A mai magyar
“hallgatás” – én inkább bambaságnak mondanám – egyenes eredménye, hogy aki erősebb, vagy erőszakosabb, az hamar felfelé megy a tömegek fölé magasodni vágyás (szamár)létráján.
Aztán már levakarni, vagy eltávolítani szinte lehetetlen. Úgy véli, hogy alanyi jogon, meg a kivárás jogán (elvégre sok évet kellett eltölteni a hőn óhajtott hatalomtól távolabb) neki(k) az ország latifundiummá vált, amit akár tönkre tenni, vagy felemelni(?) természet adta jog.
Ezt a mindent eltűrő tömegek eltűrik, elszenvedik és nem szólnak semmit.(lásd Madách: “a tömeg a végzetnek arra rendelt állata, mely minden rendnek malmán húzni fog, mert arra van teremtve..)
A passzivitásnak egyik jó példája a történelemben, ahogy Martin Niemöller lelkész a világháborút követően mondta:
2009-12-10 21:25
Pastor Martin Niemöller (1892–1984) „Először eljöttek a zsidókért, és nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, és nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a katolikusokért, és nem szóltam, mert nem voltam katolikus. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, és nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. , már senki sem maradt, hogy szóljon értem.” És itt egy világhírű magyar művész, Polgár László operaénekes megrendítő vallomása. Tessék kattintani!
bővebben >
Niemöller lelkész életrajza http://anton.honlapepito.hu/?modul=oldal&tartalom=109784