szentek ünneplésére szolgált. A kezdetek a 4. századra nyúlnak vissza: Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János írásaikban beszámolnak a Mindenszentek ünnepéről, melyet ekkor azonban még május 13-án, illetve a pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. E vasárnap neve a görög egyházban ma is Szentek Vasárnapja.

Nyugaton 609-ben tűnt föl először ez az ünnep, amikor május 13-án a Szűz Mária, Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk tiszteletére a már említett módon felavatták a Pantheont. Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet november 1-jén először Angliában és Írországban kezdtek el ünnepelni a 700-as években. November első napja a megemlékezés napjaként a 8. században, 741-ben, III. Gergely pápa (731-745) idején jelent meg először, aki a kategóriát tovább bővítve a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem „minden tökéletes igaznak” a tiszteletére szentelte.
Mindenszentek egyetemes ünneppé 844-ben, IV. Gergely pápasága alatt vált. Az ünnepet még a 8. században május 13-ról november 1-jére tették át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi új esztendejét megszenteljék, ezzel ötvözve a régi hagyományt az újjal.

835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett. A katolikus egyház az ünnepet tehát november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

A Mindenszentek napja után következő napot, Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal „jóban lenni”, az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogyszegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat„.

A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Az ezredvégi világvége várás elmúltával azonban az ünnep megmaradt, egyre inkább elterjedt, és a 14. századtól Róma is átvette.
http://mult-kor.hu/20131101_unneppel_emlekezunk_halottainkra?pIdx=2

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?