Az egyházügyi törvény tétje

Miért kellett olyan nagy sietséggel (december 28–30.) keresztülvinni a megújított egyházügyi törvény vitáját és megszavazását? Bizonyára azért, mert az egyházügyi törvény alapvető jelentőségű a korszakváltás szempontjából, aminek a megalapozását viszont be akarta fejezni a kormány a múlt esztendő végeztével.

Dr. Vankó Zsuzsanna| Népszabadság| 2012. január 10.

– Apró szervezeti módosí....
Tudatosan használom a korszakváltás kifejezést a gyakran emlegetett politikai rendszerváltás helyett, mert valójában egy nagyobb ívű változásról van szó. Egon Friedell írja: „A dolgok gyakran csak később nyilvánítják ki igazi értelmüket… A történelmi hatások nagy része a föld alatt játszódik le… Az emberiség szellemi története a múlt állandó átértékeléséből áll… A látás különböző módjainak a története a világ története… Minden korszakban a korgondolat a szervező, teremtő, az egyetlen igazi erő… És ez adja kezünkbe minden korszak voltaképpeni kulcsát.” (Az újkori kultúra története, Holnap Kiadó, 1994; 22., 30., 33., 47., 49. o.)

Az új „korgondolat” pedig nem mást jelent, mint a felvilágosodás nyomán kialakult szekuláris gondolkodásmód átváltását ismét vallási ideológiára, valláserkölcsi alapra épített társadalomra. Úgy is lehetne jellemezni ezt a fordulatot, hogy a „mindennek mértéke az ember” (Protagorasz) elv átváltoztatása a „mindennek a mértéke az Isten” elvre. Ebben a váltásban azonban az a legnagyobb kérdés, hogy ki mondja meg, kicsoda az Isten, illetve hogy mi a régi-új mérték tartalma. A legsúlyosabb veszély pedig az, hogy mindenképpen sérül a legnagyobb érték, a lelkiismereti szabadság. Világnézetileg, vallásilag sokszínű társadalmat nem lehet felülről, hatalommal vezérelten átállítani kötelező vallási ideológiára. Ezenkívül – az államilag támogatott vallási irányzat és a valláserkölcs tartalmától függetlenül is – ami kötelező ideológiaként jelenik meg, az lelkiismereti elnyomást, illetve ellene való lázadást fog eredményezni.

A korszakváltás jegyében alapvetően fontosnak mutatkozik az állam és az egyház viszonyának rendezése. Ezért az újfajta társadalom megalapozásának egyik talpköve az egyházügyi törvény. Nem csupán fogalmazásbeli különbség, hogy e törvényben (múlt év júliusi és decemberi változatában egyaránt) „az állam és egyház szétválasztása” helyébe – amely mintegy kötelező tétele volt a modern államok alkotmányának a felvilágosodás utáni korszakban – „az állam és egyház kölcsönös előnyökön alapuló együtt-munkálkodása” (a törvény preambulumából) meghatározás lép. Többen még most is az állam és az egyház szétválasztása, illetve az állam világnézeti semlegessége elvének az érvényesítését kérik számon, és nem veszik észre, hogy az új rendszerben ennek a reklamációnak már nincs helye.

A „trón és az oltár szövetsége” középkori képletének egy modern korszak utáni változata lép életbe. Most nincsen trón, de van helyette tekintélyelvű állam, amely szövetségesül hívja, választja a tömegbefolyásolási képességét mind nagyobb mértékben visszaszerző egyházi erőt. Természetes, hogy az állam meg akarja választani, milyen vagy mely egyházakkal akar szövetségi viszonyt létesíteni.

A szóban forgó képletbe nem fér bele a vallási pluralizmus, az állam nem részesíthet kiemelt anyagi támogatásban és védettségben bármely vallási közösséget vagy csoportosulást. Ezeket a privilégiumokat csakis azoknak az egyházaknak juttatja, amelyeknek a lojalitását biztosítottnak látja, és amelyeknek az ideológiáját az új, valláserkölcsi alapokra épített társadalom fundamentumává akarja tenni. Ebben a képletben nagyon is logikus a vallási közösségek két kategóriába sorolása, az egyházként elismertek megkülönböztetése és kiemelése.

