A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG (iskolareform kapcsán 2012-13)

A Hogyan Tovább? című Győr-Moson-Sopron megyei pedagógiai lap 1991/2-es számában megjelent “Féltem a kereszténységet” című írásból idézzük az alábbiakat:
Félve fogalmazom levelemet, mert tapasztaltam, hogy ebben az országban pillanatok alatt rásütik a kisebbségi véleménnyel rendelkező emberre, hogy valami ELLEN harcol vagy szólal meg. (…)
Miért szólalok meg? Mert szeretném jelezni, hogy a keresztény hit alapján másként is meg lehet közelíteni a vallás és nevelés kérdéseit… Célszerűnek tartom a történelem összefüggéseinek mélyebb vizsgálatát. Az “istentagadó ideológiák” térnyerése tudomásom szerint a felvilágosodás korában kezdődött. A többi már csak ennek kifejlődése. De vajon mi ellen lázadt fel az a nemzedék, miben csalódott, mit gyűlölt meg? S véletlen-e, hogy éppen Franciaországban volt a nagy áttörés? Ahol Voltaire-nek – a XVIII. században! – még üldözött hugenották megmentéséért kellett küzdenie…
S meg is érkeztünk napjaink problémájához. Mint hívő, féltem a kereszténységet. Jobban féltem a lejáratástól, mint az üldözéstől. Félek, hogy “intézményes oktatási és nevelési céllá válik”, hogy “az egész magyar iskolarendszer lelkivé” akarják tenni, hogy a hitet tanítani “kell”. Ami mindenkinek kötelező, az már nem hit, hanem ismét az, amit el akartunk temetni: ideológia.

Tisztában vagyok vele, hogy a többség szívesen veti most magát az állami helyett egy másik paternalizmus [atyáskodó vezetés] karjaiba, de ettől az még ki fogja termelni mindazt a sok negatívumot, amit a történelem már korábban is produkált. Intézményes úton lehet kialakítani felekezeti hűséget, hagyománytiszteletet, erkölcsöt, még valamilyen műveltséget is – én ezeket nem becsülöm le – csak éppen hitet nem.

Akkor hát hogyan lehet? Ahogy Jézus mondja: “Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja Isten országát… Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?” (Ján. 3:3, 10) A gyermekekkel kapcsolatban pedig úgy szólít meg minket, ha engedjük Hozzá menni őket. Nem elég hát az egyházi iskolák támogatása, a pedagógusok és a szülők lelkiismereti szabadsága és a hitoktatás engedélyezése? Különleges előnyöket kellene kiharcolni a keresztény hit számára? Nem ismerek rá a Jó Pásztor szelíd szavára…

Félnék a különleges előnyöktől. A gyerekek számára ne azért legyen a legjobb út Jézus Krisztus követése, mert minden más választási lehetőséget elzárnak előlük, hanem mert az valóban minden eszmével kiállja az összehasonlítást. Olyan vallásosan nevelt fiatalok is vannak, akiket később az ismeretlen, az új fog megszédíteni – amit eltitkoltak előlük vagy meghamisították – mert problémáikat hitelesebben fogalmazza meg. A különböző világnézetek Szentírásra támaszkodó tárgyilagos megismertetése ezért – szerintem – elengedhetetlen. Comenius, a keresztény pedagógus Krisztusra mutatott, előtte megismertetett a “világ útvesztőivel” is. Továbbá híres regényében először a “szív paradicsomába” vezette hősét, aki aztán az új lelkülettel rátalált a neki való közösségre. Megtérés nélkül nincs hit, nincs közösség.

S ha már a “biblikus teológiánál” tartunk, annak égető szükségességével a legmesszebbmenőkig egyetértek. Ma már minden pedagógus és hitoktató számára hozzáférhető lehetőségek vannak a Bibliával való ismerkedésre. Szomorú, hogy milyen kevesen élnek vele. Igaz, hogy nem sok olyan hely és alkalom van, ahová a nem hívő, a nem vallásosan nevelt, a kereső, a még el nem kötelezett érdeklődő is el mer menni, s ugyanakkor a Biblia igazán alapos ismeretével állnak ki elé. Nem csoda, hisz az ilyen munkához hit mellett igen nagy felkészültség is kell. Én ebben a két dologban jelölném meg a keresztény tanár legfőbb célkitűzéseit is. Egyebekben elég Jézus ígérete: “Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.”
—————————————————

Egy  illusztráció a fenti cikkhez: http://www.168ora.hu/itthon/szent-istvan-i-iskolareformmal-peldalozik-hoffmann-rozsa-81405.html

Szent István-i iskolareformmal példálózik Hoffmann Rózsa

Még ebben az évben elfogadja a parlament a már elkészült és rövidesen előterjesztendő, a köznevelési rendszert szabályozó törvényt, de a változások csak jövő szeptembertől lépnek életbe – közölte Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár pénteken Zalaegerszegen.
A Kertvárosi Általános Iskola Liszt Ferenc Tagiskolájában tartott évnyitón szorgalmazta, hogy a pedagógusok a továbbiakban is tegyék meg javaslataikat, s így olyan törvény szülessen, amelyet a nagy többség támogat.
A 2012-ben életbe lépő változások “nem lesznek fájdalmasak” – mondta Hoffmann Rózsa. Az új köznevelési rendszerben hangsúlyozott cél, hogy visszatereljék a magyar iskolarendszert arra az útra, ahol – a Szent István király vagy Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége alatt végrehajtott nagy iskolareformok idején – nagyon eredményes és sikeres volt, aminek csodájára járt a világ.
——————————————————————-
Még egy kiegészítés a jobb megértés érdekében. Ebből – is –  látható, hogy a KATOLIKUS  hatalom nem tűri meg a másként hívő, másként gondolkozó embert. 

Iskolareform fegyverrel

Oktatáspolitika a katolikus restauráció szolgálatában

340 éve, 1670-71 fordulóján kezdett kibontakozni a magyarországi ellenreformáció új, a korábbinál átfogóbb és erőszakosabb hulláma. A néhány év múlva a hitvalló prédikátorok gályarabságához vezető katolikus fordulatot azonban már évtizedekkel megelőzte az oktatási intézményekért folyó küzdelem.

A korabeli kultúrharc célpontjai a protestáns kollégiumok és főiskolák voltak. A reformáció Európa-szerte óriási csapást mért a katolikus egyházra. A hitújítók világosan és egyértelműen feltárták az emberek előtt, hogy a katolicizmus alapvető tanításai mélységesen szemben állnak a keresztény hit zsinórmértékéül szolgáló Szentírással.
A teljes cikk itt olvasható:
http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201010/iskolareform_fegyverrel

Kulcsár Árpád 2010. 10. 01. (XIV/39)

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük