Halálközeli élmények: nincs semmi az alagút végén

Nem feltétlenül csak a halál torkában, súlyos állapotban élhetünk át halálközeli élményeket. Életünkben előfordulhatnak ilyen típusú emlékek, ugyanakkor arra is létezik tudományos magyarázat, ha valaki kívülről szemléli a műtőasztalon fekvő saját testét – állítja egy amerikai neurológus.autos1

Kevin Nelson, a Kentucky Egyetem neurológusa új könyvében (The Spiritual Doorway in Brain, magyarul eddig nem jelent meg) a halálközeli élmények kutatásával kapcsolatos eddigi eredményeit tette közzé ismeretterjesztő formában. Elmélete szerint a halálközeli tapasztalatként leírt esetek  tudatállapotunk hirtelen változásaihoz köthetők: az extrém élmény az adott helyzetre adott válasz. Így ugyan közhelyszerű, hogy például egy szívleállás túlélője halálközeli élményről számol be, ám ugyanez kevésbé szélsőséges helyzetekben is megtörténhet – számolt be róla a New Scientist.

Halálközeli élmény. Alváskor is megtörténhet
Nelson – aki több évtizede kutatja a kérdéskört – a fentieket hétköznapi példával illusztrálja: a halálközeli élményekhez hasonló érzések egyik táptalaja lehet az alvás, amely különböző tudatállapotok váltakozása. A tudomány jelenleg három különböző állapotot különböztet meg azzal kapcsolatban, hogy mennyire vagyunk tudatunknál; az amerikai kutató teóriája ezekhez kapcsolódik. Az ébrenlét során – amennyiben ennek semmilyen egészségügyi akadálya nincs – teljes tudatunknál vagyunk, emellett pedig létezik az NREM- és a REM-típusú alvás. Az NREM, azaz gyors-szem-mozgás-nélküli alvás során az ébrenléttel bizonyos hasonlóságokat mutató állapot, azonban a szívverés lassú, az izmok elernyednek. Ettől élesen elkülöníthető a REM, vagyis gyors szemmozgású alvás, amikor abszolút nem vagyunk tudatunknál, végtagjaink izmai egyáltalán nem tudnak mozogni, és ekkor álmodunk.

A neurológus elmondása szerint sok esetben érzékelhetjük a fázisok közötti átmenetet, s a kutatásaiból kiderül: azok között, akik “emlékeznek” ezekre az átmenetekre, nagyobb számban vannak olyanok, akik a halálközeli élményekhez hasonló tapasztalatokról megéléséről számoltak be. Vagyis a “halálközeliként” ismert élmény átéléséhez nem kell feltétlenül élet-halál határára kerülnünk, elég egy, a fentihez hasonló fázisváltás, vagy éppen egy hirtelen ájulás – véli a kutató, akik szerint a tudati állapotok közötti átmenetek során is felléphetnek ilyen jellegű, éber álomhoz hasonló élmények.image_thumb

A leggyakoribb halálközeli élmények

Forrás: sxc.hu  Testen-kívüliség, a halál tényének tudatosodása, például a baleseti körülmények, a kórházi személyzet, vagy a műtőasztalon fekvő saját testünk kívülről való szemlélése. Általában tiszta tudat, éles érzékelés, anyagtalan állapot és lebegés jellemzi.

“Fény az alagút végén”-jelenség: áthaladás egy sötét alagúton, melynek végén egy szikrázóan fénylő lény, entitás vár. Személyét vallástól, kultúrkörtől függően értelmezik.

Találkozás elhunyt rokonokkal, ismerősökkel, minden rettegés vagy szorongás nélkül.
Életünk lepergése, azaz egyfajta panorámaszerű folyamat, amelyben az illető megtekinthetjük életünk eseményeit, akár mások szemszögéből is.

A beszámolókból ismert tipikus emlékekre pedig kevéssé spirituális magyarázattal szolgál: az “alagút-jelenség” könnyen magyarázható azzal, hogy például egy ájulás esetén – legyen az súlyos, valóban halálközeli állapotban – a szemünk hamarabb kapcsol ki az agyunknál és mivel a látásvesztés a látószerv szélétől indulva történik, ez eredményezheti az, hogy agyunk egy alagútszerű jelenséget érzékel – magyarázza a kutató. Aki szerint hasonló módon a beszámolók között gyakori testen-kívüliség érzésére is megvan a neurológia válasza: kutatók korábban felfigyeltek arra, hogy az agy bizonyos részének elektródákkal történő stimulálása ébren levő kísérleti alanyoknál ehhez hasonló érzéki csalódásokat eredményez. Egy svájci kísérletben részt vevő páciens például úgy érezte, mintha egy árnyékszerű személy állna a háta mögött, aki minden mozdulatát utánozza, vagyis kvázi a saját testét érzékelte a térben “tévesen”. Nelson elmondta: akár alvás közben, akár egy szívleállás esetén az agyunk bizonyos régiói kikapcsolhatnak, és hasonló érzéseket tapasztalhatunk meg.

A neurológus könyvében a terület egyéb aspektusait is részletesen vizsgálja. S hogy elmélete nem ütközik e számos vallás nézeteivel? Saját bevallása szerint Nelson egyszerűen csak az agy működését térképezi fel, a nagy “miért” kutatását meghagyja másnak.

TEST&LÉLEK      2011.01.05.

A téma örök-”zöldségét” nem lehet eléggé hangsúlyozni,vagy kitárgyalni. A különböző megközelítések és élmények egyediségét és testreszabott emlékét az idő múlása sem gyengíti, vagy törli véglegesen. Akinek egyszer volt ájulása, az olykor hasonlókat “él” át. Elmondanám, hogy  amikor az orrsövény-műtétem után az ülve alvás közben csak nyeltem-nyeltem az orromból a torkomba lefolydogáló vért és egy idő után rosszul éreztem magamat.

A kezelőhelyiség padlóján ébredtem föl, nagy adag vér, szájon át történő “eltávozása” után. Ezzel megdönthettem – volna – a MEG NEM HALT EMBER – ÉLMÉNYE című mesék családi átlagát. Mások ugyanis ezt nem élték át a családomból. Nagy mesemondó készséggel mondhattam volna az ájulás ideje alatti ÉLMÉNYEIMET. Azonban erre nem kerülhetett sor, mert némi ébredés-közeli emléken kívül semmi sem volt, amit mesélhettem volna. A padlón fekve derengett egy kis fény, meg hangokat hallottam, de a VALÓSÁGRA ébredve minden olyan messzinek tűnt, hogy nem volt kedvem semmi halandzsára.

Hasonlítanám ezt az állapotot  BIBLIAI lázár  VALÓSÁGOS HALÁLÁHOZ,de ezt egy külön topicban fogom részletesen feltárni. (Dénes Ottó)

Mondja el a véleményét!