Természetesen az egyházaknak is érdemes meggondolniuk az állásfoglalásukat. Figyelemre méltó gondolatok olvashatóak Czövek Tamás A kereszt botránya: kereszténység és hatalom c. cikkében, amely a Theológiai Szemle legfrissebb számában jelent meg: „Jézus követői Mesterük példáját követve az első három évszázadban hűek maradtak a hatalom elutasítása eszményéhez. A konstantini fordulat azonban e tekintetben is változást hozott: a kereszténység azonosult a hatalommal, azt használta, a hatalom pedig használta és korrumpálta a kereszténységet… A politika az egyházat, a vallást és Istent hajlamos saját céljaira használni. A politikai hatalom iránti egészséges bizalmatlanság az első századok hiteles kereszténységéhez való visszatérést eredményezheti…” (2011/4. szám, 225. o.).

Az eddigiekben vázolt korszakváltás-vízió nem speciálisan magyar találmány. Az alapeszmét világosan és alaposan kifejtve tartalmazza XVI. Benedek pápa 2009-ben közzétett, Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű enciklikája. Korunk sokrétű és egyre mélyülő válságának a diagnózisát és egyben gyógyszerét abban látja az enciklika, hogy a felvilágosodás nyomán kialakult új humanizmusra és emberi fejlődésbe vetett hitre épülő nyugati civilizáció kiigazításra szorul: „Nem valóságos humanizmus az, amely nem nyílik meg az Abszolút felé… Az ember nem vallhat kudarcot, ha kitárulkozik az isteni hívás felé, hogy megvalósítsa a maga fejlődését” (16–18. szakasz). A megoldás tehát – az enciklika sajátos és egyben beszédes kifejezését idézve – a „transzcendens humanizmus” (18.szakasz).

Az enciklika tényként kezeli „a világméretű kölcsönös függőség feltartóztathatatlan növekedését”, és globális rendszer keretében vázolja fel a korszakváltást: „Sürgetően szükséges, hogy létezzen… valódi politikai világtekintély… Az ilyen tekintélynek mindenki által elfogadottnak kell lennie, valóságos hatalommal kell rendelkeznie… Létesüljön… nemzetközi rend a globalizáció irányítására, és… ez képes legyen megvalósítani az erkölcsi rendnek megfelelő társadalmi rendet” (67. szakasz).
Ezen a ponton találkozik a magyar modell az enciklika iránymutatásával: „Az erkölcsi rendnek megfelelő társadalmi rend” kialakítása a célja a jelenlegi kurzusnak is, az oktatáspolitikában, a jogrendszerben és minden tekintetben. Eltérés van viszont abban, hogy a magyar elgondolás a nemzeti gondolattal és szuverenitással akarja ezt ötvözni. (Lásd az alaptörvény nemzeti hitvallás elnevezésű preambulumát.)

Úgy gondolom fontos tágabb összefüggésben látni az egyházügyi törvénnyel kapcsolatos kérdéseket. Summázva e cikkben foglaltakat: egyedül csak az állam és az egyház szétválasztása tudja biztosítani az életfontosságú emberi alapjog, a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartását, védelmét. Ez nemcsak logikai következtetés, hanem egyértelmű történelmi tapasztalat is.
A szerző teológiai főiskolai tanár

gabor35 | 2012. január 25. | 10:54:37
Pl CSehország, Románia és Ausztria eleve olyan szabályozást alakított ki mint most mi: van a “felső kör” ahova eleve a régi egyházak kerültek, a többieknek maradt a B-kategória. Rajtuk kívül a német, a litván, ciprusi, lengyel, olasz, portugál és szerb állam is megkülönböztet államilag elismert és el nem ismert egyházakat. A volt liberális belga miniszterelnök az EU paralmaentben annyira támadta Orbánt, közben hazájában öt egyház kapott államilag elismert státuszt.
gabor35 | 2012. január 25. | 10:53:33
Európában, a különböző országokban három fajta hozzáállás létezik az egyházakhoz:
– semmilyen formában nem ismerik az egyháza törvényi kifejezését (ez csak Franciaországban)
– államegyház van
– bizonyos kritériumok alapján tekint egy vallási csoportosulást egyháznak az állam
Csiziné dr. Schlosser Annamária a témában íródott doktori disszertációjából pedig kitűnik:
Ez ügyben az Európai Unió a lisszaboni szerződés 17. pontja alapján tiszteletben tartja a nemzeti szabályozást.
A strassbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság (EEJB) esetjoga alapján megállapítható, hogy elismeri „az államok jogát arra nézve, hogy eltérő társadalmi szerepű vallási közösségek számára különböző jogi kategóriákat hozzanak létre”.
A legliberálisabb Franciaországban is törvényileg külön kezelik a Katolikus Egyházat, mint egyesületet, külön törvény vonatkozik a szektákra (2001-ben hozták), és betiltották a szcientológiát.
Államegyház van: Angliában, Izlandon, Dániában, Norvégiában, Finnországban, Máltán és Görögországban.
Dániában például az evangélikus államegyházon kívül három kategóriába sorolják a közösségeket, és erről az egyházügyi miniszter dönt!
Görögország:
– államegyház van
– törvényileg tiltott a hittérítés
– külön törvények vonatkoznak a zsidókra és a muzulmánokra
– az istentiszteleti helyeket a miniszter engedélyezi
Pl Csehország, Románia és Ausztria eleve olyan szabályozást alakított ki mint most mi: van a “felső kör” ahova eleve a régi egyházak kerültek, a töb
xanadu | 2012. január 11. | 06:05:52
“Annyi köze van, hogy az emberek egy jelentős csoportja úgy érezte, érzékelte hogy az őket körbevevő eszme nem ad megoldást mindennapi életük jelentős kérdéseihez.
Ilyen pl. a mindennapi kenyér megszerzése a család részére. Miközben a I. István bazilika csúcsa aranyozást kapott.”
Vélem, a Szent István Bazilikáról lehet szó. Tehát annak az aranyozása miatti szociális elégedetlenség miatt voltak a zsidótörvények és a kommunisták kékcédulás választási győzelme? Ezt valóban nem értem.
Maradjunk annyiban, hogy a nácik és a kommunisták egyaránt a keresztény-teológiai alapozású állameszmény ellenében, azt kiiktatandó fogalmazták meg az ideológiájukat, ami azt mutatja, hogy az egyháztalanításból nem következik logikusan a szabad és demokratikus társadalmi rendszer. (És persze, az ellenpróba sem áll, szó sincs arról, hogy az egyházak és felekezetek működése a politkában lenne a záloga a demokrőáciának, de a cikk nem ezt tárgyalta.) A szabadság megalapozása a terológiai morál nélkül nem annyira egyszerű, mint az antiklerikálisok gondolják, ez egyáltalán nem lejátszott meccs a politikafilozófiában. Ezért, ha Orbán egyházpolitikájának a kétszínűségével van baja valakinek, akkor annak becsomagolására nem érdemes ilyen szimplifikáló gondolatmenetet használnia. Ez olyan fideszes tempó.
xanadu | 2012. január 11. | 06:08:43
Ezen persze el lehet vitatkozni. A korábbi szabályozás szerint az egyházi iskoláknak jár az a kiegészítő normatíva, ami az állami iskolák számára nyújtott átlagos önkormányzati támogatás volt.
Magyarul átlagosan ők nem kapnak több támogatást, de:
-az államháztartás más kalapjából finanszírozzák őket, a helyi önkormányzatok tehát mindenképpen mentesülnek a költségek alól.
-tipikusan a szegény önkormányzatoknál jellemző ez, ahol az önkormányzat átlag alatt tudja támogatni az iskoláit, ilyen helyeken az egyházi fenntartás valóban jobb financiális hátteret teremt.
ikaljan | 2012. január 10. | 23:41:12
Rosszul tudod.
TÖBBET kapnak, mint az önkormányzatiak.
Ez is az államosítás egyik oka. Mert, ha az önkormányzatok betolják valamennyi intézményüket az egyházakba, akkor oda hatalmas pénzeket kell az államnak betenni.
KÖTELEZŐEN.
masutttudos | 2012. január 10. | 23:25:26
Annyi köze van, hogy az emberek egy jelentős csoportja úgy érezte, érzékelte hogy az őket körbevevő eszme nem ad megoldást mindennapi életük jelentős kérdéseihez.
Ilyen pl. a mindennapi kenyér megszerzése a család részére. Miközben a I. István bazilika csúcsa aranyozást kapott.
revify | 2012. január 10. | 17:00:12
Egyről beszélünk. Hozzáteszem, ezt meg is teszik, hiszen az egyházi fenntartású szociális vagy oktatási intézmények megkapják az állami intézmények számára járó normatívákat,illetve kiegészítő normatívákat.
taliga | 2012. január 10. | 20:47:47
A szektázás hallatán bizton tudhatjuk, hogy keresztényellenes államideológia áll a háttérben, vagy csupán politikai megrendelés. Így volt ez a kádárizmusban és így van ma is.
Nyilván nem egészséges, ha ezt túl sokáig tartjuk fenn, de erre kellett volna egy világos megállapodás az egyházak és az állam között, amiben tervezhető válik számukra, hogy húsz-harminc-negyven év után miképpen állhatnak a saját lábukra az egyházak, mint hitéleti közösségek.
Most úgy látszik, a katolikusokat leszámítva a többi egyház és felekezet végre kezd kiábrándulni az állami gyámkodás illúziójából, ez jóra vezethet.
masutttudos | 2012. január 10. | 08:27:16
“Nevetséges vagy.
A fasizmus és a kommunizmus a katolikus egyház csődjének terméke.”
Az lehet, hogy én nevetséges vagyok, de ettől még a fasizmusnak és a kommunizmusnak ugyan mi köze van a katolikus egyház csődjéhez?
Létezik az állam és egyház szétválasztásának francia modellje, nálunk (megspékelve egy jelentős antiklerikális harcos lendülettel) ezt szokták zsolozsmázni kissé leegyszerűsítve balodlaról. A gond az, hogy sem történetileg, sem tényszerűen, sem elméletileg nem stimmel ennek a kizárólagos mivolta. A történetről már volt, tényszerűen elég elmenni Németországig, Finnországig, amelyek azért elég élhető liberális helyek, állami egyházadóval stb. együtt is. Teoretikusan pedig merészeltem utalni a politikai teológia, az erkölcsfilozófia, az állambölcselet stb. ma is zajló vitáira, ezekben a teológiai alapozás egyáltalán nem ördögtől való.
Persze, a szerzők és országok nem aszerint határozzák meg álláspontjukat, hogy az tetszik-e Orbán Viktornak vagy sem. Ez olyan magyari szokás, fel nem doghatom, felnőtt emberek miért nem növik ki hamar.
Azon valóban el kellett volna gondolkodni korábban, hogy mennyi ideig szükséges az egyházi működést Magyarországon közpénzekből az iskola- múzeum, suociális szolgáklatok stb. felett is finanszírozni, az egyházellenes kommunista idők kompenzációjaként. Nyilván nem egészséges, ha ezt túl sokáig tartjuk fenn, de erre kellett volna egy világos megállapodás az egyházak és az állam között
taliga | 2012. január 10. | 20:47:47
A lelki “petting” helyett:
Egyház:
– Min. 25.000 igazolt tagság Magyarországon.
– Min. 100 éve Magyarország-i jelenlét.
– Min. 200 éves nemzetközi jelenlét, legalább 5 (öt) országban.
No, ezután, jöhetnek a szekták…
revify | 2012. január 10. | 20:12:55
… az EU-ba panaszkodni nem mehetnek azon vallási közösségek, melyeknek van Magyarországgal (eleddig)MK-val érvényes kétoldali államközi szerződése. Tudtommal egyelőre az Apostoli Szentszékkel van ilyenünk s ez már kötelezettség mindkét fél részére. Tehát az EU-nak ebben nincs illetékessége.
langede 19 06 15
az állam biztonsági kategória “élő” nagyságrend jobb országokban. Persze a fölvetésed többi részében értelmezhetem úgy is, hogy én nem szeretnék sem “északkoreás sem szaudiarábiás” állambiztonsági kategória szerinti besorolást.
revify | 2012. január 10. | 20:03:44
amit leírtál az a lelkiismereti-és vallásszabadság kategória, amit én is egyezőnek tartok Veled. Azonban, azt is jelenti, hogy a hívőnek semmilyen joga nem lehet(ne) “csúfolódni” a nemhívőkön.
revify | 2012. január 10. | 17:00:12
A közfeladatot kell finanszírozni nem a SZERVEZETET.
Tehát egy iskola ne azért kapjon támogatást mert egyházi, hanem mert x gyerek tanul ott.
langede | 2012. január 10. | 19:06:15
Az államnak nem az a dolga hogy “elismerjen” vallásokat hanem az hogy “ne ismerjen el” veszélyes ideológiákat.
A társadalom megfogalmaz bizonyos alap értékeket ezt leírja és mindenki aki ezzel nem ellentétes tevékenységet folytat az tegye azt szabadon. Az állam kétféle képpen lehet semleges: vagy minden egyházat elismer vagy egyet sem! Nagyjából ugyanazt jelenti mind a kettő. Bár szerintem 1. jobban hangzik. Nyilván az egyház elismerésével nem járhat semmi kiváltság. Nincs 1%, nincs adókedvezmény( mint egy közhasznú társaságot megilletőn felül). Kíváncsi lennék azomban ha az állam ezt megtenné(mondjuk nem ismer el egyet sem) akkor a mostani “elismert” egyházak közül hány futkosna az EU-ba panaszkodni?
&r-?. | 2012. január 10. | 18:27:56
Létezik egy egyház, amely nem csak nem kér, de el sem fogad semmilyen anyagi támogatást(pénz, ingatlan, stb), semmilyen kormánytól,hatalomtól. Kizárólag a tagok önkéntes hozzájárulásaiból (melynek mértéke az egyén magánügye, s a lelkiismeretére van bízva) tartja fenn magát. Ők Jehova Tanúi. Náluk meg van a cikkben említett “egészséges bizalmatlanság a politikai hatalom iránt”. Ők, megvalósították a “visszatérést az első századok hiteles kereszténységéhez”.
5perc | 2012. január 10. | 17:35:36
A hívők hitbeli meggyőződése védett intézmény. De ki védi meg a hívőktől a nem hívők (a hívők csúfolják úgy, hogy ez is csak egy hit a semmiben) hitbéli meggyőződését?
Márpedig Magyarországon, ha jól emlékszem az állampolgároknak 16%-a hívő, az a kis maradék 84% meg egyáltalán nem.
revify | 2012. január 10. | 17:00:12
…jó, akkor a közfeladatokat ellátó egyházakat is financírozzák a nemhívők is. Nehogy már adóelőnyhöz jusson a nemhívő a hívővel szemben!
ikaljan | 2012. január 10. | 16:59:03
Egyébként abszolút azt gondolom, hogy a civil szerveződéseket pusztán létükért nem kellene, hogy finanszírozza az állam. (legyen az egyház, párt, szövetség, szakszervezet, egyesület, stb.)
Ha valamely hasznos tevékenységet végez, közfeladatot lát el, akkor e feladatot lehet támogatni, de szerintem teljesen nonszensz, hogy az állami feladatokat ellátó szerveken kívül más- partikuláris célokat szolgáló bürokratikus rendszereket is fenntartsunk közpénzen.
Bobi77 | 2012. január 10. | 15:10:17
xanadu, igazad van. Ha az összes egyház kimarad a közpénz támogatásból, az igazságos.
Mindenki fizesse a saját hitét, ne a hitetleneken élősködjenek.
Csakhogy a legnagyobb történelmi bizniszegyházak, leakasztva az állami infúzióról, azonnal tönkremennének! Nna ezért dörgölőznek állandóan a hatalomhoz…
Bobi77 | 2012. január 10. | 14:57:09
Egész jó cikk.
1 megjegyzés:
USA-ban ha az elnök a bibliára esküszik, és imádkoznak minden ember Teremtőjéhez (aki Izrael Istene, Jézus Krisztusban mutatta meg magát) tőle van minden világi hatalom is – és közben nem erőlteti rá a saját hitét a többiekre, hanem fenntartja a független államot és a vallásszabadságot – az szerintem teljesen rendben van.
Európában, ha valaki egy Babiloni bálványimádást akar felemelni, (nem a bibliát hanem a “szent” koronát) ráerőltetni az egész országra tűzzel-vassal, kötelező oktatással, más egyházak betiltásával – ez maga a Babiloni elnyomás. Azt írja erről a fenevadról a biblia, hogy akit nem tud bekebelezni, azt eltapossa. Nincs ellentmondás. Választhatnak a kisegyházak. A keresztény egyház 300 évig volt független, aztán a Babiloni (római) fogság következett. Ez egy kemény elnyomó és utálatos rendszer, az álszent gyermekrontó papjaival nem tudja közvetíteni Isten kegyelmét, csak a saját hatalommániáját. Fussatok ki Babilonból! Bobi
xanadu | 2012. január 10. | 14:45:51
Ismerjünk el valamennyi vallást!
De legyen egyetlen szervezetnek sem adókedvezménye, támogatása.
A biznisz célúak rögtön megszűnnek és tiszta a kép.
Virág elvtárs s.k. | 2012. január 10. | 14:16:08
Na ja….ott akarunk tartani, mint Svédország 2000-ben…….(2000-ig a lutheránus vallás Svédország államvallása volt!).
szegedijanos | 2012. január 10. | 12:16:44
A cikk megállapításaival egyetértek, egyet kivéve: az egyházak tömegbefolyása ugyanis szerintem rohamosan csökken, főleg a legnagyobbaké. Ennek oka az, hogy mélységesen konzervatív hozzáállásuk miatt képtelenek lépést tartani a modern tömegkommunikáció fejlődésével. Csak az álszentségük vonzza a sznobokat, emellett főleg vidéken a szokások rabjai az emberek, mely szokásoknak a vallásosság is részét képezi. Utóbbiak azonban legkevésbé sem veszik komolyan a hittételeket.
masutttudos | 2012. január 10. | 08:27:16
Nevetséges vagy.
A fasizmus és a kommunizmus a katolikus egyház csődjének terméke.
1942-ben a magyar hadsereg főtisztjei razziát rendeltek el a Bácskában, melynek eredményeként kétezer-ötszáz szerbet és nyolcszáz zsidót öltek meg. A Duna jegén robbantott lékben, ahová az áldozatokat lőtték, háromezer-háromszáz ember tűnt el “nyomtalanul”.
Az USA vajon mit is csinált Vietnamban?
The My Lai Massacre (Vietnamese: thảm sát Mỹ Lai [tʰɐ̃ːm ʂɐ̌ːt mǐˀ lɐːj], [mǐˀlɐːj] ( listen); English pronunciation: /ˌmiːˈlaɪ/, also /ˌmiːˈleɪ, ˌmaɪˈlaɪ/)[1] was the Vietnam War mass murder of between 347 and 504 unarmed civilians in South Vietnam on March 16, 1968, by United States Army soldiers of “Charlie” Company of 1st Battalion, 20th Infantry Regiment, 11th Brigade of the Americal Division. Most of the victims were women, children (including babies), and elderly people. Many were raped, beaten, and tortured, and some of the bodies were later found to be mutilated.[2]
timaios 09 56 36
a hitleri államberendezkedés nem volt klerikális – leszámítva néhány evangélikus lelkészt, főpapot, tábori lelkészeket -, de a katolikusoknak beígérte az Endsieg után (a végső győzelem után) a leszámolást. Dietrich Bonhöffer evangélikus lelkész azonban mártírhalált halt más evangélikus felekezetű kereszténnyel. Dachauban 2000 katolikus és evangélikus lelkészt őriztetett.Von Gaalen münsteri katolikus püspököt és az akkori müncheni érseket meg sem merte “regulázni”, pedig kikeltek a szellemi fogyatékosok és a zsidók kiírtása ellen.
A háború előtt – Adolf – ugyan konkordátumot kötött – mint Mussolini 1929-ben a Vatikánnal, de ezektől a fasiszták sem, de a nemzetiszocialisták sem lettek klerikális berendezkedésű országok. Sőt!
revify | 2012. január 10. | 09:48:45
… minden további nélkül korrekt a Benedek pápától idézettek. Abban azonban,- már kérdést teszek fel,- hogy az állam és az egyházak – nemcsak a katolikusról szólva – minden más vallásos és nemhívő embernek joga marad egy szabad társadalomban szabadon nemhívőnek és hívőnek maradnia?
Szent Ágostont mai összefüggésben és éppen Magyarországra “megidézve megáll” a megfogalmazása
1600 év távlatából (is), hogy a vallások (benne nemcsak a katolikusoké)kapcsolatrendszere a látható társadalommal (államberendezkedést értve alatta időről-időre korrekcióra szorul. Most ez látszik itthon is, hogy ez elindult. Remélem, mindenki profitál belőle, hívő és nemhívő egyaránt.
OldTriker | 2012. január 10. | 09:43:21
masutttudos | 2012. január 10. | 08:27:16
Valójában az állam és az egyház szétválasztása sem garantálja a lelkiismereti szabadságot. De az összefonódás biztosan elvezet annak sérelméhez.
A morálfilozófia két és fél ezer éves története megmutatja, hogy igenis létezik erkölcs vallási alapozás nélkül. Csak nem a tudástól elzárt, szellemi nyomorba kényszerített tömegek számára.
masutttudos | 2012. január 10. | 08:27:16
Végre képes valaki értelmes módon tágabb összefüggésbe helyezni a hazai folyamatokat. Csak az utolsó két mondattal ott hagyja abba, ahol kezdeni kellene: “…egyedül csak az állam és az egyház szétválasztása tudja biztosítani az életfontosságú emberi alapjog, a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartását, védelmét. Ez nemcsak logikai következtetés, hanem egyértelmű történelmi tapasztalat is.”
Sajnos, nincs ilyen egyértelmű történelmi tapasztalat. Az igazi vita több mint fél évszázada éppen akörül zajlik (mármint a művelt világban és persze /sajnos/ nem a görcsös hazai antiklerikális-klerikális perpatvarokban), hogy a teológiai alapozás nélküli erkölcs, állammorál lehetséges-e egyáltalán? A kommunista és náci államberendezkedések nem a legmeggyőzőbb történelmi tapasztalatot kínálják, míg a valláserkölcstől mélyen átitatott USA (mire is esküszik fel az elnök???) sikertörténete elgondolkodtató lehetne azoknak is, akik a rutinszerűen fejükhöz kapnak a kereszt láttán.
Mindez nem érv a Semjén-féle ájtatos manók és Orbán-féle neofiták keresztényellenes hipokrizise védelmében, de más megközelítés, mint a hatvannyolcas nemzedék sematizmusa.
Címkék: törvény, Fidesz, Fórum, egyház, Orbán-kormány

plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Mondja el a véleményét!